Hékák, lesznek katakombák!

 

 

Hékák, szartok a lelkemre?

Akkor én a fejetekre!

S ha gondoljátok, hogy helyreállt;

A tett jusztifikált!

Ha így akarjátok, ám legyen

Az ének, fából vaskarika.

De gondoljátok, így lehet

A társadalomnak konszenzusa?

 

Hozzátok megtérhet a remény?

Hé, a józanésznek ez túl kemény!

Kényszer-bilincs-lét, purgatórium

Itt? Miért, szolgalelkű dölyf-úr?

Hiszi, hogy muszáj udvarolnom

Kénye-kedve ötleteinek?

Számításainak nincs helye,

Kínkeservben kínlódó sorson.

 

Még szalmazsákon nyugszik a Dac,

De mi lesz, ha rájön tervetekben

Úgy szerepel, mint kidobható vacak?

Majd előálltok rémálmotok terv

És kéj szövetség szülte jólét

Stigmatizációjának hóhér

Magyarázataival? Hékák!

Jogtalan a plebszannulálás!

 

Mint csiga a házba, húzódunk,

Ha piszkálják tudatlanok,

Vissza, ásott otthonainkba. Magunk

Választotta katlanok,

Mélyén forrong az erkölcs-jog.

S mint misztifikált démonok,

Jönnek a lelkek mélyéről

A becsületet hirdetők elő.

 

 

 

 

                Vissza