POLGÁR JULIANNA:

 

 

XXI. SZÁZADI KESERGŐ A XX. SZÁZADHOZ

(BALLADÁS BORONGÁS A BARIKÁDBAJNOKOKÉRT)

 

1956. ötvenedik évfordulójára

 

 

Kikoptatott Ősz -- Madár nem járt e tájon -- Csak akarat

Kigondolt álom -- Aláperdülő emlékezet hol vér ragyog

 

Mert a tűrés igaztalan istrángja szerteostorlott -- Kivérzett

elcsigázott ifjak úgy tántorogtak a megszűnt időben mintha

vándormadarak viharölben -- Ők mégis menve is maradtak

 

Macskakőnek eldobható rangnak -- Ágyútölteléknek -- Omló

vigasztalan vigasznak -- Mert ölnek kik a hatalmukat érzik

elveszőnek -- Mert uralkodni akarnak kik az egyenrangúság

egyetemén örökre elbuktak -- És hiába szánalom és emlékezés

 

Anyák aranykönnye hiába -- Vérlucskos arcú gyermekem -- Ha

gyermek ha ifjú egy nekem -- Zokogásvirágom is százezer anyáé

Százezer visszhangnyi szitoksziromlásé -- Anyák hite is hiába

 

A szegénység a méltóságom -- És hiába a méltatlan átkos árvaság

Ott fogok fényfohászként magasodni hazám mézgás homlokán

 

Mert ott tündököl százezer anyának százezer gyermeke -- Kik

a korral tüntettek a korért -- Kiknek ugyanúgy a szegénység

volt a szégyene -- Kiknek tudásteteme most az Országház oltára

 

Siratóének vagyok immár -- Jókai-nagyasszony áldott magzata

oda -- És oda megannyi lánctalp-ékszeres ifjú csoda -- Kiknek

a szabadság szőtte szederjes kínját -- De kinek a léte kell ma

e Trianon-tarolta térbe(') -- A Volt és a Van ugyanaz az Égben

 

Veresednek hullnak a közönylevelek -- Fájdalomerezett csörgő

és csörgedező könnyszemetek -- És temetőkert az egész ország

hol nem lehet soha mentség csak himnuszos végső vigyázállás

 

Ha száműzetés a sorsom legyen harangos hitem a méltó árvaság

Ott fogok fényfohászként magasodni hazám mézgás homlokán

 

Mária Mária Mária -- Suhogjon szerelmed záloga -- Szellemi

kardunkat add vissza -- Mária Mária Mária -- Temess sírt

 

Ilyen hát a kegyetlenség kalodája -- Ilyen az iszonyat glóriája

És hiába gyönyörű gyász -- Hiába éteri ének -- Harckocsi-habja

van a tengernyi szenvedésnek kárhozat-koloncos esdeklésnek

 

Mikor egy népet hányna kardélre a század -- Ki meri megnyesni

a kivirágzó bitófákat -- Jézus járma kell ide -- És a gügyögő élet

csöpp hite -- Hogy miénk már mindigre a megmaradás-medence

Kárpát-karéjló kenyerünk -- Megdagaszt delelő Tér-Idő-Tenyerünk

 

Világba szétszórt Hazám -- Százfelől figyelő Anyám -- Világdajka

ki dadogva hajtja teremtményeit vissza a Szerelem-szülőföld hóka

hiánydarabjaira -- Összefogás-örömét hinti el az őszre hullt hóba

 

Ha teremtés a küldetésem legyen fogantatásom múló árvaság

Ott fogok fényfohászként magasodni hazám mézgás homlokán

 

 

2006. május 16., Nap-hegy

 

 

 

(Ez a vers nem nyert a 2006-os Quasimodo-verspályázaton, de 

a Debreceni Tudományegyetemen már tanítják! Ha segíteni

kíván/kívánsz két gyönyörű félárva gyermeken, a következő számla-

számra küldhet/küldhetsz bármilyen összegű anyagi segítséget!:

OTP 117 73016-05459643 (OTP - Alagút u. 3-i fiók);

Vélemény: 489-14-14 (D TV); 06-30/859-33-35; lillatti@freemail.hu)