Illegitim pohár
(2007. december 1-2.)

Törékeny, csillogó héj alatt
az üvegtestű átlátszóság
belsődben csak sivár űrt mutat,
mert minden porcikád hazugság.

Semmi vagy, ninccsel körberakott,
s e nincset kincsként felvillantva,
önmagadból kifolyni hagyod,
mit tartani lennél hivatva.

Arra születtél, hogy töltekezz,
és te mégis egyre csak ürülsz.
Felszínen hányódó élet ez,
amelyben lélektelenül ülsz.

Üvegszemed csak néz, de nem lát,
hiába forgatod: vak marad.
Ha van szíved, és verni próbál,
nem dobban az, inkább meghasad.

Neked nem drága semmi sem, mert
böszmén azt hiszed, minden tied.
Magadnak akarsz széles tengert,
mégis megvetsz minden csepp vizet.

Tűnj el, te semmi! Ne bosszants már!
És légből fújt egód ereszd le!
Nem kell nekünk egy ilyen pohár.
Tűnj el, te nép szégyene, s veszte!