Erkölcsi hullák
Ocsmány színjátéknak volt kénytelen teret adni tegnap a Pest Megyei Bíróság. Stohl András mellett demonstrálva felvonultak a művészvilág ismert alakjai. Találgatni sem kell, hogy a neves urak és hölgyek mit kerestek a tárgyalóteremben, hiszen az előző napon petíciót fogalmaztak, amelyben arra kérték a bíróságot, hogy ez a „segítőkész, dolgos, intelligens, érzékeny ember, a hazai színjátszás pótolhatatlan művésze” ne kapjon letöltendőt. Mi több, kerek perec leírták: abban reménykednek, hogy az ítéletnél figyelembe veszik majd a véleményüket.
Tetszik érteni, tisztelt bírónő, ne foglalkozzon azokkal a kellemetlen tényekkel, hiszen aki nemrég még az éjszaka kokainfelhőben és whiskytengerben úszó császára, továbbá az aszfalt dühöngő betyára volt, az ma ártatlan bárány, szerető családapa, drogprevenciós pedagógus, és amúgy is nagyon hiányozna valamelyik Alföldi-darabból. Maga sem lehet bunkó, tisztelt bírónő, biztosan maga is szereti a művészetet, úgyhogy ne legyen kőszívű, nézze ezt a megtört csodalényt!
Kulka János, Kern András, Sváby András vagy a többi, a tárgyaláson pöffeszkedő nyomásgyakorló akár azzal is megfenyegethette volna a törvényszéket, hogy negyven altatót vesz be a Parlament előtt, ha nem születik felmentő ítélet, de az egy másik történet…
Persze tudják ők jól, mi is tudjuk, mindenki tudja, hogy Magyarországon többféle mérce létezik. Ha egy kőműves lett volna a gázoló, már rég a hűvösön süppedne. Császár Elődnek ellenben a rendőrgyilkosságot is megbocsátották. Miért ne eshetne tehát a jó Stohl Buci is a VIP-kategóriába, annyi minden fölött szemet hunytunk már! Voltak régi szép idők, amikor még Törőcsik Mari, a nemzet színésze is fiatal volt, Kern és Kulka meg nagyon fiatal, és amikor szemet hunyni sem kellett, elegendő volt egy telefon Aczél elvtárstól, és máris enyhült a bíró elvtárs szigora.
Ezt üzenik ma Magyarországnak a nemzet színészei és a Nemzeti színészei. Ennyi az ő erkölcsi mércéjük, mi pedig csak örüljünk, hogy vannak, továbbá hogy a kellő pillanatban pirosra tapsolhatjuk értük a tenyerünket.
Moslék ország, moslék elit, mondhatnánk, de ennél azért jobb a helyzet. A többség lelke talán rendben van, vagy legalább lassan rendbe jön, még ha fel-feltör is a csatornafedelek alól a múlt fekáliája.
De lássuk, mihez is asszisztáltak tegnap Törőcsik Maritól Bodrogi Gyulán át Garas Dezsőig sokan! Véletlenül sem vitatnánk el Stohl Andrástól a védelemhez való jogot, vegye csak sorba az ügyvéd úr a mentő körülményeket, kutassák csak az elsőfokú eljárás hibáit, idáig rendben is volna, senkitől nem várjuk el, hogy kővel a nyakában, önként vesse le magát a Nemzeti Színház tetejére fabrikált acél bordásfalról. Ám a jog mégiscsak az erkölcs megtestesülése lenne, és aki a nemzet színpadán kíván játszani, attól elvárnánk, hogy jó erkölcsből és ne alpári ügyeskedésből mutasson példát az országnak. Márpedig Stohl és ügyvédje, Ruttner György tegnapi fellépése a legenyhébb jelzővel élve is gyomorforgató volt. Meghazudtolni az első fok egész bizonyítási eljárását, centivel méregetni a színész áldozatának lábzsugorodását, elvitatni, hogy Pali bácsi (aki akkor ment a piacra, amikor pechére Buci a kokainpartiból hazafelé döngetett) élete tönkrement, hiszen ripityomra tört lábbal is lehet még kapálgatni, és azt állítani, hogy az idős gazda azért maradt sánta, mert nem csinálta rendesen a gyógytornát, ocsmány és aljas dolog. Ahogyan undorító húzás szakértők sorával bizonygatni, hogy az agyrázkódás gyermeki reakciókat válthatott ki a vádlottból. Nem vicc, a Buciék által felkért szakértő fapofával vezette le tegnap, hogy az ütközés károsan hatott a mi széplelkű playboyunk agykérgére, és kizárólag ennek tudható be, hogy odarángatta az élettársát és megpróbálta rákenni a balesetet, majd beugrott a kocsijába, és mindent hátrahagyva elinalt. És ez Stohlnak is ráfért az arcára. Meg Alföldinek is, aki nem fordult ki a bíróság kapuján, hogy bocsánat, ehhez nem asszisztálok.
Az ország becsülete most a Stubeczky Sarolta vezette bírói tanácson áll. Vajon engednek a komédiásoknak, az erkölcsi halottaknak, vagy az igazságot és a törvényt szolgálják? Az ősszel, a következő tárgyaláson megtudjuk.