Dr. Mihálffy Balázs (Abdel Rahman sejk) 60 éves
A hittudós, aki pokolra megy és felemelkedik
„Kalandorként előrerohantam, olyan pályákra tévedtem, melyeket más ép ésszel nem vállalt be, viszont megúsztam, de látom, milyen kevésen múlt. Annyiszor úsztam meg, amennyiben matematikailag nulla a valószínűsége, tehát hiszek a sorsszerűségben. Nyilván azért úszhattam meg a lehetetlent, a poklokat, a vég utáni állapotokat, hogy beszélni tudjak a lehetetlenről, a poklokról, a vég utáni állapotokról és arról a pályáról, ami ebbe az irányba visz.”
(Mihálffy Balázs: „Mosoly a pokolból”, 2014)
Portré Maliból
A hit tudományának is megvannak a szerencsés, véletlen találkozásai. Vagy ellenkezőleg: a szükségszerű egyéni sorsfordulói. Nem tudom, mi lett volna Balázs barátomból, ha nem egy szudáni szobatársat kap a Gödöllői Agráregyetem kollégiumában, akitől úgy megtanult arabul, hogy meg sem állt a kairói Al-Azhar Iszlám Teológiáig, hogy aztán nyolc évi munkával lefordítsa magyarra a Koránt, hanem egy walesit, akihez – derűsen - úgy alkalmazkodik, hogy idővel lefordítja Arany János balladáját, A walesi bárdokat sajátos angol árnyalatokkal. A sorsszerűen elrendelt fordulat győzött. Az arab nyelv egy új világot nyitott meg számára: az Iszlám világát.
1979-ben végzett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, a Trópusi Tanszéken tanársegéd, kutató. Doktorált agrármérnökként Líbiában kezdett dolgozni, 1979-81 között az Agrober-Agroinvest vállalat képviselője, a két ország közötti vegyes bizottság mezőgazdasági témáinak felelőse. (Ott ismerte meg első feleségét, Zsuzsát, s ott született első gyermeke, Balázs is.)
A „Korán” fordítása
1981-ben kerül ki Egyiptomba, s miközben a Hydroexport vízügyi ágazatának igazgatójaként öntözőrendszereket épít (1981-86), elvégzi a kairói Al-Azhar Egyetemet és az iszlám első magyar sejkjévé avatják. Felveszi az iszlám vallást (1983). A Koránon kívül iráni felkérésre lefordítja a siíták szent könyvét: a Nahjul Balaghát is. 1988-ban Budapesten megalapítja a Magyar Iszlám Közösséget, amelynek vezetője 1996-ig.
Sűrű évek következnek. Arab lapokat terjeszt Európában, (1986-88), a magyar külügyminiszter tanácsadója iszlám országokkal kapcsolatos ügyekben (1989-93). 1989-ben meghívják Marokkóba, ahol II. Hasszán király előtt hittudósok társaságában tart előadást az iszlám tanításainak aktualitásairól.
II. Hasszán marokkói király gratulál előadásához
Jelölték a szaud arábiai nagyköveti posztra, fel is készült, de váratlanul súlyos betegség támadta meg (szklerózis multiplex), ami keresztül húzta diplomata álmait és véget vetett házasságának is. Hogy ne ágyban, párnák közt haljon meg, elment Boszniába partizánnak, legalább golyó végezzen vele hősként a harc mezején. De túlélte a szerbek elleni háborút, feldolgozta az öldöklés, a túlélés és a gyógyulás pszichológiáját, az akaraterő csodáit (1993-98).
Szarajevóból hazatérve a fejlődő országok magyar adósságait rendezi az Állami Privatizációs Rt. Elnök-vezérigazgatójának tanácsadójaként, titkára egy Tárcaközi Vegyes Bizottságnak, melynek meghatalmazásával tárgyal Nigériában, Algériában, Szudánban, Irakban, Kubában és Albániában, (1998-2002). Majd a Bábolnai Élelmiszeripari Rt. Vezérigazgatója, (2002-2004)
Lovon a kairói piramisok tövében
2004-ben érezte úgy, hogy végleg szembe kerül önmagával, ha a hatalomnak elkötelezett hivatalnokok vagy pártalkalmazottak hazai pályáját követi az üzlettel ölelkező politika világában. Látta a zavaros és tisztátlan gazdasági-pénzügyi folyamatokat, a társadalom elszegényedést, az arra adott hazug válaszokat, s elhatározza, hogy elhagyja az országot.
Kaland és kenyér a pokolban
Kalandvágya Afrikába vitte, (2004-2012), először Zambiában próbált szerencsét. Egy bányavidéken, Copperbelt tartományban irodát nyitott, a rézbányák beszállítója akart lenni, ellátni azokat olyan berendezésekkel és anyagokkal, melyeket Dél-Afrikában vásárol. Nem sikerült a vállalkozás. Egyre lejjebb csúszott, végül maga is bányász lett. A réz mellett smaragd bányászattal is próbálkozott. De nem versenyezhetett azokkal az erőkkel, melyek már régóta ott voltak, s ismertek minden gazemberséget.
Soha semmit nem adott fel, ment tovább, mégis egyre jobban belesüllyedt a napi megélhetés gondjaiba. Kitanulta az aranybányászatot Ghánában, Ashanti tartományban, a gyémántbányászatot Kongóban, Mbuju-mayi területén és osztozott azoknak a feketéknek a sorsában, akik 700 méter mélyen csákányozták az ércet és akikkel egy héten csak egyszer engedték fel a felszínre. A feljövetel sem volt egyszerű, mert többen lettek olyanok áldozatai , akik azért vágtak bicskát társaik hasába, hátha lenyeltek egy követ.
„A bányászat létfenntartó, de csak napi szinten. A bányász, ha megéli, feljön és inni kezd. Még mielőtt bármi is történne, gyorsan lever két menetet az első AIDS-es kurvával, majd hazamegy. Nos, így terjed az AIDS. Ezért van az, hogy errefelé a lakosság 20 százaléka AIDS-ben szenved, bizonyos szociális szint alatt tömeges mértékben.”
Látta, miként terjed az ebola és más halálos kór, s megfigyelte: csak a legértékesebb bányavidékeken ütik fel fejüket. Mint aki a genetikában jártas, kizárta annak lehetőségét, hogy e kórok a természetben kialakulhatnak, sokkal inkább szándékos terjesztést feltételezett vírustenyésztéssel. A tőkés csoportoknak az az érdeke, hogy a föld itteni lakói eltűnjenek, háborúk, törzsi viszályok, vagy járványok áldozatai legyenek és ha már mindent hullahegyek borítanak, akkor békefenntartóként rá tudnak telepedni a kincses vidékre.
Al Jazeera interjú Balázzsal
Egy fekete barátjával, akivel Dél-Afrika legszegényebb helyén ismerkedett meg, elhatározták, hogy Zimbabwében próbálnak szerencsét. A kontinens legszegényebb országa, ám bányakincsekben a leggazdagabb: az egykori Dél-Rhodésia. Vettek egy Toyota kombit Durbanban, gondolván, ezzel aztán megalapozzák szerencséjüket. Ám a kombit szitává lőtték a rablók a dél-afrikai autópályán. Csoda, hogy életben maradtak. A golyók szaggatta autóval értek Bulawayo városába, amely a főváros: Harare után a második legnagyobb város. „Arany övezetben” fekszik és a matebele törzs lakja. Balázs taxizással kezdett. A helybéliek nem akartak hinni a szemüknek: egy fehér férfi taxizik. Népszerű lett és bizakodott. De a fekete konkurencia tönkretette. Újból próbálkozott az aranybányászattal, ám ott a fehér főnökök rúgták ki. A bányák zöme a mai napig angol tulajdonosok kezében van , s ők nem szerették a tanult idegent.
Eljött az éhenhalás ideje. Se pénz, se lakhely. Egy mecsetbe vonult, bár Zimbabwe lakosságának csupán 5 százaléka muszlim, azok is főleg Cape Townból származó színesek, indiaiak, feketék. Hitet oktatott, előadásokat tartott, cserében enni kapott és lakhatott a mecsetben. Ahogyan az idő telt, az előadások úgy lettek egyre gazdagabbak azzal a tartalommal, ami afrikai tapasztalataiból fakadt: a globalizált rabszolgaság látleletével, az új gyarmatosítás testi és lelki gyötrelmeivel.
Rájött, hogy valójában hol is van. Bulawayotól 60 kilométerre, a Matposon egy gránitszikla két méter mélyen őrzi a brit gyarmatosítás ideológusa, a mai globális világrend szellemi atyja: Cecil John Rhodes maradványait. Angol turisták zarándokhelye. Rhodes (1853-1902), az egykori Rhodesia (a mai Zambia, Zimbabwe és Malawi) névadója, angol helytartója, Dél-Afrika miniszterelnöke egész életében egy új világrendről, s a világkormányról álmodozott. Az általa létrehozott Hálózat (Round Table) az a titkos szervezet, amely a színfalak mögött ma is irányítja a világot. Rhodes úgy gondolta, hogy akik kezében a legtöbb pénz van, azok ellenőrizzék a modern világtársadalmat. A legnagyobb bankok alapították a titkos társaságot: a pénzemberek hálózatát, amely feláldozza a nemzetek önállóságát, nemzeti mivoltát és függetlenségét a mindenható tőke világkormánya érdekében. Adósság és más csapdákat, tőkeszivattyúkat helyeznek el az „alacsonyabb rendű” nemzetek útjába, így ezek egyik rabszolgaságból a másikba sodródnak.
Cecil Rhodes
A helyi matabelék azt mondták Balázsnak: azért kell a gránitsír Cecil Rhodesnek, nehogy az ördögöt megvesztegesse és életre keljen. Mire Ő arról kezdett beszélni: mi az igazi bűn, s hol rejtőzik az igazi Sátán. Vajon az-e a Sátán, aki leüt és kirabol, hogy túléljen még egy napot, vagy az, aki ezt a szomorú helyzetet teremtette? S egyszer csak azt vette észre, hogy nem csak a muzulmánok hallgatják, hanem mások is, egyre többen.
S jött egy ötlete: kenyeret sütött. A kenyér hálás a várakozásért: 6-8 óra míg elkészül a keléstől a sütésig. Egyesek pedig csak azért jönnek, hogy ehessenek. Közlekedés nincs, 30-40 kilométert gyalogolnak, hogy hallhassák a hittudóst, aki a valóság gyökereiről beszél. Szavait a törzsfőnökök és a vallási csoportok vezetői tovább vitték a szavannákra. Így lett a találkozók neve: BREAD, azaz kenyér. Balázs összeállította a mozgalom alapdokumentumait: What nobody tells you (Amit senki sem mond el) és a Forword to the BREAD Foundation (Előszó a BREAD Alapítványhoz) című tanulmányokat.
Félévig teljes sikerrel, egyre több érdeklődővel haladt előre a mozgalom. Majd nem lehetett lisztet kapni Zimbabwében. Néhányan lisztet csempésztek Botswanából. Ez is ment egy ideig, aztán lebuktak. A mozgalom liszt nélkül maradt, kenyeret nem tudtak sütni. Ekkor kimondták: ezen túl a BREAD ne kenyeret jelentsen, hanem egy másik mozgalmat: Black Race Empowerment int he African Development, azaz a Feketék megerősítése az afrikai fejlesztésben elnevezésű mozgalmat.
Sajtókonferencia Teheránban
Az alapvető baj azonban rögtön előjött: Afrikában sem a népirtó diktátorok, sem pedig a reformer demokrata vezetők nem szimpatizálnak ilyen eretnek gondolatokkal, mint amit a BREAD tanított, ez az értelem megnyitása és a tömeges megbékélés kezdete lett volna. A feketék igazi érdekeit felvállalni Afrikában továbbra is főbenjáró bűn. Noha a mozgalom egy fekete polgári jogi tömörülésként igyekezett beépülni az akkori legális politikai ellenzékbe, a BREAD gondolataival rokonszenvezőket meghurcolták, többen börtönbe kerültek.
2008-ban hazatért, átmeneti időre, kissé tanácstalanul. Személyesen akkor találkoztunk először, noha már sokat hallottam róla. Egy órás élő televíziós műsorba hívtam meg, a 74 éves Vermes Tiborral együtt, aki 30 évet töltött Afrikában, mindenekelőtt Johannesburgban, s neki is elég tapasztalata volt az igazi tanulságokról. Nagy sikerű, meglepően jó visszhangú adásban meggyőző erővel, sok-sok fényképpel és dokumentummal hitelesen szerepeltek. Akkor figyeltek fel rá igazán.
Televíziós műsor Ilkei Csabával 2008-ban
De nem érzi jól magát idehaza. Mivel nem akar agymosó pártok szolgalelkű lakája lenni, nem tud mihez kezdeni jó szívvel, lázadó lelkiismerettel, a sárga csekkek pedig befizetetlenül sokasodnak asztalán. Afrikában félbe maradt a munkája. Azt írja:
„Próbálok támogatókat szerezni. Szeretném, ha az ügy, amit felvállaltam, nem kötődne egy valláshoz, egy politikai csoporthoz sem, hiszen a Sátán erői mindenkire lesújtanak, legyen az bármilyen vallású, vagy világnézetű. Választhatok. Vagy itt maradok és egy idő múlva a Nyugati pályaudvar hajléktalanjai között, magam alá vizelve találom maga betegen, hiszen nincs munkám, támogatóm, gondolataim pedig halálos bűnnek számítanak egy olyan korban, amikor meg kell szabadulni 2 milliárd embertől, vagy támogatókat találok és tovább dolgozom. Itthon vagyok, de Afrika éppolyan hazám és vissza kell mennem.”
2009-ben vissza is megy. Nyelvismerete: arab, angol, francia, szerb-horvát. Érti a swahili, a ndebele és az ezekkel rokon törzsi nyelveket. 2011-ig az Afrikai Magyar Egyesület képviselőjeként Maliban kutak fúrását és orvosi missziók munkáját szervezi; keresztény, muzulmán vallási vezetőkből és tradicionális elöljárókból, törzsfőnökökből létrehozza a JAMA KAFO szövetséget, mely a vidék felemelkedését célozta meg az említett méltóságok aktív közreműködésével 2011-2012-ben Madagaszkáron mezőgazdasági projektek szervezésével foglalkozik egy Dubaiban bejegyzett cég érdekeltségén belül.
Előadást követően a teheráni egyetemen
Az élet sehol sem értelmezhető európai fogalmak szerint, a létfenntartás körülményei a minimum alatt mozognak, a kényelmet el kell felejteni, a mindennapi realitások lesújtóak. 2008-tól levelezünk. Balázs időnként csügged, írásra buzdítom, de nincs itthon megjelenési fóruma, szerzek neki. És legkeservesebb kínjai közt is folyamatosan ír. Nem úgy, mint amikor hazajön, akkor a lehangoltság megbénítja. Erről így vall:
„Sohasem tudtam megmagyarázni magamnak, miért nem írok, ha pár hétre Magyarországra megyek és miért írok Afrikából oly sokat. Rájöttem. Ha otthon vagyok, olyan intenzíven kapom a káosz és bugyutaság ingereit, hogy képtelen vagyok rendszerezni, leírni azokat. Ahogy írnék az egyik témáról, máris ott a másik és a végén egyik sem kerül papírra. Ha viszont ide jövök Afrikába, itt nyugodtan feldolgozom az otthon töltött hetek botrányos eseményeit és jó pár hónapig eltarthat, amíg ezeket kiírom magamból. Afrika abban is segít, hogy párhuzamot vonjak, mert botrányból itt is van elég.”
Mamaribougou fehér főnökévé választották
Néhány részlet levelezésünkből (2008-2012)
„…most éppen kutat fúrtam, de
vállalok mindenféle mezei munkát. Sejkként pedig házasságokat kötök, temetek.
Ami csak jön...de sokszor adományból.
Egészség, úgy ahogy megvan, megtanultam együtt élni a helyi betegségekkel, a
maláriával és egyebekkel. Ha elkapom, akkor tudom kezelni. Éppen a napokban
jöttem ki egy elég heves maláriából...A vírussal fertőzött területeken eddig nem
szedtem össze semmit, bár ki tudja?
Itt Maliban sztk ellátás nincs és nem szabad orvoshoz menni. A kórházak nem a gyógyítást szolgálják, hanem hatalmas halottasházak. Az orvosok nem tudnak segíteni, ha nincs gyógyszer, ellátmány, ezért inkább a betegek pénzének elszedésével foglalkoznak, majd mindenkit hagynak a sorsára. ( Amerre én járok, nincs amerikai kórház.)
Családom gyakorlatilag mindenhol van. Ez errefelé természetes. Van családom Zimbabwében, Zambiában, Maliban, Szudánban. Összesen 6 gyermekem van, mindegyikkel tartom a kapcsolatot. Ha tudom, támogatom őket, de inkább ők támogatnak engem, mert tudják, hogy Afrikán akarok segíteni…
Szabadon utazom, gond nélkül. Felveszem a sejki ruhámat és megtisztelnek. Nyilván vízumot kell szereznem, de ez itt megoldható. Helyi buszokkal, távolsági járatokkal közlekedem, ami itt filléres. Persze, kecskék és csirkék között...
A titkosszolgálat bizonyos, hogy figyel, tavaly darabokra szedték a laptopomat, a telefonjaimat. Ugyanis ezek az eszközök mindent tudnak rólam. Tehát elvárások sincsenek, csak rá kell állniuk a gépeimre és máris ismerik „titkaimat”. Én pedig írok...Minden percemet rögzítettem Maliban, Madagaszkáron, bárhol jártam. Ezért hát sokan tudnak a perceimről..”
Ölellek: Balázs
Biciklivel közlekedett
Kedves Barátom!
Ezeket a sorokat Madagaszkárról küldöm, ahol most élek.
A tavasszal még Maliból jelentkeztem, ahol boldogságban és szegénységben éltem, egyetlen vagyonom a biciklim volt, mellyel Bamako utcáit róttam. Mindenki szeretett, az utcán a rendőr tisztelgett, ha elhaladtam előtte. Akkor, 55 évesen tagja voltam a helyi boksz klubnak és mint öreg harcos, sohasem tapasztalt tisztelet övezett fehérként egy fekete közegben.
Egy napon azonban letartóztattak. Kezemre bilincs, a fejemre csuklya került. Mindez pár héttel a szemműtétem után.
[Balázs gyerekkorában elvesztette a jobb szeme világát, a balt szürke hályog miatt operálták Maliban. Megj.: I.Cs.]
Egy ismeretlen feljelentő bejelentése szerint azzal vádoltak, hogy a helyi amerikai érdekeltségek és amerikai állampolgárok ellen valamiféle merényletet készítek elő.
A fogva tartásom körülményei viszontagságosak voltak. A nap 24 órájában viselnem kellett a bilincset. Egy olyan beton cellában tartottak, mely magába szívta a hőt, így nem csak nappal, hanem éjjel is szenvedtem a melegtől. Naponta csak egyszer vittek ki WC-re. Ha a cellát elhagytam, fejemre csuklya került. A kisdolgomat a cellán belül tudtam csak elvégezni, ami miatt állandó ammónia gőzben töltöttem napjaimat. Ruhát nem viseltem a cellában, mert rám rohadt volna. A kihallgatásokat kezdetben a helyi hatóságok tartották, majd átvette az FBI. A kihallgatásokon túl átestem poligráfos vizsgálaton is, amely negatív eredménnyel zárult.
Az a csuklya, amit a fejemre húztak sohasem volt kimosva, előttem sokak fején lehetett már. A frissen operált szememből állandóan csöpögött a genny, a fejbőrömet gombás megbetegedés támadta meg. Az álladó bilincsviselettől felsebesedett a csuklóm és csak nagy nehézségek árán tudtam a beadott pár flakon vízzel lemosni magam. A körmeimet a fal betondarabjaival reszeltem le.
A kihallgatásokon a kezdetben csuklyát kellett hordanom, így nem tudhattam ki van a szobában.
Fogva tartásom alatt nem bántottak. Miután azonban kiderült ártatlanságom, elvártam volna, hogy valaki jön és elnézést kér. Szabadon engedésemkor már nem volt jelen az FBI, sem más amerikai személy. Egy mali biztonsági tiszt jött, aki kiengedett.
A szabadulásomat követően írtam egy levelet a Department of State-nek, amelyet a honlapjukon megadott e-mail címre küldtem el. Ebben ismertettem a fenti körülményeket. Bár szemem azóta is folyik, nem kívánok semmi mást, csak azt, hogy minősítsenek újból embernek. Egy nemzetet nem csak az tehet naggyá, ha erőt mutat, hanem az is, ha beismeri a tévedését. Szeretném, ha valaki jönne és csak annyit mondana, bocs, tévedtünk.
De levelemre nem érkezett válasz.
Szabadulásomat Maliban, a lakókörzetemben a fekete lakosság megünnepelte. Szomszédjaim beszámoltak arról, hogy amíg zár alatt voltam, az FBI több emberrel kiszállt a lakásomra és mindent átvizsgált.
A helyi rendőrfőnök maga jött személyesen meglátogatni és kifejezte sajnálatát az engem ért viszontagságok miatt. Mali megtette, amit a XXI. század normális együttélési szabályi szerint meg kell tenni. Köszönöm Malinak, hatóságainak és állampolgárainak.
Baráti öleléssel: Balázs
Kutakat fúrt Maliban
2012 december 9-én hazaérkezik. Nem tudtam róla. Tíz nappal később azonban elkeseredett e-mailt kaptam tőle Budapestről.
Kedves Csaba!
Neked is Áldott Ünnepeket kívánok...Igen, látom mi van...10 nappal ezelőtt hazaérkeztem, hogy gyermekeimmel lehessek, de megbántam. A tízből négyet az utcán kellet töltenem, a legnagyobb hidegben Afrika után...Egy barátom talált rám a Batthyányi téri aluljáróban és vitt el magához...Nagyon kihűltem, de mára már rendben és biztonságban vagyok.
Az éjszakában nem én voltam az egyetlen "egykori vezérigazgató"...Egy olyan zseniális dobos verte a ritmust és rögtönzött egy faládán, aki korábban Dés László együttesében játszott...Újra itthon...
Január közepén-végén az Afrikai-Magyar Egyesület ad egy jegyet vissza Kenyába, onnan nem lesz gond...
Saját bőrömön érzem miről beszélsz, Kedves Barátom...Ha nem a haza tudja a hátteret és biztonságot szavatolni, hanem Afrika, akkor nagy baj van...
Kívánom, hogy Advent szelleme adjon megbékélést és az Ünnepek reményt mindnyájunknak.
Baráti öleléssel:
Balázs
Az igazi iszlám elzüllesztése
2013-2014-ben az IIDZ (Islamic Information and Documentation Center) iszlám törvényességi felügyeletét vezette Bécsben.
2014-től a mai napig az European Fatwa Council for Halal Transactions (Halal tranzakciók Európai Fatwa Tanácsa) elnöki pozícióját tölti be. Ez a szervezet minősíti közép és Kelet Európában a fogyasztási cikkeket, pénzügyi tranzakciókat iszlám törvényességi szempontból (HALAL-HARAM). Feladata továbbá az Islamic Banking európai szabályozó rendszerének kidolgozása és felügyelete is.
Korán fordítása magyar nyelvre először Katarban jelent meg 1990-ben, majd Pakisztánban 1991-ben, a Nahjul Balagha pedig 1995-ben. 2011-ben adták ki az MPILO c. könyvét, mely szatirikus formában tart görbe tükröt az Afrikában zajló nagyhatalmi törekvések elé, beszámol az ENSZ-katonák visszaéléseiről, az arany-és gyémántügyletekről és a tiltott üzletekről. Tavaly jelent meg a Mosoly a pokolból című életrajzi regénye. 2012 óta a „Leleplező” főmunkatársa.
Négyszáz mangó csemetét ültetett
Tanulmányai, cikkei jelennek meg angolul, meghatározó témájuk a globalizáció és a vallások, kultúrák egymás mellett élése. Mint nemzetközileg elismert muzulmán vezető, aki a tolerancia hirdetéséről ismert, a békés iszlám klasszikus tanainak hangsúlyozásával az igazi iszlám elzüllesztése , a felbujtók és az ármány irányította gonosz Sátán terrorja ellen emeli fel szavát. Egyebek között ezt írja:
„… a kalifátus célja, nevezzük azt ISIS-nek, Boko Haramnak, Shababnak vagy AQIM-nak, nem más, mint a háttérhatalom által manipulált, a világ destabilizálódását eredményező régiók létrehozása a félelemre, terrorra alapozva. Kétezer éven keresztül eddig az idő eladása volt a legnagyobb üzlet, melyet kamatnak hívnak, de most, hogy a pénzügyi rendszerek összeomlani látszanak, új áru után kellett nézni. Ez a terror. A terror létrehozása azok műve, akik a terrorból eredő hasznot majd bezsebelik. Ugyanazok hozzák létre a terrort, mint akik az emberiség megmentői lesznek. Persze ez a megmentés nem jár ingyen. Csatlakozni kell egy megmentők által irányított pénzügyi rendszerhez, világkormányhoz és annak hitelhasználatában aktívan részt kell venni. Létre kell hozni azokat a kaotikus politikai struktúrákat, melyeket demokráciának neveznek és teljességgel manipulálhatóak. Ezzel együtt pedig ki kell hunynia annak a szemnek, mely a szívből képes látni. Így maga a tisztán látás és szemfelnyitás tekintendő a legnagyobb bűnnek. A terror jelenlegi megjelenítői azok a barbárok, akik egy része tudatosan, de legtöbbjük ösztöneiktől vezérelve a háttérhatalom manipulációja nyomán cselekszik egy olyan eszme nevében, amely ezt az egész sátáni játékot leleplezni lenne képes tisztánlátásával, törvényeivel. Ez ma a kalifátus/ok rendszere.
Életkép a fehér főnökkel
Minap több kérdést is feltettem Balázsnak az iszlám jövőjéről. A távolból írásban küldte válaszait („Válasz Csaba barátomnak”)
- Melyik az igazi iszlám ma?
- Az, amelyik nem látszik. Az, amivel egy csecsemő születik, akit még nem rontott meg senki a saját programjával. Az igazi iszlám kódja ott van mindenkiben, hiszen pontosan tudjuk, érezzük: mi a jó és mi a rossz, de külső erők ezt vagy elnyomják, vagy rossz irányba manipulálják. Ez a kód nem különbözik az igazi kereszténység kódjától, hiszen azt is ugyanaz az egy Isten programozta a lelkekbe. Ahogyan az iszlám világ 95 százalékában ez a kód él és magként várja, hogy kikeljen, úgy a keresztény világban is ott van ez a mag, s ezek egyszer kikelnek.
- Megállíthatatlan a békés iszlám elzüllesztése?
- Jelenleg, a klasszikus, békés iszlám a legnagyobb ellensége a háttérhatalmak sátáni érdekeinek. Én még klasszikus tudást kaphattam azoktól, akik már meghaltak, vagy elmenekültek, netán a züllesztési folyamat miatt kivégezték őket. Az iszlám tudományt, filozófiát, irodalmat megőrző könyvtárak ma romokban állnak, tudósainkat felakasztják, vagy elevenen égetik el. Moszulban (Észak Irak) például egy sem maradt meg közülük. Itt az összes mecsetet, siíta vagy szunnita hovatartozástól függetlenül romba döntötték, mauzóleumainkat megsemmisítették. Az emberi civilizációhoz való hozzájárulásunk nagyszerű bizonyítékai eltűntek a föld felszínéről. Ezzel együtt megsemmisülnek azok az érvrendszerek, tanítások is, melyek leránthatnák a leplet a pénzvilág urainak mai mesterkedéseiről, a gazdasági csapdákról és mozgósítani tudnának másfél milliárd embert vallási alapon az ezek elleni fellépésre.
- Tehát nem vallásháborúkról van szó, hanem a háttérerők tudatosan mozgatják az embertelen gyilkolást?
- Jó a szemüvegünk, tisztán látjuk: hol a Sátán. És most ez a Sátán a szemüveget cseréli ki rajtunk, s másokon. Nem engedi láttatni magát, ám olyan látható hadsereget verbuvált, ami fosztogat, rabol, destabilizál és zülleszt. Ártatlan fejek hullnak porba olyan pszichopata, gyilkolásra szomjas ösztönlények által, akiket a börtönökből, elmegyógyintézetekből szednek össze úgy, hogy nem számít, milyen vallásúak.
- Felülkerekedhet a hit megtartó ereje a sátáni gonoszságon, amelynek agymosása az emberiség önfelszámolásához vezethet?
- A Sátán jól ismeri a könyveinkben jelzett apokaliptikus eseményeket és ezeket maga állítja elő. Ezzel az a célja, hogy őt, a Sátánt hívjuk megmentőként, de persze nem ingyen. Amerika maga állította elő a terrorizmust, majd meghirdette a terrorizmus elleni globális háborút. A mai helyzetben vannak, akiket még további kontroll alatt tart, de vannak olyan bandák is, amelyek már önjáróak. A helyzet kaotikus. Ezek a vérszomjas bandák gyakran egymással is leszámolnak a napi érdekek miatt. Egy új eszement iszlám jött létre, ami bűnösen eltávolodott a klasszikus tanoktól. Ez a vahabizmus, újabban szelefizmus, vagy takfiriya. Kőkorszak. Igen, a hit felülkerekedik, de csak hosszútávon. Ám aki a hit rendjétől elszakad, az nem tud annak pályáján megbékülni soha, vissza nem térhet, ezért megsemmisül.
Iszlám hittudósok konferenciája Teheránban 2015-ben
Hat évtized következtetései
Dr. Mihálffy Balázs (1955. július 11) maholnap 60 éves . Ebben a korban már kiderül: ki milyen következtetéseket vont le eddigi életéből. Idézek néhányat Balázstól:
- Az ember túl sokat foglalkozik önmagával, és azt hiszi, hogy mások is foglalkoznak vele, holott elsősorban mindenki saját magával van elfoglalva. Meg vagyunk győződve arról, hogy felfigyelnek vagy figyelnek ránk, de ez csak abban az esetben igaz, ha másoknak is szükségük van ránk, egyébként – fogadjuk el a tényt – nem kellünk senkinek.
- Életem egy olyan vándorlás, mely egyre közelebb visz az emberközpontú hithez, és egyre távolabb taszít a hitre alapult szervezettől: az egyháztól.
- Nem szégyenkezem életem miatt, büszke vagyok minden tettemre Boszniában, a Közel-Keleten és Afrikában. Amire nem vagyok büszke, az az Európában eltöltött időszakom, amikor hazug kormányok kiszolgálója voltam. Velem pucolták a pondro kishivatalnokok a cipőjüket. Itt Afrikában lett önbecsülésem, lettem tudatában annak, ki is vagyok. Nyelveket beszélek, tudományok vannak a fejemben, és egy olyan tapasztalat, amely keveseknek adatott meg: megéltem egy evolúciót az életben, megismerhettem a föld sok emberének gondolatát, közel kerültem a teremtéshez. Mind emiatt itt tisztelnek. Ugyanakkor a másik oldalon ezekkel az értékekkel kellett, hogy kiszolgáljam a középszerű, ismeretekkel sem rendelkező, de mohón lopni akaró hivatalnokok és politikusok tömegét. Eszköz voltam a kezükben, melyet használtak egy rendszerben, ahol beálltam a sok bólogató vízfej közé. Ezt soha sem bocsátom meg magamnak!
- Egyedül vagyok, hiányzik egy intellektuális társ. Mivel nincs mellettem ilyen partner, önmagammal folytatok állandó diskurzust. Isten megmaradt számomra, most vele kommunikálok. Őt kérdezem, és próbálom megfejteni, miféle válaszokat adhat.
Mihálffy Balázs: „Mosoly a pokolból”
Idézek egy részt Balázs „In Memorim Mort” című írásából is:
كن في الدنيا كإنك غريب أوعابر سبي[1] : „Légy olyan az Evilágon, mint az idegen, vagy mint ki azon csak átutazó” - írja egy hadisz, azaz egy olyan Mohamed prófétának tulajdonított szentencia, melyet ő isteni sugallatra nyilvánított ki.
Minden csak átmeneti, ami anyagi eredettel bír, csupán a szellem örök. Akinek nincs szellemi világa, annak minden megszűnik halálakor. Akinek van, az csupán vándorútra kél egy másik világba, ahol léte folytatódik tovább. A két felfogás közti különbség merőben más magatartásformákat alakít ki. Akinek van folytatás, az meg tud békélni sorsával, aki nem hisz ebben, az harcban áll önmagával és a világgal.
Racionális alapon bizonyos, hogy azok érvei tűnnek védhetőnek földi logika alapján, akik csak a földi létben hisznek. Ennek megfelelően hozzák meg földi törvényeiket és zárják abba földi világukat. E földi kényszerzubbonyt hordják és kényszerű kelletlen hordatják azokkal is, akik nem ebben hisznek. E törvények olyan viszonyrendszereket szabályoznak, amik csak e földi rendszerben léteznek. Ilyen a szerzés, az elosztás, a javak élvezete. Amikor eljön az utolsó óra, azok is menekülnek e világtól, akik eddig aktív érvelői voltak annak. Az utolsó órában kevesen akarják lezárni e pályafutást és ők is reménykednek egy olyan folytatásban, amit eddig tagadtak.
*******
Humortalanul nem szabad köszönteni Balázst sem.
Drábik Jánosról már megírtam, hogy bármilyen jó rántott hússal lekenyerezhető. Balázsnak is van gyengéje: a mákos tészta. Mákkal gazdagon, mézzel vagy jó adag porcukorral. Találkozásainkkor, a fehér asztalnál, legalább két adagot kér vagy szed. Képtelen kihagyni kedvencét. Senki sem gondolná azonban, hogy súlyos előzményként van jelen életében a mák.
Líbiai kiküldetése idején, karácsony előtt mákot küldött a vállalat Magyarországról a dolgozóknak, süssenek belőle jó kis bejglit maguknak az ünnepekre. Összesen egy zsák, tehát hatvan kiló mákról volt szó. A mák azonban tiltott árucikk volt odakint, kábítószernek minősült. Balázs börtönbe került miatta. A tárgyaláson négyen vallották azt, hogy látták kábítószert terjeszteni. Elítélték. Papíron 12 évet kapott. A börtönben viszonylag jól ment sora. Rengeteg kaját vittek be neki, nehézfiúként a cellában sem bántották, sőt, tisztelték. Három hónap alatt három kilót hízott. Egyszer csak nyílt a cellaajtó és kiengedték. Nem a líbiai népre haragudott.
Kedves Barátunk! Sok mákot, ezer adag jó magyar mákos tésztát és még legalább 60 szép évet kívánunk Neked javuló egészségben, töretlen alkotókedvvel.
Dr. Ilkei Csaba