Egy bennfentes kitálal
Interjú egy volt oltóanyag-kutatóvalAz oltások kötelezõ jellege sajátos helyzetet teremt egy szabad országban, mert a közjóra hivatkozva kényszerítenek embereket arra, hogy esetleg akaratuk és belátásuk ellenére oltassák be magukat, vagy gyermeküket. Miközben azonban a közjóra hivatkoznak, az oltóanyagok elkészítése, tesztelése bizonyos cégeknek üzlet. Innentõl azonban összekeveredik a közjó és az üzleti érdek, s az oltóanyag ipar a közjóra hivatkozva szabadon kockára teheti egészségünket. Az oltóanyagok higanytartalma és az autizmus járványszerű terjedése közti egyre nyilvánvalóbb kapcsolat újra élesen veti fel a kérdést: a közjóra hivatkozva meg lehet-e fosztani az egyént önrendelkezési és önvédelmi jogától? És akik mindezt elrendelik, valóban mindent csak a közjó érdekében tesznek? Én nem hiszem.
Szendi GáborAki kérdez: Jon Rappoport
Aki válaszol: Dr. Mark Randall
J.R.: (Jon Rappoport): Korábban meg volt gyõzõdve arról, hogy a vakcinák jó orvosi célt szolgálnak.
M.R.: (Dr. Mark Randall): Igen, meg voltam gyõzõdve róla. Néhány oltás fejlesztésénél magam is közremûkö dtem. Hogy pontosan melyiknél, nem mondom meg.
J.R.: Miért nem?
M.R.: Mert szeretném megõrizni anonimitásomat.
J.R.: Gondolja, hogy problémákkal kéne szembesülnie, ha fellépne a nyilvánosság elõtt?
M.R.: Azt hiszem, elveszíteném a nyugdíjamat.
J.R.: Milyen indokkal?
M.R.: Az okok nem érdekesek. Mihelyst valaki a "club"-ban van, ezek az emberek megtalálják az eszközöket és az utat, hogy akadályt gördítsenek az útjába. Ismerek egy-két embert, akiket megfigyeltek és megfenyegették.
J.R.: Kicsodák?
M.R.: Az FBI
J.R.: Valóban?
M.R.: Természetesen. Mert az FBI más okokat is kitalál. Az adóhatóság is a nyakukra mászhat.
J.R.: Ennyit a szabad véleménynyilvánítás jogáról.
M.R.: Én a "belsõ körhöz" tartoztam. Ha megneveznék egyeseket és vádakkal illetnék kutatókat, egy csomó problémával találnám szembe magam.
J.R.: Gondolja, hogy az embereknek maguknak kéne eldönteniük, hogy beoltatják-e magukat vagy sem?
M.R.: Politikai szemszögbõl igen. Tudományos szempontból azt mondanám, hogy az embereknek elõször is információra van szükségük, hogy egyáltalán dönthessenek. Az csak egy dolog, hogy azt mondjuk, maguktól kéne eldönteniük. Ha a környezetet hazugságok sora mérgezi, hogy lehet dönteni? Ha a Food and Drug Administration-ban (élelmiszereket és orvosságokat felügyelõ szerv az USA-ban) õszinte emberek dolgoznának, akkor ezeket a vakcinákat nem is engedélyezték volna. Úgy tesztelnék az oltásokat, mintha a saját életük függne tõle.
J.R.: Vannak orvosi történetírók, akik állítják, hogy a betegségek visszaszorítása nem a védõoltásoknak köszönhetõ.
M.R.: Tudom. Sokáig ignoráltam a munkájukat.
J.R.: Miért?
M.R.: Mert féltem tõle, hogy találok valamit. Az én üzletem az volt, hogy védõoltásokat fejlesszek. Az egzisztenciám ettõl a munkától függött.
J.R.: Mit fedezett fel?
M.R.: Azt, hogy a betegség visszaszorulása a megváltozott életkörülményeinknek köszönhetõ.
J.R.: Pontosabban melyeknek?
M.R.: Tiszta viznek. Csatornarendszernek. Táplálkozásnak. Friss élelmiszernek. A szegénység visszaszorulásának. Most is hemzsegnek mindenhol a kórokozók, de ha jó állapotban vagyunk, akkor nem kapunk el olyan könnyen egy betegséget.
J.R.: Hogy érezte magát, miután végzett kutatásával?
M.R.: Kétségbeestem. Hirtelen megértettem, hogy egy olyan tevékenységet végeztem, mely hazugsághegyekre épült.
J.R.: Egyes oltások veszélyesebbek?
M.R.: Igen. A DPT oltás (DiPerTe - torokgyík, szamárköhögés, tetanusz) például. Az MMR (mumpsz, kanyaró, rubeola). De maga az oltóanyag is tartalmaz veszélyes és veszélytelen összetevõket. Ha engem kérdez, minden oltóanyag veszélyes.
J.R.: Miért?
M.R.: Több okból. Befolyásolják az emberi immunrendszert, miközben annak védõmechanizmusát kárositják. Valóban ki tudnak váltani betegségeket, melyek ellen tulajdonképpen védeniük kéne.
J.R.: Miért raknak elénk statisztikákat, melyek elhitetik velünk, hogy az oltások annyira sikeresen hatnak betegségek ellen?
M.R.: Hogy miért? Hogy azt az illúziót keltsék, hogy ezek az oltóanyagok hasznosak. Ha egy oltóanyag egy betegség látható tüneteit, mint például a kanyaróét képes elnyomni, mindenki elhiszi, hogy a szer siker. De a felszín alatt elõfordulhat, hogy az oltóanyag az immunrendszert magát támadja meg. És ha ez aztán más betegségeket vált ki - mondjuk, meningitist (agyhártyagyulladás) - akkor a valódi ok rejtve marad, mert senki nem jön rá, hogy az oltóanyag a hibás. Az összefüggést nem veszik észre.
J.R.: Azt állítják, hogy a himlõoltás Angliában kipusztította a himlõt.
M.R.: igen, de ha megnézzük a statisztikákat, melyek rendelkezésünkre állnak, akkor mást képet kapunk.
J.R.: Akkor mi a helyzet?
M.R.: Voltak helyek Angliában, ahol az embereket nem oltották be himlõ ellen és mégsem betegedtek meg himlõben. Máshol ezzel ellentétben be voltak oltva, mégis kitört a himlõ rajtuk. Különben is, a himlõ már visszaszorulóban volt, mikor az oltóanyagot bevezették.
J.R.: Ezzel azt akarja mondani, hogy valótlant közöltek velünk.
M.R.: Igen, pontosan erre gondoltam. Ezeket kitalálták, azért, hogy meggyõzzék az embereket, hogy az oltások veszélytelenek és hasznosak.SZENNYEZÕDÉS AZ OLTÓANYAGOKON KERESZTÜLJ.R.: Ön laborokban dolgozott, ahol a steril körülmények alapvetõek.
M.R: A közvélemény azt hiszi, hogy ezek a laborok, ezek az elõállító üzemek, a világ legtisztább helyei. De ez nem igaz. Rendszeresen találkozunk szennyezõdésekkel. Minden lehetséges piszok bekerül az oltóanyagba.
J.R.: Igy fordulhatott elõ, hogy a polio (gyerekbénulás) oltóanyagába bekerült az sv4O-es majomvírus.
M.R.: Igen, elõfordult. De nem erre gondoltam. Az sv4O azért került a polio oltóanyagába, mert annak egy része majomvese-idegbõl állt. De itt most másról beszélek, magában a laborokban, a feltételekrõl. A hibákról. A tévedésekrõl, melyek hanyagságból fakadnak. Az sv4O, melyet késõbb ráksejtekben mutattak ki; ezeket inkább strukturális problémának mondanám. Ez egy probléma volt, melyet az elõállítás során belekalkuláltak. Ha majomvesét használunk oltóanyaghoz, akkor egyszer csak minden kórokozónak, melyek ismeretlenül ezekben a vesékben találhatók, ajtót és kaput nyitunk.J.R.: Rendben, hagyjuk most ezt a megkülönböztetést a szennyezõdések különbözõ fajtáiról egy pillanatra. A szennyezõdések mely módjával találkozott többéves munkája alatt?
M.R.: Rendben, egy párat elmondok Önnek, melyekkel én és a kollégám találkoztunk. Itt van egy részlista. A Rivamex-ben (kanyaró elleni oltás) tyúkvírusokat találtunk. A himlõoltásban akanth-amõbákat mutattunk ki, ezek amõbák, melyek az agyat széttagolják, és még a majom-cytomegalovirust. A Rotavirus-oltóanyagban találtuk a spumaretrovirust. Avian-leukosi-vírusokat az MMR és az influenza-oltóanyagokban. Különbözõ mikroorganizmusokat a Milzbrand oltóanyagban. Potenciálisan veszélyes enzym-inhibitorokat különbözõ oltóanyagokban. Kacsa, kutya és nyúlvírusokat a rubeola-oltóanyagban. És a pestis-vírust az MMR-oltóanyagban.
J.R.: Akkor még egyszer hogy érthetõ legyen: ezek mind szennyezõdések, melyeknek az oltóanyagban semmi keresnivalójuk sincs.
M.R.: Pontosan. Nem tudom pontosan megmondani Önnek, hogy ezek az összetevõk milyen kárt tudnak okozni, mert ezekrõl nem illetve alig készültek tesztek. Ez egy rulett-játék, melyeknél belemegyünk a kockázatokba.
Csak kevesen tudják, hogy egyes oltóanyagok, mint például a polio (gyerekbénulás), adenovirus, rubeola, Hepatitis A és kanyaró elleni, elhajtott emberi magzatok szöveteibõl készül. Néha találtam valamit ebbõl-abból ezekben az oltóanyagokban, melyeket elõször himlõvírusnak és baktériumrészeknek tartottam. Valószínűleg emberi szövetrõl lehetett szó. Némely szennyezõdés, melyet az oltóanyagban felfedezhetünk, gondolkodásra késztetnek. Tudjuk pontosan, hogy ezeknek semmi keresnivalójuk ott, de nem vagyunk biztosak magunkban, hogy pontosan mivel is van dolgunk. Egyszer emberi haj és nyálka minimális nyomaira bukkantam. Találtam már alkotórészeket, melyeket csak "idegen fehérjéknek" nevezhetünk, de bármirõl lehet szó, mint például vírusprotein.
J.R.: Itt már megszólalnak a vészharangok.
M.R.: Mit gondol, hogy éreztem magam? Ha arra gondolunk, hogy ezek az anyagok direkt a vérkeringésbe kerülnek, anélkül, hogy az immunrendszeren keresztül vennék útjukat.
J.R.: Hogy reagáltak a leleteire?
M.R.: A Legtöbbször azt mondták: Ne törd rajta a fejed, ez nem kerülhetõ el. Az oltóanyag elõállításánál különbözõ állati szöveteket használnak, és ezért fordulnak elõ a szennyezõdés e fajtái. És akkor még nem is beszéltem a kémiai összetevõkrõl, mint formaldehid, higany és alumínium, melyeket mint konzerváló anyagokat adnak hozzá.
J.R. Ezek az információk igencsak letaglóznak
M.R.: Igen. És itt most csak a biológiai szennyezõdéseket neveztem meg. Ki tudja, mik vannak még, melyeket nem találunk, mert nem is jut eszünkbe keresni õket. Mennyi csira kerülhet az oltóanyagba madárszövetek által? Nem tudjuk. Azt sem tudjuk, hogy ezek a kórokozók milyen fajtájúak és hogyan hathatnak az emberi organizmusra.
TÉVHITEK AZ OLTÓANYAGOK BIZTONSÁGOSSÁGÁT ILLETÕENJ.R.: És eltekintve a szennyezõdésektõl?
M.R.: Ön arra az alapvetõ tévhitre céloz, mely következtében az oltóanyag egy komplex eljáráson keresztül az immunrendszert ingerli és így megteremti az immunitás feltételét. Ez a feltevés veszélyes, mert a dolog nem így működik. Feltételezések szerint az oltóanyag antitesteket generál, melyek közvetett védelmet nyújtanak a betegség ellen. Az immunrendszer azonban sokkal bonyolultabb és összetettebb, semmint hogy csak antitestekbõl és azokkal rokon gyilkos sejtekbõl állna.
J.R.: Akkor mibõl áll az immunrendszer?
M.R.: Alapjában véve az egész testbõl. Beleértve az elmét is. Azt mondhatjuk, hogy ez mind együtt képezi az immunrendszert. Ezért fordulhat elõ, hogy némelyek egy járvány kitörésekor is egészségesek maradnak.
J.R.: Tehát fontos az általános egészségi állapot?
M.R.: Több mint fontos. Jelentõs.
J.R.: Hogy hamisítják az oltási statisztikákat?
M.R.: Sok lehetõség van. Tételezzük fel, hogy 25 személy, akiket beoltottak Hepatitis B-ellen, Hepatitisben megbetegszenek. A Hepatitis B egy májbetegség. Májbetegségeknek azonban sokféle nevet adhatunk. Tehát megváltoztathatjuk a diagnózist. Ezzel eltusoltuk a probléma gyökerét.
J.R.: Valóban történik ilyen?
M.R.: Állandóan. Igy kell lennie, amíg az orvosok automatikusan feltételezik, hogy oltott emberekben a betegség nem fejlõdhet ki, melyek ellen állítólagosan védve vannak. Ahogy látja, ez egy ördögi kör, egy zárt rendszer. Nem engedélyez hibát és nem is tartja lehetségesnek, hogy hiba lehet valahol. Ha valaki, aki beoltatta magát Hepatitis ellen, de Hepatitisben vagy másban megbetegszik, akkor automatikusan feltételezik, hogy ennek az oltáshoz semmi köze.
J.R.: Hány orvossal találkozott azalatt az idõ alatt míg oltóanyag gyártásban tevékenykedett, akik elismerték, hogy az oltóanyagokkal probléma lehet?
M.R.: Eggyel sem. Akadt néhány (pharmavállalkozások kutatói), akik titokban kétségbe vonták, amit tettek. De kétkedésüknek soha nem adtak hangot, még a vállalatukon belül sem.
J.R.: Mi volt a fordulópont?
M.R.: Egy ismerõsömnek volt egy gyereke, aki a DPT (DiPerTe, torokgyík, szamárköhögés, tetanusz) oltás után meghalt.
J.R.: Utánajárt?
M.R.: Magunk között, igen. Megállapítottam, hogy a gyerek az oltás elõtt teljesen egészséges volt. Semmi oka nem volt a halálának, az oltáson kívül. Ez váltotta ki kétségbeesésemet. Szívesen elhittem volna, hogy a gyerek egyszerűen csak egy romlott adagot fogott ki egy romlott szériából. De mikor jobban szemügyrevettem a dolgot, megállapítottam, hogy nem errõl volt szó. Egyre sebesebben forgó örvénybe kerültem, mely egyre inkább magával ragadott. Tovább kutattam és rájöttem, hogy oltóanyagok, feltételezésemmel ellentétben, nem lettek tudományosan tesztelve. Például nem vezetnek rendes hosszú távú kutatásokat, melyeket egy kontrollcsoport által felülvizsgálnak. Ezzel azt mondom, hogy nem végeznek többé alapos kutatásokat, ha az oltóanyagot már forgalomba hozták. Figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy az oltóanyagok az idõ elteltével is különbözõ tüneteket és komoly problémát jelenthetnek, melyek nem feltétlenül a betegséghez kötõdnek, amelyek ellen oltottak. Itt megint jön a feltételezés, hogy oltóanyagok nem okozhatnak problémát. Miért kéne valakinek vizsgálni ezeket? Ezenfelül az oltóanyagra pontos védekezési reakciót definiálnak. Minden reakció, állítják, közvetlenül az oltás után lép fel. De ez minden logikát nélkülöz.
J.R.: Miért?
M.R.: Mert nyilvánvaló, hogy egy oltóanyag még sokáig, miután beadták, a testben aktív. Egy reakció fokozatosan is bekövetkezhet. Egy károsodás vagy neurológiai tünet néha csak az idõ során fejlõdik ki. Meghatározott körülmények között ezt teszik, és ezt igazolják még a szokásos elemzések is. Miért kéne ennek az oltóanyagoknál másképp lennie? Ha egy mérgezés kémiai összetevõk által fokozatosan végbe mehet, miért nem történhet ez meg higanytartalmú oltóanyagoknál?
J.R.: Ez volt, amit megállapított?
M.R.: Igen. Többnyire az esetek összecsengése által tájékozódunk. Ezekbõl nem 1OO%-os kép tevõdik ki, de ha 5OO házaspárt nézünk, akiknek gyermekei egy éven belül egy oltás után idegi károsodást mutattak, annak elégnek kéne lennie, hogy alaposabb vizsgálatot indítsanak.
J.R.: És elég volt?
M.R.: Nem, soha. Már ez önmagában mond valamit.
J.R.: Éspedig?
M.R.: azok, akik a vizsgálatokat végzik, nem érdekeltek a tényekben. Õk abból indulnak ki, hogy az oltóanyag veszélytelen. Ha tehát lefolytatnak egy vizsgálatot, az többnyire az oltóanyag felmentésével végzõdik. Azt mondják: "az oltóanyag megbízható". De min alapul ez az ítélet? Meghatározásokon és elképzeléseken, melyek kezdettõl fogva az oltóanyag elitélését visszautasítják.
J.R.: Sokszor elõfordultak esetek, melyekben a vakcina csõdöt mondott és emberekben a betegség kifejlõdött, melyek ellen beoltották õket.
M.R.: Igen, ezek az esetek egyáltalán nem ritkák. De a bizonyítékokat ezzel szemben nem veszik tudomásul. Elterelnek. A szakértõk azt mondják - ha egyáltalán mondanak valamit - hogy egyedi esetrõl van szó, az oltóanyag mindent együttvéve biztosnak bizonyult. De ha minden oltást összevetünk, melyek után károsodások és betegségek léptek fel, akkor egyértelmű lesz, hogy egyáltalán nem egyedi esetrõl van szó.KONKURÁLÓ ÉRDEKEKJ.R.: Azt amirõl mi most beszélünk, megvitatta e valaha kollégákkal, amikor még az oltóanyag-gyárban dolgozott?
M.R.: Igen.
J.R.: Mi történt azután?
J.R.: Többször is felszólítottak hogy hallgassak. Értésemre adták, hogy menjek a dolgomra és a kétségeimet tartsam meg magamnak. Voltak helyzetek, amikor féltem. Némely kollégák megpróbáltak kerülni. Bizonyára attól féltek, hogy már csupán azáltal is bűnrészessé válnak, hogy kapcsolatba hozhatják õket velem.
Mindent együttvéve azonban összehúztam magam, hogy elkerüljem, hogy megnehezítsem a saját életemet.
M.R.: Ha az oltóanyagok valóban károsak, akkor miért alkalmazzák õket?
J.R.: Elõször is nincs "ha", károsak. Embereknél, akik semmilyen szembetűnõ károsodást nem szenvednek, alig lehet bebizonyítani, hogy mennyire károsak ezek az anyagok. Másodsorban itt most kutatásokról beszélünk, amelyeket el kéne ugyan végezni, de nem végeznek el. A kutatóknak meg kellett volna próbálniuk egy tervet, egyfajta folyamatábrát készíteni, mely bemutatja, hogy miként viselkedik az emberi testbe juttatott oltóanyag. Ilyen jellegű kutatás soha nem történt. A vita arról, hogy miért alkalmaznak mégis oltóanyagokat, legalább két napig tartana. Ahogy maga is sokszor mondta, az embereknek a rendszer minden szintjén megvannak az okaik, hogy miért teszik: pénzért, féltik az állásukat, elõnyök utáni vágyból, presztízsbõl, kitüntetésekért vagy támogatásokért, hamis idealizmus, gondatlanság, és igy tovább....
J.R.: De a lázadás a Hepatits B oltás körül viszont úgy tűnik jó úton halad.
M.R.: Igen, úgy néz ki. Kijelenteni azt, hogy már csecsemõket is be kell oltani, és egyidejűleg kijelenteni, hogy szexuális kontaktus valamint közösen használt injekciós tűk útján Hepatitisszel fertõzõdhetnek, egy egyenesen nevetséges ellentmondás. Az orvosi hatóságok megpróbálják kivonni magukat az ügybõl, miközben azt mondják, hogy évente mintegy 2OOOO gyerek az USA-ban ismeretlen okból Hepatitis B-ben megbetegszik és ezért kéne beoltatnunk a gyerekeinket. Én a számban is és az úgynevezett tanulmányokban is kételkedem, amelyeken ez alapul.
J.R.: A brit orvos, Andrew Wakefield, aki felfedezte az összefüggést az MMR-oltás és az autizmus között, röviddel ezelõtt elvesztette állását az egyik londoni kórházban.
M.R.: Igen, Wakefield nagyot teljesített! A viszony, melyet az oltóanyag és az autizmus között felmutat, meglepõ.
J.R.: Tapasztaltam, hogy egy híres Hollywood-személyiség, aki nyíltan hangoztatta, hogy nem oltatja be magát, ezzel szakmai öngyilkosságot követett el.
M.R.: Hollywood erõs kapcsolatokat ápol a pharmakartellel. Ennek különbözõ okai vannak, ezekbõl egy, hogy amit egy híres színész mond, annak nagy figyelmet szentelnek. 1992-ben ott voltam az Ön egyik demonstrációján az FDA ellen, Los Angeles centrumában, melyen egy vagy két színész az FDA ellen szitkozódott. Azóta egy szinészt sem láttam, aki a pharmakartell ellen állt volna ki.
J.R.: Milyen a hangulat, a kedélyállapot, a National Institutes of Health-en belül (az USA nemzeti egészségügyi szerve) ?
M.R.: Kutatópénzekért konkurálnak. A legutolsó, amire az ember egyáltalán gondolni mer, a státusz quó megkérdõjelezése. A falak mögött háború dúl a pénzekért. Nem akarnak még több problémát a nyakukba venni. Ez egy nagyon zárt rendszer, mely azon a meggyõzõdésen alapszik, hogy a modern orvostudomány úgy ahogy van minden tekintetben sikeres. El kell ismerni, hogy ha egyszer az egész vállalat létjogosultságát kétségbe vonják, a rendszer minden területen hibásnak fog bizonyulni. Ezáltal azt gondolnánk, hogy a NIH az utolsó hely, ahol értelme van a demonstrációnak. De pont az ellenkezõje igaz. Ha megjelenne 5000 ember és követelné, hogy sorolják fel az összes pénzügyi támogatást, valamint számoljanak be nekik, hogy ténylegesen milyen haszna is származott az amerikai lakosságnak abból az elpocsékolt sok-sok milliárd dollárból, ami ebbe a berendezésbe folyt be, nos, akkor bizonyára meg is moccanna valami. Tán még a tantusz is leesne. A további demonstrációk hatásai pedig minden lehetséges területre kiterjedhetnének Kutatók, legalább néhány, átszivárogtathatnának információkat.
J.R.: Egy jó ötlet!
M.R.: Öltönyös embereket képzelek el, embereket munkaruhában és joggingban, anyákat csecsemõkkel, akik olyan szorosan megközelítik az épületet, amennyire a rendõrség csak hagyja. Gazdag és szegény emberek. Minden réteg képviselõi.
J.R.: Mi történik azokkal a káros viszonyokkal, amikor a csecsemõk különbözõ oltásokat egyidejűleg kapnak meg?
M.R.: Ez mulatságos, de egyben bűncselekmény is. A kölcsönhatásokat soha nem vizsgálták alaposan. Itt is feltétel, hogy az oltóanyagok veszélytelenek legyenek és együtt se okozzanak semmilyen kárt. Az igazság azonban az, hogy oltóanyagok egyáltalán nem veszélytelenek. És a potenciális veszély nõ, ha rövid idõn belül több oltóanyagot alkalmazunk.
J.R.: Itt van még az influenzajárvány minden õsszel.
M.R.: Igen. Mintha a kórokozók csak õsszel jönnének be Ázsiából az USA-ba. De a lakosság megeszi ezeket a feltevéseket. Ha valaki áprilisban megbetegszik, akkor az egy erõs megfázás. Ha azonban októberben betegszik meg, akkor influenza.
J.R.: Megbánta már az éveket, melyet az oltóanyag-részlegen töltött?
M.R.: Igen, de ezzel az interjúval kicsit megkönnyebbülök. De más tekintetben is tevékeny vagyok. Bizonyos személyeket ellátok információkkal, ha az az érzésem, hogy ezeket helyesen használják fel.A BIZONYÍTÉKOK ÉS A SZÜKSÉGESSÉG, AZ OLTÓANYAGOKAT BIZTONSÁGOSSÁGUKRA VIZSGÁLNIJ.R.: Mirõl akarja leginkább tájékoztatni a nyilvánosságot?
M.R.: Hogy a bizonyítékok, mely az oltóanyagok biztonságosságát és eredményességét garantálja, azoknál a személyeknél van, akik ezeket elõállítják és forgalomba helyezik. Másról nem. A terhelõ bizonyíték nincs sem Önnél, sem nálam. Hogy bizonyítékokat kapjunk, alapos, hosszú távú tanulmányok szükségesek. Alapos vizsgálati ellenõrzések szükségesek. Anyákat kell megkérdezni és figyelmet szentelni nekik, hogy mit vettek észre gyermekükön az oltás után. Ezekre mind szükség van - de semmi hasonlót nem végeztek.
J.R.: Semmi hasonlót?
M.R.: Pontosan.
J.R.: Hogy semmit ne keverjünk össze, arra szeretném kérni, hogy még egyszer pontosítsunk, milyen egészségügyi problémákat okozhat egy oltás - milyen betegségeket és ezek hogyan keletkeznek.
M.R.: Mindenekelõtt két lehetséges szövõdménye lehet. Az első, hogy a beoltott személy megkapja a betegséget, mely ellen oltották, mert az oltóanyag eleve a kórokozó elölt formáját tartalmazza. Másodsorban, lehetséges, hogy ebben a személyben nem ez a betegség fejlõdik ki, hanem - talán azonnal, talán késõbb - egyéb tüneteket produkál, melyek szintén az oltás következtében keletkeznek.. Ez lehet például az autizmus - vagy más, mint például agyhártyagyulladás. Szellemi fogyatékosságra is gondolhatunk.
J.R.: Van lehetõség arra, hogy megmondjuk, melyek milyen gyakran lépnek fel?
M.R.: Nem, mert csak szegényes ellenõrzések állnak rendelkezésre. A kérdésre, hogy 1OOOOO kanyaró ellen beoltott gyerekbõl hányan betegszenek meg mégis vagy milyen egyéb betegséget hordoznak, véleményem szerint nincsen megbízható válasz. Az oltóanyagok olyanok mint a babonák, nincsenek adatok, melyhez igazodhatnánk. Csak meséket találnak ki, melyek többnyire arra szolgálnak, hogy táplálják a babonákat. De számos oltási kampányból összeállhat a kép, melyek igazán nyugtalanító dolgokat mutatnak. Sok ember viseli a kárát. Ezek a károk bizonyítottak; súlyos következményei lehetnek és akár halált is okoznak. És ez nemcsak néhány személyt érint, ahogy tudatni akarják velünk.
Az USA-ban mindeközben anyák összefogtak, akik a gyerekkori autizmust és az oltások közötti összefüggést megerõsítik. Gyűléseken lépnek fel saját érdekükben. Tulajdonképpen megpróbálják betömni azt a lyukat, melyek azáltal keletkeztek, hogy kutatók és orvosok hátat fordítottak az ügynek.
J.R.: Egy valami nagyon érdekel. Van egy gyerek, mondjuk Bostonban. Ezt a gyereket egészséges, tápláló ételekkel látjuk el; a gyerek minden nap sportol, szerető családban nő fel és nem kap oltást kanyaró ellen. Hogy fest az egészségi állapota egy átlagos bostoni gyerekkel szemben, aki keveset eszik, 5 órát a tévé előtt tölt és megkapja a kanyaró-oltást?
M.R.: Természetesen tényezők sokaságát kell megvizsgálni, de én arra fogadnék, hogy az első gyerek egészségesebb. Ha ez a gyerek 9 évesen megkapja a kanyarót, akkor nagy valószínűséggel a betegség zökkenőmentesebben zajlik le, mint a második gyereknél. Mindenképpen arra fogadnék, hogy az első gyerek jobb egészségnek örvend.
J.R.: Mennyi ideig dolgozott oltóanyagokkal?
M.R.: Sokáig. Több mint tíz évig.
J.R.: Ha visszapillant, talál csak egy okot is, ami az oltás mellett beszél?
M.R.: Nem, nem tudok. Ha azon tényezők ismerete mellett, amit most tudok, egy gyerekem lenne, az oltás lenne az utolsó, amit megszavaznék neki. Ha szükséges lenne, egy másik államba költöznék és megváltoztatnám a nevem. Eltűnnék, a családommal együtt. Nem mondom, hogy ez szükséges. Van elegánsabb útja is, elkerülni a rendszert, ha valaki ismeri. Minden USA-államban vannak kivételezési szabályok, melyekre hivatkozhat valaki, hogy oltási kötelezettségétől felmentsék, így például vallási, filozófiai nézetek. De ha nagyon kritikus lenne, akkor egy költözéssel is számolnék.
J.R.: Mégis mindenhol vannak gyerekek, akiket beoltanak és látszólag egészségesek.
M.R.: Nagyon jól mondja, látszólag. Mi van azokkal a gyerekekkel, akik a tanulásnál nem tudnak koncentrálni? Mi van azokkal a gyerekekkel, akik újra és újra dühkitörést kapnak? Vagy azokkal a gyerekekkel, akik nincsenek szellemi képességük tudatában? Tudom, hogy különböző okai lehetnek, de az oltás is egy ok. Én nem kockáztatnám, mert nem látom szükségét. És, őszintén szólva, nem látok okot arra, hogy a kormányé legyen az utolsó szó. Az orvostudomány, melyhez a kormány irányit minket, elég gyakran egy ellentmondás önmagában, egy vagy-vagy.
J.R.: Ezzel eljutottunk egy szabályzáshoz, mely minden tényezőt figyelembe vesz.
M.R.: Igen. Aki be akarja oltatni magát, tegye, de aki nem akarja, annak legyen lehetősége elutasítani azt. De, mint ahogy mondtam, már csak azért sincs döntési szabadság, mert az oltások területe tele van hazugságokkal. És a csecsemőkért mindenképp a szülők felelnek. Mi van például azzal a gyerekkel, aki a DPT oltástól meghalt? Milyen természetűek voltak azok az információk, melyekből a szülők tájékozódhattak?
J.R.: A PR-ügynökségek az orvostudomány soraiból, a sajtó, a szülőket halálfélelemben tartja, miközben ördögöt festenek a falra arra az esetre, ha azok nem oltatják be gyermekeiket.
M.R.: Bűntényként állítják be, ha valaki a gyerekét nem oltatja be. Az ilyen szülők automatikusan kizsákmányolók lesznek. De lehet ellen hatni, miközben informáljuk az embereket. Ez mindig egy kihívás, más úton járni, mint amit a kormány állit. A döntést magának kell meghoznia. Mindenkinek el kell döntenie, melyik utat választja. A pharma kartellnek tetszik ez a játék, mert arra fogad, hogy a félelem mindig győzelmet arat.Figyelmeztetés: Ez a fordítás nem orvosi tanács, nem akar semmire rávenni, hanem információt nyújt. Az Ön döntése az Ön magánügye, bármi legyen is az, a szájt felelősséget ezért nem vállal.A fordító- Titz Enikő- kommentárja:
Régóta próbálom felhívni a figyelmet az oltások veszélyeire, különösen azokéra, melyeket csecsemõknek és gyerekeknek szánnak, akiknek immunrendszere még nem érett meg arra, hogy idegen anyagokkal és mérgező konzerváló anyagokkal birkózzanak meg. De több oka is van, hogy felnõttek se oltassák be magukat. Most először vállalkozott arra egy korábban oltóanyag-gyári bennfentes, hogy az oltások veszélyeiről beszéljen.
"Dr. Mark Randall" egy egykori vakcina-kutató, aki éveken keresztül az USA-ban nagy gyógyszergyárak laborjaiban és a National Institues of Health-nek, az USA egészségügyi kutatóintézetének dolgozott. Kijelentései megegyeznek azokkal a hallott információkkal, melyek az utóbbi években megütötték a fülemet.
A fenti interjú nemcsak azért fontos, mert Dr. Randall a számára megbízható információkat a védőoldások veszélyeivel kapcsolatban továbbadja, hanem azért is, mert beszámol a kormányzat és oltógyárak rejtett munka- és eltusolási módszereiről - minkét intézményről, melyek bizalmat csikarnak az amerikaiakból. Ez a kivonat, mely az interjú nagy részét visszaadja, talán a legjobb összeállítás bizonyítékokról és argumentumokról az oltási kampányok ellen, melyet valaha felsoroltak.Titz Enikõ
EMIDENT Kft.
1037. Budapest
Farkastorki ut 11
+36 1 3686 179