Csendes toborzó

Nem fúvok kürtöt és dobot sem verek,
Még nem kellenek a fegyverek.
Harang se zúgjon, s ne jöjjön fergeteg,
Csend kell most inkább, hogy elérjem lelkedet.

Mindegy, hogy milyen izmusok vezetnek,
Ha alárendeled azt vérző Nemzetednek.
Ha az „Isten – Haza – Család" értelmét ismered,
Még van jövőd, van múltad, és van még Istened!

Ha őseidtől vagy Magyar, hát azért!
Ha tetszik e föld, s itt élsz, hát azért!
Ha úgy érzed, hogy Nemzetem szeret,
Hát védd velem! Nekünk! Neked és nekem!

Ha ismered István bölcs intelmeit,
Ha ízleled nyelvünk édes kincseit,
Ha tudod, hogy hol, s miért torpant a török,
Akkor érzed azt is, hogy Hazánk ez, örök!

Ha mondani mered, hogy Büszke Európa
- mert fittyet hány régóta déli harangszóra! –
Szajna-parti szajha módjára bánt velünk…
Akkor Hozzád szólok! Akkor együtt megyünk!

Ha elhiszed, hogy hiányzik jobb karom,
És hogy éjszakánként mindig megálmodom,
Mindig kinövesztem, feledni nem tudom…
Akkor azt is hidd el; a Hazámat sem hagyom!

Te, aki itt élsz, Árpád ősi földjén,
Ezer éves jussod tudni, mi a törvény!
De törvényül el – Magyar! - csak azt fogadd,
Mely Isten nevében, egy szent helyen fogant!

De nem lehet törvény a trianoni csürhe,
Hol néhány Júdás-pénzért néhány Júdás tűrte,
Hogy – példa nélkül! – szétszabták Nemzetünk,
S vérünkben gázolva mulattak felettünk.

(Nekem még nem kellett senkit megátkoznom,
Elszenvedett rosszért bosszút fohászkodnom.)
Az igazságos Isten, Ki mindent bölcsen vezet,
Nagy néppé teszi még a Magyar Nemzetet!

Rajnai Cordon, 2007. 09. 16.