Gavallér János

Az áldozat


Se nem sírok, se nem nevetek,
gyűröm a napokat, amíg élek,
sose volt módom szólni,
csak tűrni, némán tűrni.

Mit mondhatnék a gyilkosoknak?
S minek mondanék bármit? Soha
ne szóljak bosszú hangján,
embernek, állathangján!

Magyar vagyok! Néma áldozat.
Soha senkit sosem bántottam,
csak tűrtem, én csak tűrtem,
vittem drága keresztem.

Ütöttek, vertek, - magyar vagyok,
s gyengébbet kezem sose bántott!
Csak a jövő ne sírjon!
Csak a jövő ne sírjon!

Zúgjon-zengjen víg tor, dáridó,
retteg, harcol gyáva álmodó,
tör, zúz, mulat a halál,
hátamon ül a kaszás.

Magyar vagyok! Néma áldozat.
Soha senkit sosem bántottam,
csak tűrtem, én csak tűrtem,
vittem drága keresztem.

Holnap tisztább hajnalt akarok!
Vért, háborút, zsoldos abrakot,
ne rakjon elém az Isten,
ne adjon nékem az Isten!

Holnap tisztább hajnalt akarok!
Magyar vagyok! Ma-éjben halott.
Csak a csillagok fénye,
a holnap, ami éltet.

Magyar vagyok! Néma áldozat.
Soha senkit sosem bántottam,
csak tűrtem, én csak tűrtem,
vittem drága keresztem.

2011. 03. 07.