Hékák, lesznek katakombák!
Hékák, szartok a lelkemre?
Akkor én a fejetekre!
S ha gondoljátok, hogy helyreállt;
A tett jusztifikált!
Ha így akarjátok, ám legyen
Az ének, fából vaskarika.
De gondoljátok, így lehet
A társadalomnak konszenzusa?
Hozzátok megtérhet a remény?
Hé, a józanésznek ez túl kemény!
Kényszer-bilincs-lét, purgatórium
Itt? Miért, szolgalelkű dölyf-úr?
Hiszi, hogy muszáj udvarolnom
Kénye-kedve ötleteinek?
Számításainak nincs helye,
Kínkeservben kínlódó sorson.
Még szalmazsákon nyugszik a Dac,
De mi lesz, ha rájön tervetekben
Úgy szerepel, mint kidobható vacak?
Majd előálltok rémálmotok terv
És kéj szövetség szülte jólét
Stigmatizációjának hóhér
Magyarázataival? Hékák!
Jogtalan a plebszannulálás!
Mint csiga a házba, húzódunk,
Ha piszkálják tudatlanok,
Vissza, ásott otthonainkba. Magunk
Választotta katlanok,
Mélyén forrong az erkölcs-jog.
S mint misztifikált démonok,
Jönnek a lelkek mélyéről
A becsületet hirdetők elő.
Vissza