Stoffán György:
Néhány gondolat Budaházy Györgyhöz
Kedves Budaházy György!
Most, hogy ismét forradalmárkodtatok egy kicsit, engedd meg, hogy néhány Hozzád intézett gondolatomat az alábbi nyílt levélben közreadjam.
Nem örülök ennek a március 15-ei cirkusznak, amiben részesítettétek az országot, és az országot árgus szemekkel figyelőket. Tudom, hogy, ez a mai hatalom illegitim, hogy rablógazdálkodást folytat, hogy gyilkos szenvedélyét a nemzeten tölti ki, és, hogy a közrendet idegen - jelesül, izraeli - cég ellenőrzése alá vonja, a magyar rendőrséget alaposan lejáratva ezzel. Tudom, hogy Gyurcsány és söpredék, magát elitnek nevező cinkosai hazugsággal és a nemzet átverésével, a folyamatos hazudozás árán került hatalomra. Tudom, hogy még a ma érvényben lévő alkotmányt is, amelyet a szovjet alkotmány mintájára egy másik, a jelenlegitől nem messze álló diktatúra erőltetett az országra, ez a terror-hatalom úgy tapos sárba, ahogy minden mást, ami törvényes és erkölcsös. Hiszen ez a hatalom nem ismeri az erkölcs, a nemzet és a törvény fogalmát. Azt is tudom, hogy változásra van szükség, mert ha minden úgy megy tovább, ahogy ez utóbbi hat esztendőben ment, akkor Magyarország és a magyar nemzet megszűnik létezni.
Látom, mit Te is, hogy ez a hatalom ma már csak kordonok és idegen - jelesül izraeli - biztonsági cég felügyelete alatt mer az utcára lépni, látom, hogy retteg, s látom azt is, hogy van mitől rettegnie. Hiszen még most is hazudik, lop és gyilkol. A vérében van, ez az eszmeisége, ez tartja fönn még ideig-óráig az általuk bevezetett terrort. Az is világos, hogy mindez miért van... hiszen egy demokratikus országban nem nevezhetné "hülyének" a társadalmat egy bűnöző, ha ezt a bűnözőt és az általa vezetett kormányt a szavazópolgárok elsöprő tömege leszavazza egy népszavazáson. Egy demokratikus országban az efféle kormány lemond, eltakarodik a közéletből. Az ő stílusukban mondva: "elmegy a p...ba". A magyar elit söpredék nem megy el, mert retteg. Ugyanis, ha lemond, akkor ott találja magát a bírói pulpitus előtt, ahol felelnie kell minden elkövetett bűnéért. Ezért inkább a népre támad, azt külföldön és itthon ócsárolja, rágalmazza és szembeköpi, s az adófizetők forintjaiból eltartott rendőrséget uszítja ellene. Olyan besúgóhálózatot épített ki, amely ott van minden nemzetben gondolkodó, a nemzetet megmenteni akaró civil szervezetben, pártban, gárdában. Újságokat finanszíroz, amelyek jobboldali lapokként jelennek meg, de bűnözők, hivatalos hazudozók irányítják, "volt" kommunista spiclik publikálnak bennük, s még a cikkek témáit is a terror-hatalom szabja és adja meg.
Tudom, hogy a fiatalos hév, az elnyomás elleni küzdelem kényszere vakká tesz. Tudom, hogy amikor az embert törvénytelenségek sorozata éri, akkor fiatalként bizony sokszor meggondolatlanul, a következményeket át nem gondolva cselekszik. Még az idősebb generációban is felmerül a gondolat: "ölni tudnék"... De nem ez a megoldás. A megoldás valahol másutt van.
Amikor a március 15-i ünnepségeket hallgattam és néztem, azon gondolkodtam, hogy akik akkor, százhatvan éve a nemzet érdekében cselekedtek, azokra vajon ma milyen sors várna. Hiszen az akkori körülmények összehasonlíthatatlanul jobbak voltak, mint a maiak. A Habsburgok persze semmivel sem voltak jobbak, mint a mai terror-hatalom, de saját érdeküket szem előtt tartva mégsem gyilkoltak, raboltak, árulták ki a birodalmat... A márciusi ifjak pedig, a nemzet szabadságának megvalósítását szabadon előkészíthették.
Ma azok a forradalmárok börtönben lennének, bitón száradnának. Mert a mai hatalom embertelenebb, magyargyűlölőbb, mint a Habsburgok embertelensége, magyargyűlölete volt 1848-ban... A mai terror-hatalom olyan, mint a Habsburg hatalom volt 1849-ben... És a mai magyar társadalom? No, itt van az alapvető baj! Mit tett volna a mai magyar társadalom 1848-ban? Titkos feljelentéseket írna, behúzódna vackába, mert még van mit vesztenie, s ha Kossuth kiállna ma a ceglédi erkélyre, csak néhány lelkes magyar - a hatalom szerint gyűlölködő, antiszemita, reformellenes, értetlen büdös bunkó - állna mellé.
A mai hatalom azt teszi, mint a Habsburgok tettek a forradalom leverése érdekében. Tehát kimaradt egy fázis. A társadalom által támogatott, és annak aktív részvételével vívott forradalom. A mai terror-hatalom tehát tanult a történelemből. Mi, a nemzetben gondolkodók nem! Vagy mégis?
Amikor Orbán beszélt - és nem mondott semmit -, arra gondoltam, hogy ha most ő tartaná a zászlót és indulna a Parlament felé, akkor félmillió ember követné, és Gyurcsánynak még az íróasztala sem maradna a helyén. Forradalom lehetne, rendszerváltás és igazságtétel. Népítélet, amelytől valóban retteghetne és remegni méltóztathatna a rabló-hatalom. Átállna a rendőrség, azonnal törvényes volna az igazságszolgáltatás munkája, s megmotozhatná az In-Kal-os bűnözőket a nép... De ez nem történt meg, nem történhet meg, mert a nép hitt a demokratikus bohóckodásban, abban, hogy majd elzavarhatjuk a kormányt, mert megnyerjük a népszavazást, s hisz ma is abban, hogy bármi történik az ő javára. Félmillió béna magyar állt és hallgatott március 15-én az Erzsébet híd pesti hídfőjénél... az Astoriáig. Este pedig Gyurcsány, az ország bolondja hazudozott az Művészetek Palotájában, s ismét a társadalmat rugdosta beszédében. Azt a társadalmat, amely nem ugrál örömében, hogy megrabolják, kifosztják, koldussá teszik, magyarságában megalázzák, szembeköpik, gyermekeit nem tudja ellátni az orvos, s szülei meghalnak, mert nincs pénz a gyógykezelésre. Nem ugrál örömében, hogy házát a család és a barátok segítségével csak adó ellenében építheti, hogy a társadalom nem kis részét spiclivé aljasította ez a parlamenti söpredék. Nem ugrál örömében, hogy lány kurváskodásból finanszírozza a diplomáját, mert másképpen lehetetlen tanulnia, hogy háziorvosa, akivel nagyon is meg volt elégedve ma már az Egyesült Királyságban dolgozik, mert itthon lehetetlen megélnie. Nem ugrál örömében ez a társadalom, hogy a nyugati sajtó gyilkosnak nevezi (Neue Zürcher Zeitung), s erre a magyar külügy nem reagál... vagy éppen a disznófejű egykori ifjúkommunista Amerikában antiszemitázza le a magyar népet... Nos, eme elégedetlenségért Gyurcsány a társadalmat szidalmazza, ha mégoly válogatott és kedves, nemzetinek ható szavakkal is, március 15-én a "Művészetek" Palotájában.
Miért írom e gondolatokat Neked? Mert Téged is arra akarlak kérni, hogy gondolkodj el március 15-i tetteiden... tetteiteken. Érdemes volt-e ezt a körúti csatát megvívni? Érdemes-e így tiltakozni ez ellen a kétfelől jövő terror ellen? Igen kétfelől, mert az Orbáni demokrácia épp olyan terror, mint a Gyurcsányi. Az egyik az ígérgetés lelki terrorja, a másik a de facto terror, amelynek az eszköze a gázspray, a gumilövedék és az idegen - jelesül izraeli - kormányhadsereg.
Nem lett volna-e méltóságteljesebb az ünnep, s megalázóbb üzenet a kormány részére, ha a felsorakoztatott terrorlegények munka nélkül maradnak? Nem lett volna erőteljesebb tiltakozás, ha csendben elvonul a tömeg és a nyugati sajtó arról ír, hogy bár sok ezer rendőrt vonultatott föl a hatalom, a nép saját ünnepén(!) méltósággal és rendbontás nélkül szétoszlott a rendezvények után?
Nem, nem megrovás vagy tiltakozás akar lenni e néhány gondolat. Még csak nem is vitába akarok szállni veled így, személyes ismeretség nélkül. Nem is ítélni akarok feletted, hisz ahhoz nincs jogom, mert ha téves az ítéletem, akkor én ártok a legtöbbet annak az ügynek amelyet mindketten szolgálunk... Csak kérdéseket tettem föl, hogy gondolkozz el rajtuk, ugyanis nem értem a szélmalomharcodat. Nem értem miben reménykedsz, és mit akarsz elérni, amikor néhány száz emberrel a társadalom egyet nem értése mellett újságírókat, fotósokat vertek, autókat gyújtotok fel, csuklyában randalíroztok... tapasztalatom szerint sokan "belőve" közületek. Nem érzed-e azt, hogy ezzel a március 15-i történéssel megint a jelenlegi hatalomnak tettél szolgálatot? Hiszen a Parlamentben majd az ellenzék szemébe lehet vágni, hogy a radikalizmust, az utcai randalírozást a Fidesz és a KDNP generálja, s ezzel ők is hitelesebbé válnak ismét ez által. Te pedig ismét a "fizetett provokatőr" leszel a többség szemében...
Kedves Budaházy Gyuri! Bízom abban, hogy soraim nem voltak hiábavalók, s hogy megértetted mondanivalómat. Mint ahogy abban is bízom, hogy elgondolkodsz mindezek felett. Mert a forradalmárságnak bizony van egyfajta méltósága. És ez a méltóság nem engedhet lesüllyedni azoknak a szintjére, akik ellen meghirdettétek a forradalmat. Azok szintjére, akiktől a társadalom is meg kíván szabadulni. A társadalom most csak két utat lát: az egyik, Orbán parlamenti demokráciának nevezett zsákutcája, a másik a Ti erőszakos, és a többség által nem támogatott radikalizmusotok. Egyik sem vezet sehová. Van harmadik út is, hidd el! Ezt a harmadik utat sokan ismerjük, szeretnénk. A cél tehát azonos, de a megközelítés, a cél elérésének útja nem az.
Mindezt azért írtam le, hogy segítsek Nektek megtalálni azt a harmadik utat, amely egységet teremt a társadalomban, és tettekre hívja mindazokat, akik valódi rendszerváltást, igazságszolgáltatást, és gyermekeiknek biztos jövőt szeretnének itthon, Magyarországon. Kérlek, gondolkodj el a fentieken mind a saját érdekedben, mind a forradalom érdekében, mind pedig a közös cél mielőbbi elérésének érdekében.