Fordítom a kertem
Fordítom a kertem
Parlagról termőre –
Nagy regény, vadregény:
Történelemmel egyidős remény
Muskétázza a szívem –
Nekem is jutott egy bekezdés.
Fordítom a kertem,
Mint telkes birodalmár;
De némán, szótlan –
Ez a munka csak egy nyelvet tűr:
Dolgozni híven, emberül –
A „pongyolát” fel nem öltheti!
Fordítom a kertem,
Tollam az ásó – szépen ír:
Igazul. Gyűlnek a józan sorok
Margótól margóig a házfal és
Kerítés között. Mire lemegy
A nap, e nagy ívet kitöltöm.
Fordítom a kertem;
Fújhat szél Nyugatról, Keletről:
Egyfélén kószál, s a föld érti –
Terem így is, úgy is a maga nyelvén;
Pálfordulás nem kísérti,
S nincs szüksége könyvtárnyi szótárra!
Csorba Tibor