Gavallér János

Eljövél

Aggódó szemek
hitben ősz jelen
vergődve vergődik
óráról órára,
fut, megelevenedik,
napról napra tesz,
sose kér, sose vesz
másét mástól,
megvonja magától
a falatot, s a napot,
látástól vakulásig
üti a vasat lágyulásig
nincs idő bájos
menyegzőre, ágyon
érzékeny nászra,
mesére, gyászra
rohanni a Nirvánába
hempereg Mammon ágyában
dalia és némber,
- lát és súg a stréber!-
aggódó szemekkel
anyák küzdnek könnyekkel
unokák sírnak
férfi férfiakkal,
nők nőkkel élnek

szeretetben hált a szív
ép ész házában,
álmában álmodni bírt
száz, ezer csodában

pagonyban hányszor
lepketánc után szaladt
a család legkisebb fia
s az álmokról mesélt
a tarka-barka rét,
a völgyek között
szaladó patak,
hányszor ringatott
a szivárvány igaz
könnyekről mesét
és lelkében hányszor vált
az igazság bajnokává
minden Magyar gyermek,
s nőtt a becsület
mindenki szemében
óriás Istenné

büszkén fürdött a víztükör
kék egében
minden tekintet, és öröm
gyűlt szemében,
könnyek dicsérték
a lemenő napot,
s munka gyümölcsén
csüngtek kicsik és nagyok,
mert szívükben élt
Jézus igazsága,
a szeretet mindent
átfogó varázsa

hempereg most porban
a nemes szív kifosztva,
stimuláló szerektől
korcsan részegült kor
űzi, hajtja egyre
lelkének vesztébe,
de dörren majd a harag
fent a csillagokban
és fortyogva fő az agy
lent szív-katlanokban,
imára kulcsolt kezek
összetörnek
nem hittek az emberek
Istenszövetségben

hord hitem
édes tükörképem,
igazságos Istent
köszönt Magyar népem

2008.05.21.