Felhívás az összefogásra!

Hónapok óta hirdetjük, hogy csak közösen lehetünk elég erősek. Önök persze tudják, ha egységről van szó, akkor szavakban mindenki csatlakozik, de a gyakorlatban (szinte biztos) valamilyen indokkal elutasítja a csatlakozást, vagy egyszerűen nem vesz részt benne.

Hónapok óta csiszolgatjuk ezt a megoldást, amely a civil csoportok laza konföderációja és nem önfeladó ÚNIÓ!

Egy olyan Népnemzeti Civil Háló, ahol nincs vezér, (akit zsarolhatnak, megvehetnek, lelőhetnek stb) ám vannak vezérelvek.

Ahol mindenkit a személyes munkája minősít és nem a párt elit.

A Népnemzeti Civil Hálóban alulról építkezve, s önszerveződve lehetünk erősek, szervezettek. Azért is, mert akik vállalták az összehangoló tevékenységet, azok hitelességét jelentősen megerősíti, hogy önként lemondtak a végrehajtó hatalomban való részvételről, egyszer és mindenkorra. 

Az ERKÖLCSI  FORRADALMAT  csak úgy lehet megvívni, ha magunk közül kerül ki az a csapat, amely előkészíti ugyan a rendszerváltást, de nem kér a hatalomból, ahogyan Mahatma Gandhi, vagy Deák Ferenc is félreállt a nagy munka után.

Az összehangoló testület munkája áldozatvállalás és szenvedés. A pénztelenség kilátástalanságának kreatív leküzdése és az önszerveződés munkájának beindítása.

Végül: az emberi agyak megvilágosításának emberfeletti munkája a különösen gátlástalan médiaterror mellett.

A kihívás óriási, szinte lehetetlen a feladat de éppen ettől szép.

Én most minden feddhetetlen és áldozatkész honszeretőt felhívok a csatlakozásra. Legyen a Népnemzeti Civil Háló része, legyetek szervezett erő és készüljetek, hogy együtt tudjunk mozdulni!

Ha időd, kreativitásod és képzettséged megvan a szervezéshez, de a kuli munkához is, akkor hívunk a hatalomról önként lemondó és éjjel-nappal dolgozó összehangoló testületbe!

A fizetség a győzelem lesz! Mert győznünk kell, hiszen ha Isten velünk, ki ellenünk?                                                           A fizetség az lesz, ha látjuk, hogy az ország talpra áll. Erkölcsében, hitében, gazdaságában és találékonyságában megújul.                                                                                   Az önkénteseknek a közösséghez tartozás érzését és a szolidaritás megtapasztalását tudom ígérni, az összehangolóknak pedig csupán a drezdai civileket lelkiismeretlenül lebombáztató - Winston Churchill - szavaival élve: „Vért, verítéket és könnyeket”- és természetesen egy szebb jövőt, egy lebombázhatatlan erkölcsű hazát kívánok!     

 

A közjó nemeseire van szükségünk!

 

„polgári társadalmunk a hazugság dögvészes talaján nyugszik”(Ibsen)

 

 

Ibsen drámáit kellene olvasgatniuk a hétköznapi embereknek, hogy világosan lássák a jövőt.

1882-ben, A Nép ellensége címmel írt drámát a szerző, akinek morális és irodalmi nagysága vitathatatlan. A főhős - dr.Stockmann - szülővárosának fürdőt tervez és a fürdőszezon közeledtével, rádöbben, hogy a gyógyvízbe szennyvíz kerül, mert spórolásból a csővezetéket alacsonyan építették meg. Ugye milyen ismerős helyzet ez számunkra is? A tisztességes ember és a tisztességtelen bűnözők csatája, ahol a közjó és az üzleti érdek ütközik.

           

Néhány gondolatot emelnék ki a negyedik és az ötödik felvonásból:

„Ócska hazugság, hogy a kultúra demoralizál. Nem, a butítás, a szegénység, az életfeltételek elcsúfítása rombol! Ahol nem szellőztetnek és söpörnek naponta – ott, feleségem szerint súrolni is kell, de ez egyelőre vita tárgya - nos, ott a lakók két-három év alatt leszoknak a logikus gondolkozásról és a morális cselekvésről. A lelkiismeret megsínyli az oxigén hiányát.
S mintha nálunk sehol sem tengne túl az oxigén, különben az itteni tömör többség nem építené a város jövőjét lelkiismeretlenül a hazugság és a csalás mocsarára.”

 

A szerző nem kíméli a pártokat sem és az alábbi szavakat adja  a főhős szájába:

„A párt olyan, mint a húsdaráló; péppé őrli a fejeket; ezért annyi a hülye meg a mulya!”

 

Az ideológiák és a pártok programjai, vezérei is megkapják a magukét:

„Csak a legegyszerűbb dologra törekszem. Megmagyarázom, hogy a liberálisok a szabad emberek legádázabb ellenségei - hogy a pártprogramok az összes fiatal, életképes igazságok nyaktörői – hogy a célszerűségi szempontok fejtetőre állítják a morált és a becsületet, s
tűrhetetlenné silányítják az életet. A pártvezérek kiirtása közszükséglet.”

 

Barátaim! Ne feledjük ezt 1882-ben írták és máig érvényes, sőt egyre jobban felismerhető!

Köszönöm nektek, ha elolvastátok a fenti gondolatokat! Köszönöm Ibsennek is, hogy megerősített gondolataimban és felhívta a figyelmemet arra, hogy valóban a közjó nemeseire van szüksége a világnak és nem a virtuális pénz haszonélvezőinek sarlatánságára. Nem az Aranyborjú imádatra, hanem a tisztesség és a kultúra által előkészített és a közjóért mindig tenni kész önzetlen, nemes vonásokat felmutatókra, azaz a közjó nemeseire. A tömeg minden tagja - azonnal - nem válhat nemessé, de törekedni kell rá, s talán akkor jő el az aranykor, ha mindannyian képesek leszünk leküzdeni a csábítást, az egoizmust és a nemtörődömséget. Patópáli hozzáállás helyett vezessük be az önszerveződő érdekképviseletet, szerezzük vissza a gondolkodás méltóságát és az erkölcsi megújhodás szellemében, váljunk minden nap egy kicsit nemesebbé!

 

Csak a közjó nemesei tudják megváltani Magyarországot és a világot!

 

Bene Gábor