Álmom Szent István nap előestéjén ...

Tizenkilencedike,este.

Ledőltem egy kicsit hogy kinyújtsam a gerincemet, de az álom elnyomott, amit a kinti, majd két napja megállás nélkül szakadó tavaszi trópusi eső zaja is segített.
De lehet,  hála az én Teddy barátomnak, hogy az "Utolag" linken az előbb látottakból és hallottakból eredő pillanatnyi elkeseredés is hozzájárult, hogy kimondjam, nekem aludni is kell néha!

Furcsa álmom volt. Láttam ország alapító királyunk csodásan megmaradt kezét kijönni az őt védő urnából, megfogta az aranyozott bunkós botját és járt körbe-körbe a magyar képviselőházban lesújtva egy-egy balos vagy korrupt képviselő fejére, az Isten bosszúját hívva lelkükre.

Ahogy haladt előre a tisztogatásban kezdett testet is ölteni Szent Királyunk. Ekkor láttam hogy én is ott álltam, a megmaradt képviselők vettek körül, mindenki kezében egy-egy példánya volt az új Alkotmánynak.

(Az álmot látó tevékeny részese volt az új brazil alkotmány elkészítésének, amely nagymértékben hozzájárult Brazília felemelkedéséhez a valutaválságuk után, és amit most dolgoz át éjt nappallá téve a magyar viszonyokra. A szerk.)

 
Azután hogy országalapítónk  agyonverte az utolsót, megállt előttünk. Így szólt :
"Az Isten küldött engemet segíteni titeket, de ez volt az utolsó, mert most rajtatok a sor megmutatni mire képes az én népem! 
Munkához minden magyar, MINDENKI!”

És úgy, ahogy jött el is tűnt ez az álmom. Ekkor már rég  augusztus 20-a volt itt is...