Gavallér János

Bűnlét-jog


Mind vérző lélekkel születtünk,
szívből igazán, tisztán szerettünk,
s a rontás, Sátán-gyarapodás,
látszat-ködöt font körénk és ránk.
Szívünkből törölték az érzést,
s nyakunkba akasztották, bűnlét-
jogot, hogy ne tudd meglelni a mennyt!

Zörgött évszázadokon át,
zörgött a fösvény erszénye
álombolondulásba, talán
hitte, kincsre cserélhető a lét,
s megálljt parancsolt a halál.

Skizofrén tudatot tápláltak
a csillogó manna urai,
s osztották a semmit, bűnbak
lett mindenki, aki bízott!

Echós szekerünk előtt a bűn,
s a priccsre ültettük a bohóc
hasznot, hazudni, csalni, lopni,
a szakadékba lökni lelkünk.

Sírunk. Egy káprázat világot
vágyunk, álmodunk… S nincs sehol!
Koldus-szőrszálon lóg már a szív…
s vérzünk, mint hemofiliások,
ha bicska metszi bőrüket,
s a léleküvöltés visszhangja süket!

2009.03.04.