Gavallér János
A mi világunk
Nem vagyok kíváncsi a világra!
- Vajon mit gondol? Mi haszna?-
Hisz kivájta a szív jogát! S hazát
Formál magának mindahány!
S közöny-úr pénz-vánkosán heverész!
Itt-ott szúr a béleletlen…,
Ritmus-lelkes vénszívem, lüktetne,
Mint rég, szegény szerencsétlen…
S nyakán ülnek… minden lélegzetnek,
Minden sóhaj… gyón fülüknek.
A szív joga után vágyón eseng
Mind, levegővételenként!
Fajtám ez mind, birka-szamártürelmű!
Miért lennék kíváncsi más bajára?Van bőven… Jut holtomiglan.
Szívem helyén gazszavak halmaza,
És a kanóc, és a szikra…
Vezényszavukra kap lángra nyomban.
Születésem a szív joga,
Ősök szerelemtűz lobbanása
Volt, s ma szégyen vagyok, maga
a rongy megalkuvás, test, érzés nélkül.Mint gazdagok, lelketlenül,
S mint az állatok, türelmetlenül
Felfalom moslék-abrakom…
Fajtám ez mind, kinek csak könny, könny jutott!
Hőzöngők szabad korcs világa
Bilincset rakott a mára!
Nem siratja anyját, apját lelkünk,
Mégis, mégis mindig sírunk…
Senkit ölel a kezünk… Istenem!
Senki lett a szerelmünk…
Ez itt a Minden: Nem kell szerelemmel
Szeretni senkit, ölelni
Lehet mindenkit… Senkit! Mindenkit!
Másképp fogad el a világ,
Ha szívedben nem lakik egy virág,
Csak a tenger, s nincsen hazád!
Fajtám ez mind, eleven holt, szív-hazás!
Nem vagyok kíváncsi a világra!Kinek mi jutott, nem zavar.
Csak senki ne akarjon gondolni,
Helyettem mindent tudni,
S megszabni: Most lehet levegőt venni!
Most meg már meg kell halni!
Lehet a világ csodái mind másé,
Az érzés csak magamé…
S nem osztozok vele, a haszonnal!
Most azonnal, itt az áldás,
Istent teremt a mi belső világunk!
Mindig befelé látunk…
Fajtám ez mind, Istent látunk, ez a mi világunk!
2008.09.09.