Gavallér János

Küldönc


Mammonárnyékba falazták szívem.
Esküszöm, s érzem, - szívem mennydörög:
Szét fogom törni börtönöm, lehet
holnap, vagy holnapután, megölöm!

Maró kacsok ölelgetnek, savak
marnak, szédülök, - rabszolga vagyok!-,
zúgnak fülemben nektáros szavak.
Ma ünnepelnek halott angyalok.

Nem várok semmit senkitől sosem!
Véremet a végtelembe küldöm:
ossza szét, ossza szét reménylelkem,
jusson egy-egy darab, égen, földön!

Ácsorog a virágok illata,
temetőbe csal, sirat a Sátán,
- csapdába csalt az ember álma,
suhan a búvalbélelt nyoszolyán.

Sehogy sem értem, szívem mennydörög,
zakatol, dobol, fel fog robbanni,
- a gond-folyó fölöttem, hömpölyög-,
jusson akar osztozni mindenki!

Nem várok semmit senkitől sosem!
Véremet a végtelembe küldöm:
ossza szét, ossza szét reménylelkem,
jusson egy-egy darab, égen, földön!

Mammonárnyékba didereg lelkem,
hozzád hajol, búvik árva bolygó,
neked adom erőm, karom, testem:
Fogadj magadba kis égi vándor!

2010. 12. 08.