Gavallér János

Az utolsó tangó…
             / Molnár Mihálynak és nejének, Mamának/


Már nem számít, hogy üde legyen a levél,
csak szép legyen, csendes az avar és a szél
lágyan dobálja a lélek üzenetét…

Már nem számít a mondat és az értelem,
- a szükség törvényt bont-, kinyújtom két kezem,
érted újra élem, megtört életem…

Már nem számít, hogy arra a madár se jár,
hol megfogod kezem, s kezed bénán ölel át,
s a csók, a csókod, egy új, vágyott mennyország…

Már nem számít, hogy mit mondanak, vagy hisznek,
az enyém vagy, s tudod, mindenem a tiéd…
- lehulló levelek őrzik a nyár színét.

Már nem számít, meddig és hol kerestelek,
jöttél és jött veled a csendes őszi szél,
az avar táncol, s dalol az összes levél…

A fák sírnak, s hull, hull a fákról a levél,
mi táncolunk, fütyül lágy dallamot a szél,
és már nem számít a világ, csak te meg én.

2011. 08. 07.