GALACSIN

 

Régi szép iskolánk

Jó Alma Materünk,

Bizony mostanában

Gyakran emlegetünk

 

Mert ámulva látja

A sok régi diák:

Mára milyen nagyot

Változott a világ !

 

Nem mondom, hogy akkor

Jobbak voltunk sokkal:

Dobálóztunk mi is

Papírgombócokkal

 

Nem is kellene, hogy

Sok szó essen róla:

Diákszokás volt ez

Évszázadok óta...

 

Minek is szépítsem?

Be is zártak érte:

Ülhettem napestig

Szertár sötétjébe’

 

Intő is volt hozzá,

De nem vettem zokon,

Bár járt érte otthon

Két atyai pofon

 

De most értem csak meg,

Milyen jó volt nekünk,

Milyen gondtalan volt

Akkor az életünk:

 

Mennyivel nehezebb

Ma az ifjúságnak:

Papírgalacsinért

Ma már börtön járhat !

 

Mert ha a bronz szobrot

Hulladéknak nézed,

Vagy a vasúti sínt

Beviszed a MÉH-nek

 

Abban semmi bűn nincs

Rossz szó sem jár érte:

Kell a nagy családnak

A megélhetésre...

 

Vagy hogyha bagóért

Eladsz egy palotát,

Ha zálogba csapod

Az ország vagyonát:

 

Ezért senki sem von

Ma felelősségre,

Tovább kapaszkodhatsz

Még a bársonyszékbe

 

De ha egy polgárnál

Betelik a mérték,

S elege van abból,

Hogy hülyének nézzék

 

A sok hazugságot

Lassan unni kezdi,

S netán ezt füttyel is

Ki meri fejezni,

 

S egy papírgalacsint

Eldobni sem átall:

Lesújt rá a Törvény

Teljes szigorával !

 

S azok ítélik el

Ki légynek sem ártott,

Akik elloptak már

Egy egész országot...

 

Régi, boldog idők,

Kedves diákcsínyek,

Belőletek mára

Bűncselekmény így lett !

 

Drága jó egykori

És mai diákok:

Teremtsünk végre egy

Normális országot !

 

                Kellner Dénes