Gavallér János

Fényes csillag


Árnyék borul fűre, fára,
sötét ármány őshazámra.
Kín, bú vonul végig rajta,
síralom ház otthonában.

Búcsút intünk ősi házra,
ősi tiszta hőshonára
épült vára, lelke, háza,
büszke népem őshazája.

Csatát vívott, belső csatát,
lelkében örök igazság:
Csak élő életet szolgál,
míg a nap az égen járkál!

Halott erők nyakát fojtják,
létfolyónak hazug partján.
Gyötrik éjjel, gyötrik nappal,
áruló bitang szavakkal.

Csend morajlik lelke mélyén,
csillagtűz ég szíve helyén,
Isten örök ősszerelmét,
földi vágyra nem cserélné!

Nem cseréli becsületét,
földi kincsnél mind többet ér!
Öljék meg bár, férgek öljék!
Nem adja el becsületét!

Égben zajló nagy viharok,
arcomról könnyem mossátok,
nem kiáltok, nem is sírok,
haza járok fel hozzátok!

Ott a szívem, ott sír mindig.
Ott lel vigaszt, ott fog élni,
küzdni jött csak…, halni semmi,
ha csillag szeretnél lenni!

Fenn fog, fenn fog tündökölni,
fönn az égen fog ragyogni,
mint minden ős úgy ragyogni,
szív sosem fog elárulni!

Csak élő életet szolgálj!
S a mindenség lesz a szolgád.
Átölel csillag-boldogság:
Teremtés és a szabadság!

Ne sírj hazám, ne sírj! Atyád
adhat csak új hitet, ruhát,
hord rongyos lelked igazát,
őrizd Istennek országát!

Méltatlan e földi ricsaj
a becsület csillagának.
Szív és lélek örök csillag,
magyar világ fényes csillag!

2008.08.17.