Gavallér János

Hallom a zajt


Hiába rázom,
nincs alma a fán,
nincs álomba ringató gyümölcs,
nincs a nők kezében kívánnivaló,
csak a testi gyönyörök őrzése a kincs,
ennyi maradt,
a szülés meg a sír,
és sír a lélek, sír az asszony,
a jövő,
és sír feldolgozhatatlanul a múlt.

Megfosztatott a gondolattól,
megfosztatott a lét,
minden álomtól, vágytól,
semmi maradt,
kacskaringó,
- sziken daloló pacsirta,
az égbe néz és sír-,
ellopták a lélek dalát,
a gaz nő…
semmi maradt,
a sírokon gránit,
gaz
és fájó emlék.

Anyám én tudom,
hogy tenyereden sóhajt az élet,
tőled sosem kell kérnem,
mint ahogy az égtől,
semmitől sem kell félnem,
a sors miatt születtem tőled,
ezért élek.

2011. 04. 20.