Drága, szeretett Édesapánk, búcsúzunk tőled!

Nem tudom ki mennyire ismerte, de szeretnénk életének néhány pillanatát most búcsúzóul megosztani önökkel.

1944-ben akkor látta meg a napvilágot, amikor élni sem volt egyszerű. Elég hamar egyedül maradt édesapjával, és egészen 6 éves koráig csak hármasban voltak egy szép kuvasszal, aki elég nagy szerepet játszott életében. Nekünk, gyermekeinek sokszor fel is emlegette. Hat éves volt, amikor kapott egy új anyukát. Édesanyjának tekintette, nagyon szerette. Mélyen hívő katolikus nevelését, az Istenszeretetét elsősorban tőle kapta. A sok törődést és szeretetet később módjában volt meghálálni. Szemtanúi lehettünk hogyan ápolta, gondozta odaadóan szeretett Mamáját, akinek a Jó Isten megengedte, hogy 103 évéig éljen. Kitartóan és nagy odaadással gondoskodott róla akkor is, amikor már beteg volt.

Édesapánk az ő Édesapjától, szeretett nagyapánktól igen szigorú, nevelést kapott. Nagyapa kemény és nagyon becsületes ember volt. Ilyen szellemben nevelte Édesapánkat is kitartó, következetes és becsületes emberré.  Apánk is olyan lett, mint ő erős akaratú, kitartó és a végsőkig precíz ember.

Egyvalamit borzasztóan fontosnak tartott belénk nevelni és ez nem volt más, mint az adott szó. Ez volt az, amiért mindig a legnagyobb büntetést kaptuk, ha elmismásoltuk, vagy megpróbáltunk kitérni az adott szó megtartása elől. Számára ez volt a legfontosabb emberi tulajdonság. Egyetlen egy alkalmat nem tudok, amikor a nekem adott szavát megszegte volna. Soha nem ígért úgy, hogy ne tartotta volna meg szavát, vagy meg ne tett volna mindent a betartása érdekében. Körülbelül 10 éves lehettem, amikor kötött velem egy megállapodást: Minden pénzt, amit összegyűjtök, annak a másik felét kipótolja. Így próbált rászoktatni a takarékoskodásra is. Egyszer azonban az történt az, hogy én valami drága dolgot szerettem volna, amire hosszú ideig gyűjtettem. Amikor vittem hozzá a pénzt, hogy pótolja ki, minden további nélkül megtette, pedig azt a családi kassza akkor csak igen nehezen bírta el. Amikor látva a nehézséget vissza akartam adni a pénzt, megfogta a kezem és szigorú hangon, de szeretettel azt mondta: az ígéret szent dolog, azt meg kell tartani!

Nagyon szigorúan nevelt minket, de mögötte mindig ott volt a szeretet és most már látom, hogy az átgondolt következetesség is. Nem tudom, hogy miért úgy teremtette meg az Isten az embert, hogy mindig csak a korral lát be, vagy jön rá dolgokra. Nagyon szerencsésnek tudhatom magam, hogy ezt én még az életében beláttam, és alkalmam nyílt ezt megköszönni neki.

Soha nem szeretett kérni semmit. Aki elég jól ismerte, az tudhatja, hogy vagy nagyon nehezen jöttek olykor a szavak a szájára, vagy mindig felajánlott valamit cserébe. Egyszer egy családi baráttól kaptam egy kulcstartót. Pontosan emlékszem rá, az az öv riglire csatolható kulcstartó volt, szép piros-színű. Ebben ráadásul volt egy digitális óra is. Neki nagyon megtetszett, és odajött hozzám, hogy mivel nekem még nincs kulcsom, ő meg mindig ottfelejti az asztalon az sajátját, azért elkérné tőlem, de cserébe kérhetek valamit.

Akik ismertük, mind tudjuk, hogy makacs és önfejű volt, amolyan konok ember; de magával szemben is magas követelményeket szabott. Magához is épp oly szigorú volt és makacs. Erős jellemű, kitartó ember volt. Kevesen tudják, de ő igazi Balatoni magyar emberként élt. Történt egyszer, hogy windsurf-özés közben eltört az egyik alkatrésze, de amikor odament hozzá a vízi-rendőr, hogy kivigye a partra, ő elhárította a segítségét. Azt mondta: ha bejött, akkor ki is fog menni. És kijött!! Édesapja – nagyapánk - nagy horgász volt. A horgászat szeretete a génjeiben volt. Képzeljék el: képes volt ugyanazt a két pontot feszülten figyelni órákon át, hogy nehogy elszalasszon egyetlen halat is. Mindig csak morgott rám, hogy micsoda türelmetlen koca horgász vagyok én. Ha megfeszültem sem tudtam egy óránál tovább az úszóra koncentrálni.

Rengeteget sportolt, és ezt próbálta nekünk is jó korán átadni. Jó tudom, hogy most már nem látszik rajtam, de tényleg így volt. Tudják, hogy egyszer egy futóedzésen megdöntötte a hosszú távú futás olimpiai rekordját? Az edzője alig kapott levegőt, és azonnal elhajtotta sportorvosi vizsgálatra. Ott azonban leállították sportkarrierjét. Ha azon nem bukik meg a visszere miatt, akkor ma talán nem az Utólag.com miatt ismeri oly sok ember. Tudták, hogy budapesti bajnokságot nyert asztaliteniszben. Talán a sportnak is nagy szerepe volt a kitartásában. Kajakozott, evezett. Emlékszem, amikor engem tanított evezni, akkor először megmutatta az alapokat, és utána hagyott gyakorolni. Majd amikor látta és mondtam neki, hogy ez nem fog menni, akkor jó pszichológus módjára próbált lelkileg is motiválni. Megütögette a nádat, és szép kellemes nyári este révén az összes szúnyogot felébresztette, amelyik még aludt, hogy segítsenek nekem az evezésben. Ja és én fürdőnadrágban voltam. Na így tanultam meg evezni, de a mai napig nem felejtettem el semmit se belőle.

A műszaki Egyetemen végzett villamosmérnök szakon. Ezt gondolom sokan tudták, de azt már talán nem, hogy estin végezte. Őt kérték fel, hogy tartsa meg a diplomaosztón az esti kar Bucsu beszédét. Sokáig gondolkodott, hogy ezt hogyan tegye meg, aztán a következő mondattal nyitotta: „Tudják mi a különbség a sárgarigó és a házi veréb között? Semmi, mert a veréb is énekesmadár, csak az estin végzett.” Ezzel próbálta feloldani a nappali és esti karok közötti feszültséget. A kitartása itt az egyetemen is meglátszott, ugyanis ő dühből végezte el. Édesapja orvosnak szánta, és csak - Figyelik, milyen makacs és konok volt? – emiatt a kitűnő osztályzatait utolsó félévben lerontotta elégségesre, hogy ne lehessen esélye orvosira menni. Ezután műszerésznek és meg gépésznek tanult, de amikor látta, hogy a frissen diplomázott emberek ugráltatják, mikor még a „csavarhúzó” is rosszul áll a kezükben, akkor begurult. Majd egy barátnőjének anyukája tette be nála a kaput, aki lesenkizte, hogy még diplomája sincs, és eltiltotta a lányától. Na, ekkor döntött úgy, hogy diplomát szerez.

Nagyon meggyőzően tudott beszélni. Igaz, a reáltárgyak voltak a kedvencei, de egyvalamit még nagyon tudott: fogalmazni. Elemi tagozatos volt, amikor írt egy verset az Anyukájának meglepetésül anyák napja alkalmából. Az iskolai rendezvényen adatta elő vele az osztályfőnöke. Szinte mindenkinek könnybe lábadt a szeme. Egyszer nekem is volt szerencsém belekóstolni a tudásába. Miután hazajöttem Amerikából, úgy gondoltam, mivel nem csak azt mondom, amit tudok, hanem már azt, amit csak akarok, ezért tudok angolul. Na erre Édesapám keményen rácáfolt – persze akaratlanul -, mikor megkért, hogy fordítsak le neki egy levelet, amit Kanadába írt egy baráti ismerősének. Valahogy így kezdődött: „Bizonyára meglepődött, hogy egy ilyen Isten háta mögötti vér-és könnyáztatta országból írok önnek.”. Hát én is meglepődtem, mert már az első mondatnál azon kezdtem el gondolkodni, hogy hogyan is mondjam én ezt angolul, de amikor tovább mentem, akkor csak mondtam neki, hogy ennyire ne babráljon már ki velem.

Egyszer hallott egy történetet és borzasztóan tetszett neki. Hazahozta nekünk példaként:

Egy alsós osztályban egy tanárnő azt a feladatot adta a gyerekeknek, hogy írják le egy álmukat. Mikor kiosztotta egy kisfiú látta, hogy ő elégtelent kapott rá, majd mikor ment megkérdezni, hogy miért, a tanárnő azt felelte, hogy mert nem reális. Te egy szegény családból származol, nem írhatsz le olyat, hogy szeretnél egy borzasztó nagy bírtok tulajdonosa lenni. Írd át, és akkor én is átírom a jegyet. A kisfiú kért segítséget az Édesapjától, aki nem segített neki, mert ez az ő álma, más nem írhatja le helyette. A kisfiú másnap odaadta ugyanazt a dolgozatot és azt mondta a tanárának, hogy Tartsa meg az elégtelent, én megtartom az álmom. 40 év múlva mikor a tanárnő ennek a kisfiúnak a farmján tartott tanulmányi kirándulást, azt mondta a már felnőtt kisfiúnak. Tudod Peter pályafutásom során oly sok gyerektől vettem el az álmát, nagyon örülök, hogy a tiedet nem sikerült. Apánk is sokat álmodott, amit végül a saját oldalával valósított meg. Mindig is szeretett másoknak önzetlenül segíteni, minden követ megmozgatott azért, hogy amit a fejébe vett azt megtehesse. Ennek eredményét láthatjuk a weboldalán, amivel egyszerre több álmát is megvalósíthatta. A hazaszeretetét, az odaadását, hogy mindenki láthassa, nem szabad semmit sem feladni, és nem utolsó sorban reményt adott sok ezer Magyar ember számára, akik számára ezzel az oldallal sikerült egy köldökzsinórt kialakítani Magyarországgal.