Gavallér János

A fojtogatóknak


Ó, ti hatalmasok!
Ott, kvaszt-tengeretek
birtok dombján,
még mindig süketek
és vakok, bűnharács
agyatokban,
még most se tudjátok:
Olyan, hogy kisebbség,
meg sokság nincs!
Baromság! Baromság!
Az van csak, baromság!

Aki kisebbségről,
azok jogairól
beszél, fröcsög,
az tagadja jogát,
hisz megkülönböztet
embert, cigányt,
zsidót, s kötelet dob
a törvény nyakára:
Halált kiált!
Baromság! Baromság!
Az van csak, baromság!

Ó, ti hatalmasok!
Csalók és hazugok!
Élősködők!
Bábeli zűrzavart
kavartok a jogban,
a törvényben,
az emberi agyban?
Csalók és hazugok!
Élősködők!
Hazugság! Hazugság!
Minden szó hazugság!

Ember van csak! Érzés!
Éhség! Nyomor! Bűn! S bűn!
Csűrés-csavarás!
Ott nincs jog, hol fáj a szív!
Hamisítják a jogot!
Ott, hol fáj a szív,
mit ér ott a törvény?
Mit ér a hazug jog?
Csűrés-csavarás.
Hazugság! Hazugság!
Minden szó hazugság!

Ó, ti hatalmasok!
Ős-faragatlanok!
A jog, a jog!
Mit is ér itt a jog,
ha az adóságom
s a fájdalom
utódaim torkát
szorítja jogfolyton!
S belehalok,
jogot gyakorolhattam
paktum-demokráciában.

Nem értitek? Vakok!
Igazság furdalja
az oldalam!
Becsület! Tisztesség!
Nemesi büszkeség!
Magyar vagyok,
lelkemben életjog,
morál és etika,
világ dobog…
világot éltető
erkölcs és logika.

Ó, ti hatalmasok!
Háton járó gazok!
Újgazdagok!
Az érzést ölitek,
jövő születőket,
unokákat,
földi temetőket,
vágtok létmezőket,
halálutakat…
zsarnok agyatokban
ma lesz halott, a holnap!

2009.07.03.