Dr. Léhmann György 8600 Siófok Szűcs u. l. /tel: 84-313-176 és 20-4939851/ ügyvéd irata

=====================================================================

A nemzet önérzetére apellálva

Madari Tamás úrnak  -  Nyilt levél –

Kedves Tamás!

„Büntető eljárás kezdeményezése a devizahitellel kapcsolatban” című írásomra küldött válaszodban javasolt – „tömegével piszkáljuk az ügyészséget” – cselekvés bennem is felmerült annak ellenére, hogy a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanújával érintett bankárokkal szembeni eredményes fellépésre akárhány feljelentés esetén is annyi esélyünk lenne, mint ahogy 2006. októberében a Deák téren vágtató rendőrlovak megállítására lett volna esélyünk a Biblia felmutatása által.

Egyébként ezt minden épeszű ember tudja Magyarországon a Princz Gábor fele ügy alábbiak szerinti ismeretében, valamint azt is tudja, hogy devizaalapú kölcsönszerződések miatti ügyben is a bankárok bűnösségének megállapítása esetén a Magyar Állam és PSZÁF felelősségét éppúgy meg lehetne állapítani most is, mint ahogy Princz Gábor és tsai ügyében az eljáró bíróság az alábbiak szerint megállapította:  

„Másodfokon bűnösnek találták Princz Gábort
2008. január 10., csütörtök, 6:45

Hanyag kezelésben bűnösnek mondta ki a bíróság másodfokon Princz Gábort, a Postabank egykori vezetőjét, és 3,6 millió forintos pénzbüntetésre ítélte. Három másik vádlottra is hasonló büntetést szabtak ki. Korábban elsőfokon a bíróság  Princz Gábort és társait felmentette a 34,6 milliárd forintos, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt indult eljárásban, amelyet többen az évszázad bűntényének tartanak. Az elítéltek fellebbeznek az új döntés ellen.

Fellebbeztek - tizenegy év után sem zárult le

A Fővárosi Ítélőtábla másodfokon megváltoztatta a Fővárosi Bíróság 2006-os döntését. Princz Gábort bűnösnek mondta ki hanyag kezelésben és 3,6 millió forintos pénzbüntetésre ítélte. A hét vádlott közül további hármat találtak még bűnösnek hanyag kezelés vétségében, őket fejenként másfél millió forint pénzbüntetéssel sújtották. Az ügyész súlyosbításért fellebbezett, de fellebbezést nyújtott be a négy vádlott is. A Postabank-ügyben eredetileg összesen 34,6 milliárd forintos, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt indult eljárás.

Az ügyészeket kritizálta a bíró

A bíró az indoklásban elmondta: az bizonyos, hogy a vádlottak nem akarták szándékosan csődbe vinni a Postabankot. Ráadásul a Postabank vagyonvesztése, amelyet a bíróság 17 milliárd forintban állapított meg, az indoklás szerint jórészt a vádlottakon kívül álló okok miatt következett be. Ezért csak arról kellett dönteni, elkövettek-e valamilyen gondatlanságot.

Az ügyészség a példátlanul hosszú, tizenegy évig húzódó eljárásban főként arra építette a vádat, hogy Princz és társai hibás üzletpolitikát folytattak, és ez okozta a bank óriási vagyonvesztését. A hibás üzletpolitikát ugyanakkor - a bíró szerint - büntetőjogilag nem lehet értékelni. A kereskedelmi életben ugyanis még nem találtak ki olyan módszert, amely biztosan nyereséget jelent, ezért az "üzletpolitika mint olyan a vádlottak terhére nem róható" - hangzott az ítélet indoklása. A bíró azt mondta, hogy az ügyészségnek büntetőjogászi szemmel kellett volna közelíteni az ügyhöz és nem közgazdasági módszerekkel.

Felmerült az állam felelőssége is

A korábbi ítélet is felvetette ugyanakkor, hogy a hanyag kezelés vétsége, vagyis a gondatlanság fennállhat. Bár ennek indoklása akkor elmaradt, a másodfokú eljárás ebben találta bűnösnek a négy vádlottat. A vezetők - akiknek felelőssége a pénzintézeti törvény alapján vetődött fel - abban hibáztak, hogy a törvények által előírt nyolc százalékos, úgynevezett tőke-megfelelési mutatót éveken át nem teljesítették, ennek ellenére működtették a Postabankot.

Ebben ugyanakkor "a vádlottak padján nem ülők" is hibásak az indoklás szerint - a bíró felvetette a bankfelügyelet és a tulajdonosok, közöttük az állam felelősségét is. Az indoklás szerint lényegében azért, mert a tulajdonosok sokáig nem akarták emelni a Postabank tőkéjét, ugyanakkor az osztalék kifizetéséhez ragaszkodtak, ezért a bank vezetősége - köztük Princz és társai - valós eszközök helyett jogi manipulációkkal igyekeztek elérni a megfelelő mutatót.

A bíró hanyag kezelés miatt akár hároméves börtönbüntetést is kiszabhatott volna. Az enyhébb pénzbüntetés mellett azért döntött, mert a bank vagyonának elveszéséért nem csak a vádlottak felelősek, ráadásul szerinte nem az ő hibájuk, hogy 11 évig húzódott az eljárás. A pénzbüntetések közül ugyanakkor a lehetséges legmagasabb összeget szabta ki az ítélőtábla Princz Gáborra. Ezt részben az óriási - 17 milliárdos - vagyonvesztés indokolja, valamint az, hogy annak idején Princz és társai is évente több tízmilliót kerestek, így anyagi helyzetük elbírja a nagyobb pénzbüntetést.”

A különbség a Princz Gábor fele büntető ügy és az általam ismertetett, svájci frank alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos büntető ügynek alapos gyanúja között mindösszesen az, hogy Princz Gábor a magyar embereknek közvetett módon úgy okozott kárt, hogy törvénytelen eljárása folytán a bankjánál bekövetkezett 150 milliárd forint károsodás miatt az adófizetők pénzéből „konszolidálták” a bankot, míg most ennek az összegnek többszörösét kitevő összeggel meghatározott nevű, rászedett magyar embereket károsítanak.

Amennyiben pedig valamiféle csoda folytán mégis lefolytatnák a Princz Gábor ügyhöz hasonló büntető eljárást az éppen aktuális szereplőkkel, akkor újabb 11 év múlva hozhatnának ítéletet a bíróságok a Btk. jelenlegi szabályai szerinti maximális mértékű pénzbüntetést kiszabva. Elkövetőként talán egy havi jövedelmüket sem elérő 10 millió 800.000.-Ft. összegben.

------------------------------

A lényegét ezeknek a fajta bűncselekményeknek Dr. Kőrösi Imre volt országgyűlési képviselő még a Princz Gábor féle büntető ügynek kezdetén a következők szerint fogalmazta meg:

„Princz Gábor jelenleg is az egyik legtöbb információval rendelkező ember. Eszük ágában sincs lecsukni Princz Gábort. Ha valakinek százötvenmilliárd forintot …………………. a bankjából és nem gyanúsítják az illetőt, nem került előzetes letartóztatásba, akkor el kell gondolkodni, hogy nálunk valóban üldözik-e a bűnt. Nem rendőri kérdés az ilyen horderejű bűnügyi kérdések megoldása. Ez politikai szándék kérdése. Princz Gábor zsarolhat. A többi bankár is zsarolhat. Mert nehogy azt higgye valaki, hogy a Postabanknak van a legnagyobb VIP listája. Van olyan bank, amelytől tízszer annyi politikus és úgynevezett üzletember kapott kamatmentes hitelt, mint amennyi a Postabanktól kapott, kapott olyan szolgáltatást ami nem hitel. S akkor még a tízszeresen-húszszorosan megforgatott részvény értékéről nem is beszélünk. Tehát nem csukják be Princz Gábort.”

Utólag bebizonyosodott az, hogy Dr. Kőrösi Imrének abban mindenképpen igaza volt, hogy Princz Gábor bankjánál 150 milliárd forint bekövetkezett kár is valóban kevés volt ahhoz, hogy lecsukják Princz Gábort, ami pedig a többi banknak VIP listáit, egyéb zsarolásra alkalmas szolgáltatásait illeti, Dr. Kőrösi Imrét igazolandóan éppen a közelmúltban akadtam szerintem érdekes adatokhoz.

Siófok Polgármesterének ellenem indított rágalmazás bűncselekménye miatt, 2. B.371/2010. számú Szekszárdi Városi Bíróság előtti eljárásban.

-------------------------------

Ebben az ügyben megtartott 2010. november 24-i tárgyalásról felvett jegyzőkönyv a   http://invitel.hu/lehmann/  című honlapomra másolva többek között a következőket tartalmazza:

„Bírói kérdésre Dr. Balázs Árpád tanú:

A végleges adásvételi szerződés a teljes ár kifizetése után jött meg.

Az OTP Nyrt által megállapított, mindenki által elérhető ár volt. Én ezt azért vásároltam meg, mert relatív kedvezőbbnek tartottam. Ez időben nagy tömegben, egyszerre dobtak piacra azonos tulajdonságú ingatlant, valószínűleg gyorsan pénzhez akartak jutni likvid árat állapítottak meg.” (jegyzőkönyv 8. oldalán)

Egy oldallal korábban pedig ugyancsak Siófok Polgármestere tanúként erről a következőket is mondta:

„Három hatalmas tömbtelek, kettőt beépítették társasházak lakóegységenként, egyet pedig telkenként. Ha a lakásokat is számoljuk akkor több száz telek van. A cég eldönti az értékesítési árat és azon hirdeti.”

Az elsőfokú ítélet megállapította azt, hogy az így említett Balaton parti telket az OTP-től Siófok Polgármesterének gyermeke 21.281.500.-Ft. vételáron 2003. szeptember 29-én szerezte meg, ellenben azt a bizonyítási indítványomat ami arra irányult, hogy a szomszédos kisebb területű ingatlant később mennyiért értékesítették - azt kívántam ezzel bizonyítani, hogy a szerzéskor ténylegesen a polgármesteri  ingatlan 80-100 millió forintot ért – a bíróság elutasította.

Az érdekes adatokhoz akkor jutottam, amikor Dr. Balázs Árpád gyermekének parti telkétől számított hatodik, szintén OTP Nyrt által 2003-ban értékesített parti teleknek tulajdoni lapját megtekintettem, és ott Dr. Pintér Sándor belügyminiszter kizárólagos tulajdonjogát észleltem, illetve a mellette lévő ingatlan tulajdoni lapjánál Kaposvár Polgármestere gyermekeinek nevét.

Dr. Pintér Sándor parti telkétől számítva pedig a harmadik Balaton parti telek tulajdoni lapjánál Dr. Csányiné Bihari Judit nevet láttam, de azt nem tudom, hogy Dr. Csányi Sándor OTP Nyrt-s vezérigazgatóval nevezett Dr. Csányiné Bihari Judit rokoni kapcsolatban áll-e, és ha igen, akkor vajon mennyi volt ennek a teleknek vételénél a vételár.

Egyébként ami Dr. Balázs Árpád által említett, OTP által értékesített több száz hasonló telek értékesítését illeti, hála istennek azokban a körökben nem vagyok járatos ahol ezeknek a telkeknek tulajdonosai ismertek, és meggyőződésem az, hogy éppen azért nem ismerem őket, mert azok az emberek, akikkel én vagyok ismeretségben, telket ott nem kaphattak.

Dr. Körösi Imre fenti nyilatkozata megtételénél tehát a leírtak szerint is bizonyítottan igazat beszélt…

-----------------------------

Ezek után képzeld el Tamás azt, hogy az általam bizonyítottan alapos gyanút tartalmazó, OTP által megkötött, devizaalapú kölcsönszerződéssel kapcsolatos feljelentésemet a rendőrség miként tudná nyomozni. Illetve ne képzeld el, hiszen elképzelhetetlen annak a belügyminiszternek alárendeltségébe tartozó rendőrségnek tisztességesen nyomozni, aki az OTP Nyrt-től Siófok Polgármestere szerinti körülmények között szerzett balatonparti ingatlant, illetve az OTP Nyrt. Cégmásolata szerint két alkalommal is igazgatósági tagja volt ennek a cégnek Dr. Pintér Sándor belügyminiszter korábban:

A Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Nyilvánosan Működő Részvénytársaság

(Cg. 01-10-041585) adatai.

És ha történetesen Dr. Csányi Sándor vezérigazgató büntetőjogi felelőssége is szóba kerülne az el nem képzelhető nyomozás során, gondold el azt is, hogy Dr. Csányiné Bihari Judit tulajdonában lévő Siófoki Balaton parti ingatlannak, és  közelségében lévő Dr. Pintér Sándor féle Balaton parti ingatlannak használói miként néznének egymásra arra gondolva, hogy Dr. Balázs Árpád tanúvallomása szerint mégiscsak kedvező szerzés volt az OTP-től parti telket szerezni 2003-ban.

És akkor még csak Dr. Pintér Sándor belügyminiszternek egyetlen ingatlanáról beszéltem.

És nem beszéltem a Dr. Balázs Árpád szerinti több száz OTP-s ingatlannak többi szerzőiről.

És nem beszéltem a nem 2003-ban, valamint nem a Balaton parton OTP által elidegenített ingatlanok kedvezményezettjeiről.

És nem beszéltem az OTP VIP listásairól, a kedvező OTP kölcsönhöz jutókról.

Ezek vajon mit szólnának az elképzelhetetlen nyomozás esetén Dr. Csányi Sándornak és társainak esetleges büntetőjogi felelőssége firtatásához?

=====================

De fentiektől függetlenül igazad van Tamás.

Hiszen nem azért indokolt minden hazájáért felelősséget érző magyar embernek a magyarok százezreinek életét, jövőjét megnyomorító, sok esetben öngyilkossággal végződő eredményt előidéző bűncselekmények alapos gyanúja miatti alábbi feljelentést a feljelentő nevének és lakóhelyének feltüntetésével a

Legfőbb Ügyészség – 1055 Budapest Markó u. 16. sz. –

címére továbbítani, mert tisztességes eljárásra indokolt számítani, hanem ahhoz hasonlóért, amiért a fél térdre ereszkedett halálra ítéltek is levetetik a szemükről a rongyot.

És a kivégzőik szemébe nézve tudatják velük azt, hogy megvetik őket, hogy egyszerűen hitvány gyilkosoknak tartják őket.

Egy levélfeladás költségét szerintem megéri a hasonló üzenet.

Siófokon 2011. május 15. napján.

Léhmann György

====================================================================================================

===========================================================================

Dr. Léhmann György 8600 Siófok Szűcs u. l. /tel: 84-313-176 és 20-4939851/  irata

                                                                  =====================================================================

Legfőbb Ügyészségnek

B u d a p e s t

V. ker. Markó u. 16.

Tisztelt Legfőbb Ügyészség!

Közgazdász végzettségű Makkos Albert által szakértői véleményként szerkesztett „Devizahiteled van? Kezedben a megoldás!” című könyvben írt, devizaalapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatosan tett alábbi megállapítások bizonyítják annak gyanúját, hogy törvénytelen hitelezői magatartások büntetőjogi következményekkel járó elkövetési magatartásoknak is minősülnek:

1./ „A pénzügyi kérdésekben a hitelfelvevők többsége nincs tisztában az alapfogalmakkal sem. Nem

valószínű, hogy egyetlen hitelfelvevőnek is elmondták volna a szerződés megkötése előtt, mi a carry trade üzlet, milyen kockázatai vannak? Hol tudja megtekinteni a Svájci Nemzeti Bank referencia kamatát? Mi a CDS és mi az FX swap ügylet, és mi köze a banki finanszírozáshoz? Sőt a hitelfelvevők többsége még azt sem tudta, hogy ha az árfolyam módosul, nem csak a törlesztőrészlet, hanem a tőketartozás összege is módosul, amely alapján a szerződés akár fel is mondható! Ennek ellenére aláíratták vele a nyilatkozatot, hogy a devizahitelről a tájékoztatást megértette. Minden józanul gondolkodó ember tudja, hogy nem értette meg, nem érthette meg, hiszen egy tizenoldalas szerződés egy óra alatti aláírása idején nem lehetett olyan közgazdasági fogalmakat elmagyarázni és megértetni, amelyre legfeljebb csak a közgazdasági egyetem pénzügy szakán keríthettek sort.

A lakossági hitelfelvevők megtévesztésének elkerülése érdekében a nyugati országokban nem engednek deviza hitelszerződést kötni.

Más kelet-európai országban sem fordult elő, hogy olyan devizahitel szerződést kötöttek volna, amelyben a forrásdeviza jegybanki alapkamata ne lett volna bázisadatként megjelölve.” (11-12 old.)

2./ „A pénzügyi világban ismert a Carry trade üzlet. A befektető alacsony kamatszintű devizában

(forrásdeviza) vesz fel hitelt, amelyet a magas kamatszintű országban (célország devizája) fektet be. A hozam a két deviza kamatának különbsége.

Forrásdeviza lehet pl. japán jen 0,1 %, svájci frank 0,8 %, USA dollár 0,25 %. Célország lehet pl. Brazília 10,75 %, Oroszország 7,75 %, időként Magyarország is. A kamatkülönbség mint látható akár 10 % is lehet. A svájci frank és a magyar forint között azonban mai is meg van az 5 %.

A carry trade üzlet hozamát három tényező változtatja meg. Az átváltási árfolyam, a forrásdeviza és a célország devizájának kamatváltozása…

A magyarországi devizahitelek a Carry trade üzlet naiv formájának minősülnek. Egyrészt naivitás azt feltételezni, hogy a két deviza kamata közötti különbség tartósan (10-20 éven keresztül) azon a szinten marad, mint amikor szerződés megkötésre került. A jegybanki kamat szoros összefüggésben van az inflációval.” (12-13. old.)

3./ A devizahitelt nyújtó pénzügyi szolgáltatók pénzügyi szakemberei tudták, tudniuk kellett a carry trade

fent leírt kockázatát. A pénzügyi szolgáltatók tudják, hogy a svájci frank a dollárhoz képest erősödni fog, azaz magyar forintban többet kell érte fizetnünk, mégis megkötöttek mintegy félmillió ingatlan hitelszerződést, és közel kétmillió fogyasztási szerződést.

A pénzügyi szolgáltatót a nyereségvágy hajtotta, ami egészséges törekvés, a hitelfelvevőt pedig a cél eléréséhez szükséges forrás megteremtése hajtotta, ami szintén egészséges törekvés. A két egészséges törekvés során elbeszéltek egymás mellett? Nem! Nem volt egyforma az ismeretük, a tudásuk. Az állam, ill. annak felügyelete, pedig nem töltötte be feladatát, nem zárta ki a visszaélés lehetőségét.  (15. old.)

4./ A carry trade üzlet alapfeltétele, hogy a hitelt devizában tartsák nyilván és mindkét deviza

alapkamata és az árfolyam ismert legyen, hiszen a két kamat különbségére épül az üzlet. A kockázati elemek, amiket a hitelfelvevőnek ismerni kell:

- a forrásdeviza jegybanki alapkamatát, svájci frankhitel esetén a Svájci Nemzeti Bank

referencia kamatát

- a célország jegybanki alapkamatát, amely a Magyar Nemzeti Bank honlapján megtekinthető

- a két deviza közötti árfolyamot, amely az MNB honlapján megtekinthető (15. old.)

5./ „ A Svájci Nemzeti Bank referencia kamatnak nevezi az alapkamatát. A PSZÁF kiadványa

egyértelműen megfogalmazza, hogy a „törlesztő részletnek a külföldi valuta kamatváltozása miatti változásával” lehet számolni, és ezt számszaki példával be is mutatja.

Hasonló a helyzet az átváltási árfolyammal is, amit a pénzügyi szolgáltatók szabályosan alkalmaztak. Ha nőtt az árfolyam, akkor az árfolyam változás mértékével emelték a forint törlesztő részletet. Ha csökkent az árfolyam, szintén a változás mértékével csökkentették a forint törlesztő részletet.

Mindkét kiadvány egyértelműen megfogalmazza, hogy a

-          THM mutató értéke nem tartalmazza a hitel árfolyamkockázatát, és nem tartalmazza a hitel kamatkockázatát,

-          THM mutató számításba veszi a szerződés megkötésekor érvényes Svájci Nemzeti Bank referenciakamatát, mint kamatszintet, a kezelés költségeket, a deviza-vételi és deviza-eladási árfolyam közötti különbséget (árfolyamrés), és a konverziós díjat.

A PSZÁF, mint a pénzügyi szolgáltató felügyeleti szerve kiadványaiban a megfogalmazás teljesen egyértelmű: A hitel felvevőket csak a Svájci Nemzeti Bank alapkamatának változása és svájci frank árfolyamának változása érinti.”        (18. old.)

6./ „Nem vitatható, hogy a Svájci Nemzeti Bank referencia kamata több millió embert érint, emiatt

közérdekű adatnak minősül, amit közzé kell tenni. A Svájci Nemzeti Bank referencia kamatát se egyetlen pénzügyi szolgáltató, se a PSZÁF nem tette közzé, sőt írásbeli megkeresésre sem hajlandó megadni.

A hitelfelvevő csak abban az esetben tudja ellenőrizni a pénzügyi szolgáltató részére fizetendő törlesztő részlet összegét, ha a forrásdeviza, jelen esetben a Svájci Nemzeti Bank referencia kamatának szintjét ismeri.

A forrásdeviza alapkamatának elhallgatása jogellenes. Ez teremtette meg a pénzügyi szolgáltatóknak azt a lehetőséget, hogy a szerződések elszámolásánál a Svájci Nemzeti Bank referencia kamatváltozásától eltérően az új kamatszintet szubjektív alapon állapítsák meg, ami lényegesen nagyobb, mint a Svájci Nemzeti Bank referencia kamatszint változása.

A Svájci Nemzeti Bank referencia kamata, mint közérdekű adat elhallgatása, a pénzügyi szolgáltatók részére az elszámolás ellenőrizhetetlensége révén megteremtette a lehetőséget a törlesztő részletek kotlátlan emelésére, amellyel a pénzügyi szolgáltatók – ugyan eltérő mértékben – de egységesen éltek is!”       (19. old.)

7./ „A hitel – devizahitel – forrása forintban állt rendelkezésre. A hitel folyósítása forintban történt, és a

törlesztő részleteket is forintban fizetik. Ezt a forrást nem kellett svájci frankra átváltani, hiszen forintban lévő forrást forintban fizették ki, ill. forintban fizették vissza. A devizahitel kifejezés csak egy elszámolási mód, amelynél maga az elszámolás sem a devizahitel szabályai szerint történik, hanem a forint hitel körülményeit veszik figyelembe. Az alábbiakban felsorolt tények bizonyítják a svájci frank alapú hitelek forinthitelként történő kezelését.”   (25. old.)

8./ „A hitelfelvevő svájci frank alapú hitelt vett fel. A szerződés alapján a tartozását svájci frankban tartják

nyilván. A hitelt svájci frankról átváltással folyósították forintban. A forintban fizetett törlesztő részletet svájci frankra váltják át. Az átváltásért minden alkalommal – pénzintézettől függően 1-2 % - átváltási jutalékot számítanak fel. Az ügyfél az alacsonyabb kamat miatt vállalta ezeket a mellékköltségeket, a kamat, valamint az árfolyam kockázatát. Teljesen természetes, hogy a kamat is a Svájci Nemzeti Bank referencia kamat változásának mértékével módosulhat. A PSZÁF mind 2006. novemberi, mind 2006. szeptemberi kiadványa ezt erősíti meg.

A PSZÁF és a pénzügyi szolgáltatók ezzel szemben nem hozták nyilvánosságra a Svájci Nemzeti Bank referencia kamatát, ezzel lehetetlenné téve, hogy a hitelfelvevő a referencia kamat módosulását ellenőrizhesse. A pénzügyi szolgáltatók lényegesen magasabb, szubjektív alapon árazott kamatszinteket közöltek a hitelfelvevőkkel.”         (25-26 old.)

9./ „A Svájci Nemzeti Bank referencia kamata, a LIBOR (nemzetközi viszonylatban a bankközi kamat jele) 2008.

Októberében bezuhant. Az MNB alapkamata és a BUBOR (magyar bankok bankközi hitelének kamatlába)2008. októberi egy hónapos csúcs után folyamatosan esik. Minden kamatszint esik, csak a pénzügyi szolgáltatók által alkalmazott svájci frank hitelek kamatai emelkednek, és csak 2009. novemberében kezd el szolid mértékben csökkenni. A csökkenés mértéke messze elmarad még a magyar kamatok csökkenésétől is. Ez bizonyítja, hogy a pénzügyi  szolgáltatók – kihasználva a hitelfelvevők szorult helyzetét – szubjektíven állapítják meg a törlesztő részletek kamatát. A lengyel hitelfelvevők adatait mutató diagram bizonyítja, hogy Lengyelországban a hitelfelvevők időnként mintegy negyedét fizetik a magyar kamatszintnek. Ez is bizonyítja, hogy a magyar pénzügyi szolgáltatók kamat meghatározása az ügyfél megzsarolásának elvére épül, és semminemű számítási alapja nincsen.

(Figyelemre méltó, hogy az újonnan kötött lengyel devizahitelek kamatlába szigorúan követi a Svájci Nemzeti Bank referencia kamatszintjét. A magyar újonnan kötött hiteleknél ez sem igaz)

A diagramokból az is megállapítható, hogy a magyar deviza hitelállomány kamatának semmi köze nincs a Svájci Nemzeti Bank referencia kamatához és nem hasonlít a magyar BUBOR kamatszintjének alakulásához sem. A magyar devizahitel állomány kamata a minél nagyobb haszon elve alapján alakult.”                (29. old.)

10./ „Egyes pénzügyi szolgáltatók esetében már 10,5 %-os deviza kamatszinttel is lehet találkozni, amit

természetesen az árfolyam további mintegy 30 %-kal is emelhet. Így a reálértéken kifizetett kamatszint 13,5 %-os nagyságrend körül is mozoghat, amelynél a kamatemelés mértéke 85 %.

A pénzügyi szolgáltatók a magas kamatszintet a deviza forrás megemelkedett költségével magyarázzák. Ez teljesen egyértelműen nem igaz! A pénzügyi szolgáltató ugyanis maga határozza meg, milyen forrásból biztosítja az általa nyújtott hitel fedezetét. Nem hiszem, hogy egy cseppet is józanul gondolkodó pénzügyi szolgáltató 7-9 %-ot fizetne a deviza forrásáért, miközben a magyar bankközi piacon 5,8-6,1 %-os szinten tudja biztosítani a fedezetet”.   (31. old.)

11./ „A szerződéseknél a kezelési költség szintén CHF-ben került meghatározásra. A kezelési költség

árfolyam miatti mintegy 30 %-os emelkedése a pénzügyi szolgáltatók nyereségét tovább növeli. Bár a pénzügyi szolgáltatók magyarországi költségszintje a forintfinanszírozás miatt minimálisan emelkedett, ugyanakkor a kezelési költség az árfolyam emelkedése révén 25-35 %-kal nőtt, ami a pénzügyi szolgáltatóknak 25-35 %-kal magasabb extraprofitot jelent.

A Svájci Nemzeti Bank 0,8 %-os referencia kamatszintje mellett a fenti példánál hozott 13,5 %-os kamatszint közel tizenhétszeres díjszint. Előző példánál maradva, a 13,5 %-os kamatszint a BUBOR kamatszintnek több mint duplája. Megismétlem, a lengyel hitelek kamata gyakran mintegy negyede a magyar hitelekének. Ilyen túlárazottság mellett a pénzügyi szektornak szinte lehetetlen veszteségesnek lenni!

Ha emellett a nyereségszint mellett veszteségről beszélnek a bankok, akkor valamilyen veszteséget eredményező tranzakció gondolata vetődhet fel. (pl. nem a magyar betétforrást használják fel, hanem a forrást a külföldi anyabanktól kapják és a nyereséget a kamatkülönbség formájában viszik ki az országból.)”    (31. old.)

12./ „A bankrendszer nyeresége év végére ( 2010. év) mint egy harmadára csökkent, de ez éppen a duplájára

emelt törlesztő részlet miatt alakult ki…

A bankrendszer tudatosan teremtette ezt a helyzetet! Ez is csak átmeneti, mert az ingatlan kilakoltatási moratórium feloldása után a Követelések értékvesztése tétel legalább a felére csökkenhet, azaz megduplázódhat a nyereség.

A külföldi bankok nem kívánnak Magyarországon fejleszteni. Aki hitelképes, az elrettent a bankrendszer visszaélésétől, és nem vesz fel hitelt, aki pedig nem hitelképes, annak nem ad a bank. A húzóágazat, a hitelezés tehát leállt, ezért is vonják ki a tőkét.

A bankrendszer tehát kiemelkedő profitot termelő szerződésállományt hozott létre, Most nincs más, mint a devizahitelesektől beszedni a pénzt. A hitelezés megszüntetésével a bankrendszer nagyon nehéz helyzetbe hozta a gazdaságot.”           (33. old.)

13./ „A devizahitel bevezetése a pénzügyi szolgáltatók részéről egy tudatos megtévesztés volt. A carry trade

üzlet nem alkalmas a lakossági ingatlanvásárlások finanszírozására. A pénzügyi szolgáltatók tudták, hogy a svájci frank árfolyam gyengülni fog, mi hamar elviszi a kamatkülönbség eredményét. A felvett hitel visszafizetésére pedig éppen az ingatlanba való befektetés és a részletfizetés miatt nincs lehetőség…

Erősen súlyosbítja a helyzetet, hogy a pénzügyi szolgáltatók és a lakosság közötti jogi kereteinek szabályozásáért felelős állami vezetés – bár tudta – mégsem foglalkozott a probléma megelőzésével. Sőt a 2008. évi jelentős kamatemelés során is csak gyenge, a probléma lényegét nem érintő kikerülhető szabályozás (Magatartási Kódex) született, ami később némi módosítással kormányrendeleti formát is kapott. A jogszabálynak egyetlen előnye volt, hogy megszüntette a svájci frank alapú devizahitelezést.

A pénzügyi szektor az ügyfelek becsapása révén kialakított szerződésállománnyal hatalmas nyereségre tett szert, ugyanakkor a hitelállomány törlesztő részleteinek megduplázása révén a hitelfelvevők jelentős részét tönkretette. A szerződések jelentős része felmondásra került. A kormány kilakoltatási moratóriumot rendelt el, ami legalizálja a pénzügyi szolgáltatók törvénytelen módon elért nyereségét. A kormány ígéretet tett a devizahitelesek problémájának rendezésére, amit érezhetően nem tud, vagy nem akar teljesíteni…

A hitelfelvevő nem számíthat másra, mint saját magára.”             (35. old.)

14./ „Kelet-Európában vannak országok, ahol előfordulnak devizahitelek. Ezeknél azonban a forrásvaluta

kamatszintjét megjelölték és eszerint történik meg az elszámolás. Lengyelországban a devizahitelek kamata mindig alacsonyabb volt. Meglepő azonban, hogy Lengyelországban időnként a kamatszint harmada, negyede a hazai kamatszintnek!

Magyarországon csak a szerződések neve devizahitel, valójában a felszámított kamatnak semmi köze sincs a forrásdeviza (svájci frank) kamatához, de még a BUBOR árfolyam alakulását sem követi. Így inkább beszélhetünk egy árfolyammal súlyozott, bank által tetszés szerinti kamattal megállapított hitelről, de nem devizahitelről.

Ehhez az országellenes, jogellenes állapot kialakulásához a törvények képviseletét ellátó állami szervek is hozzájárultak azzal, hogy feladatukat nem látták el.”    (36. old.)

15./ „A pénzügyi szolgáltatók a Svájci Nemzeti Bank referencia kamatát, mint közérdekű adatot a

hitelfelvevők elől elhallgatták, amely miatt nem tudták a kamatszintet ellenőrizni. A közérdekű adat elhallgatása révén nyílt meg a lehetőség arra,hogy a pénzügyi szolgáltatók valótlan kamat közlése helyzetükkel visszaéljenek, és a hitelfelvevőket olyan mértékű törlesztő részlet fizetésére kötelezzék, amely révén a szerződés forint alapon is finanszírozhatóvá vált. Ezzel a pénzügyi szolgáltató a saját kockázatát és a devizahitel refinanszírozás magas kamatából fakadó többletköltségét átterhelte a hitelfelvevőre. Az ily módon átalakított hitelszerződés révén a hitelfelvevő forint alapú hitelszerződésnek megfelelő költségeket visel, miközben az árfolyam kockázata is megmaradt a részére.

A hitelfelvevő szerződési alapja éppen a deviza alacsony kamatszintje volt. Ennek megszűnése oka fogyottá teszi a deviza hitelszerződést, hiszen az árfolyam miatt csak többletköltsége van. A hitelfelvevő nem erre szerződött!”                (49. old.)

16./ „A PSZÁF 2006. szeptemberében – a pénzügyi szolgáltatóknál mindenki számára elérhető – tájékoztatót adott ki, amelynek 9. oldalán a következő megfogalmazás található:

                                    2. Kamatkockázata minden hitelnek van,

devizahitelnél ez azt jelenti, hogy ha az adott

deviza irányadó kamata emelkedik, akkor

emiatt nőhet a devizahitel kamata is. Ennek

magyarázata az, hogy a banknak is fizetnie

kell azért a devizáért, amelyet aztán hitelként

továbbad. Hogy mennyit kell fizetnie, az első-

sorban az adott deviza irányadó kamatától,

például a Svájci Nemzeti Bank vagy az

Európai Központi Bank alapkamatától függ.

Lehet, hogy Ön is hallott már arról, hogy

például a Svájci Nemzeti Bank többször

megemelte az alapkamatát. Bár e kamat-

emelések mértéke a forintkamatokhoz ké-

pest nem volt számottevő, de belegondolt-e

abba, hogy az Önt közvetlenül is érintheti, ha

svájci frank alapul hitel vesz fel?”

Ekkor derült ki, hogy a pénzügyi szolgáltató a szerződés kötésekor megtévesztette a hitelfelvevőt, hiszen egy kezdetben kedvezőbb kamatláb után forint finanszírozásra tért át”

======================================

Az ide mellékelt  OTP Jelzálogbank Zrt. Hitelezőnek 2008. január 17-i

„DEVIZÁBAN NYILVÁNTARTOTT JELZÁLOG-TIPUSU KÖLCSÖNSZERZŐDÉS”-ben pedig az alábbiak olvashatók:

a./ „A Hitelező kötelezettséget vállal arra,hogy a jelen közjegyzői okiratban meghatározott összegben és

feltételekkel az Adósok, mint egyetemleges jogosultak részére svájci frankban nyilvántartott (továbbiakban: Deviza) jelzáloghitelt nyújt a jelen közjegyzői okiratban megjelölt ingatlanon alapított jelzálogjog fedezet mellett.

Az Adósok tudomásul veszik, hogy a jelen szerződés alapján nyújtott kölcsön, annak ügyleti kamata és kezelési költsége, valamint a késedelmi kamat és az egyéb költségek a folyósítást követően Devizában kerül megállapításra. A Hitelező Bank által alkalmazott Deviza vételi és eladási árfolyamot a bankfiókokban teszi közzé.”                       (2. old.)

b./ „A hiteldíj (ügyleti kamat és kezelési költség) az első ügyleti év végéig állandó mértékű. A hiteldíj

(kamat és kezelési költség) a második ügylet évtől kezdve változó mértékű, amelyet a Hitelező a kölcsönszerződés fennállása alatt jogosult egyoldalúan megváltoztatni. A Hitelező a változást – annak hatályossá válását megelőző legalább 15 nappal – a Banknak az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeiben kifügesztett, az Ingatlanfedezet mellett nyújtott jelzálog típusú hitelek kamatáról, díj- és költségfeltételeiről szóló Hirdetményben teszik közzé.

A hiteldíj mértékének e pontban írott megváltoztatása esetén az Adósok kötelesek a Hitelezőnek az ekként megváltoztatott mértékű hiteldíjat megfizetni.

Azon feltételek, illetőleg körülmények részletes meghatározása, amelyek esetében a hiteldíj az Adósokra hátrányos módon megváltoztatható, a következő:

A Hitelező jogosult a hitel ügyleti kamatát, egyéb költségét, és az erre vonatkozó szerződési feltételt egyoldalúan módosítani, ha a bankközi hitelkamatok, vagy a fogyasztási árindex, vagy a jegybanki alapkamat, vagy az állampapírok hozama, vagy a Hitelező forrás-, valamint hitelszámla-vezetési költsége növekszik, vagy a lakossági hitelek kockázati tényezői a Hitelezőre nézve romlanak.”             (4. old.)

c./ „Amennyiben a Deviza árfolyam nagymértékű változása miatt a fennálló

kölcsöntartozás Deviza eladási árfolyamon történő, forintra átszámított értéke meghaladja a jelzálogul lekötött ingatlan forintban meghatározott aktuális/várható hitelbiztosítéki értékének a Hitelező belső utasításaiban meghatározott, a finanszírozhatóság szempontjából maximális százalékos mértékét, és az Adósok a Hitelező felhívására, az abban megszabott, megfelelő határidő alatt nem teljesítenek olyan mértékű előtörlesztést, melynek eredményeképpen a kölcsön/fedezet arány a hitelbiztosítéki értéknek a Hitelező belső utasításaiban meghatározott, a finanszírozhatóság szempontjából maximális százalékos mértéke alá csökken, vagy a fedezetet nem egészítik ki, a Hitelező a kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondhatja, és teljes követelést lejárttá tehet, valamint a Zálogjogosult gyakorolhatja az e zálogszerződés alapján őt megillető jogot.”          (9. old.)

d./  „ Az Adósok és a Zálogkötelezettek a jelen szerződés aláírásával tudomásul veszik, hogy a

forint/Deviza árfolyam piaci mozgásából adódóan felmerül a veszteség kockázata. Az Adósok és a Zálogkötelezettek kijelentik, hogy tudomásuk van arról, hogy a jelen szerződés futamideje alatt a folyósítás napján érvényes, a Bank által alkalmazott forint/Deviza árfolyamhoz képest a forint árfolyamának gyengülése esetén a Devizában megállapított törlesztő részletek forintban megfizetendő ellenértéke akár jelentős mértékben is emelkedhet.”  (13. old.)

========================

Fenti ismertetésekből megállapítható az, hogy a devizaalapu kölcsönszerződések alapján jelzáloggal biztosított kölcsönt nyújtó hitelezői bankoknak egyenlőre ismeretlen alkalmazottai – elkövetők – a PSZÁF-nak alábbi, és ehhez hasonló közleményeinek

                                    „2. Kamatkockázata minden hitelnek van,

devizahitelnél ez azt jelenti, hogy ha az adott

deviza irányadó kamata emelkedik, akkor

emiatt nőhet a devizahitel kamata is. Ennek

magyarázata az, hogy a banknak is fizetnie

kell azért a devizáért, amelyet aztán hitelként

továbbad. Hogy mennyit kell fizetnie, az első-

sorban az adott deviza irányadó kamatától,

például a Svájci Nemzeti Bank vagy az

Európai Központi Bank alapkamatától függ.

Lehet, hogy Ön is hallott már arról, hogy

például a Svájci Nemzeti Bank többször

megemelte az alapkamatát. Bár e kamat-

emelések mértéke a forintkamatokhoz ké-

pest nem volt számottevő, de belegondolt-e

abba, hogy az Önt közvetlenül is érintheti, ha

svájci frank alapul hitel vesz fel?”

tudomásulvételével mindenki számára azt a látszatot keltették,  hogy a devizaalapú kölcsönszerződés folytán a Svájci Nemzeti Bank alapkamatától függő kamatozású olyan kölcsönt biztosítanak, melyek a forintalapú kölcsönökhöz képest magas egyéb költségekkel járnak, majd ennek a látszatnak fenntartása mellett a kölcsön futamideje alatt az adósokat a Svájci Nemzeti Banknak alacsony mértékétől függetlenül, és egyébként is önkényesen módon meghatározott indokolatlanul magas kamatozás mellett meghatározott törlesztőrészletek fizetésére kötelezték.

Az ügyfelek szabályos Carry Trade üzlet – devizaalapú kölcsönszerződés – esetén az alacsonyabb kamat miatt vállalták a valóságban a bank részéről fel nem merülő átváltási jutalékot, valamint a kamat és árfolyam kockázatát abban a reményben, hogy a kölcsön kamata a Svájci Nemzeti Bank referencia kamat változásának mértékével módosulhat,

a Svájci Nemzeti Bank referencia kamata 2 százalék feletti értékről 0,2 százalék értékre zuhant 2008. októberében úgy, hogy ezt követően minden kamatszint folyamatosan esik, csak a devizahiteles kamatok emelkednek további egy évig, majd ezt követően messze elmaradva a svájci frank kamatának csökkenésének mértékétől teljesen önkényesen csökkentettek a bankok a hitelkamaton,

valótlan a magyarországi bankoknak a Svájci Nemzeti Banknak 0,8 %-os kamatszintjéhez képest a 10 %- körüli deviza kamatszintre vonatkozó az az állítása, hogy ennek oka a deviza forrás megemelkedett költsége,

a bank a szerződéskötést követően úgy emelte meg a kamatszintet és a továbbiakban magyar kamatszinten finanszíroz, hogy ezáltal a devizaalapú kölcsönszerződésnek legfőbb ismérvét megszünteti.

=========================

Elkövetők az adósokat megtévesztő, majd tévedésben tartó magatartásukkal

többszázezer adós kárára a Makkos Albert féle szakértői vélemény alábbi megállapításaiból –

(A tanulmány 114. oldalán az olvasható egy példaként említett 14 millió forint kölcsönre vonatkozóan, hogy )

„A Bank a szerződésben egyértelműen  meghatározta a tőketartozás összegét (79.581,63 CHF) és az ügyleti kamat szintjét (6,8 %). A törlesztő részlet nagyságát a következőképpen fogalmazta meg: A törlesztő részlet várható kezdő összege 607,48 HCF”

„A matematikailag számolt valós összeg 607,48 CHF helyett 597,89 CHF. „A törlesztő részlet várható kezdő összege” kifejezés megtévesztő, amit a Bank a törlesztő részlet további szerződésellenes emelésére használt ki. A Bank ugyanis a folyószámlán már 612,13 CHF értéket érvényesített. …”

(majd a117. oldalon pedig a következők olvashatók)

„A Bank 2009. október 30-án leértesítette az adóst, hogy az ügyleti kamatot  2009. 12,30-án 9,8 %-ra emeli, és így a törlesztő részlet 760,55 CHF értékre nő.

A Bank ismét megtévesztette az adóst, hiszen a 9,8 % ügyleti kamatszinttel szemben 10,476 % ügyleti kamatot érvényesített, amely 6,9 %-kal magasabb a közölt értéknél.

A Bank minden alkalommal a kamathoz képest valótlan törlesztő részletet közölt, amellyel szerződésellenes nyereségre kíván szert tenni.”

(illetve ugyanezt a témát a tanulmány 120. oldalán a következők szerint folytatjaJ

A LIBOR értéke a szerződéskori és a 12 havi kamatperiódus napját figyelembe véve 1,15 %-kal csökkent, amivel az ügyleti kamatszintet is csökkenteni kell. Az új periódus kamatszintje : 5,65 %.

A Bank 2009. december 30-án a szerződés szerint számított 597,89 CHF összegű törlesztő részletet 760 CHF-re emelte.

A számítás szerint a Bank a kamatszintet 6,8 %-ról 10,476 %-ra emelte, amely (10,476 % 6,8 %=) 54 %-os kamatszint emelést jelent, ugyanakkor a Bank költsége a Svájci Nemzeti Bank referencia kamatának esése révén csökkent.

A Bank tényleges kamatemelés mértéke (10,576 %/5,65 % =) 85%.”

- következően azzal, hogy a Bank 2009. december 30-tól az 597,89 CHF havi törlesztő részletet jogtalanul 760 CHF-re emelte ahelyett hogy a svájci frank kamatszintjének csökkenése miatt csökkentette volna a törlesztő részletet, és „csak” 200 Ft-os árfolyamon veszem figyelembe a svájci frankot ettől kezdődően,  

2009. decemberétől az elkövetők  károsultakként havi 32.422.-Ft- kárt okoztak.

A mai napig 16 hónappal számolva a már bekövetkezett károkozás 518752.-Ft., míg a szokásos háromszáz havi futamidőnek a jogtalan intézkedés után még fennálló 270 hónapot feltételezve

a szándékolt, teljes károkozás mértéke pedig egyetlen kölcsönszerződésnél, csupán ezen egyetlen jogtalan banki intézkedés folytán 8 millió 753.940.-Ft-ra adódik.

======================

Fentiekre tekintettel az 1978. évi IV. tv. – Btk. – alábbi törvényi tényállása

„Csalás

318. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz, csalást követ el.

(2) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha a csalás kisebb kárt okoz, vagy a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó csalást

a) bűnszövetségben,

b) közveszély színhelyén,

c) üzletszerűen

követik el.

(5) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a csalás jelentős kárt okoz,

b) a nagyobb kárt okozó csalást a (2) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott módon

követik el.

(6) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a csalás különösen nagy kárt okoz,

b) a jelentős kárt okozó csalást a (2) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott módon

c)

követik el.”

alapján

f e l j e l e n t é s s e l

élek, és kérem T. Legfőbb Ügyészséget arra, hogy

az ügy iratait a nyomozás elrendelése végett a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyészség részére megküldeni sziveskedjék.

---------------------------

Ugyancsak kérem a Legfőbb Ügyészséget a károsultak nagy száma esetére biztosított ügyészségi perindítási lehetőséget figyelembe véve arra, hogy a jogtalanul megállapított törlesztőrészletek átszámításának eredményétől függően kezdeményezzen az ügyészség végrehajtás megszüntetési vagy korlátozási peres eljárásokat azzal, hogy az eljáró bíróságtól a folyamatban lévő végrehajtási eljárások felfüggesztését kérelmezzék.

Siófokon 2011. május 16. napján.

                                                                                              Tisztelettel: