LÁTLELET.

 

(Avagy, hogyan jutottunk idáig?)

 

 

Ott, ahol sokan gyűlnek össze, kialakulhat egy új közösségi szellem, amely önálló életet kezd élni. Azok a hatások, amelyek a Kossuth téren érték az embereket, zömében pozitív hatással bírtak. Nagyon sokan először szembesülhettek – igazi, élményszerű megtapasztalással - a média agyonhalható vagy ferdítő hazugságaival.(pl:A Tv-ben bomlott agyúak fasisztáznak!)  Sokan először értették meg ott a téren, hogy nem új „modernizálható” politikai pártra van szükség, hanem a belső erő és a hit megerősítésére. Azok, akik azonosulni tudtak a moderátorok gondolataival, azok megértették, hogy a magyar társadalom nem párt elkötelezettség szerint oszlik meg 2 vagy több pártra, hanem horizontálisan: alul a becsapottak és fölül pedig a becsapók! (Mindenki maga döntse el, hogy a közszereplők közül, ki és hová tartozik!) A megújulás – ami a válság megoldásához elvezethet – csak belülről várható, a magyar hagyomány és erkölcs visszaállításával. A mai társadalom gondolkodásában, mára már csökkent a szubjektivizmus divatirányzata, de továbbra is csak a materiális és üzleti stílusú közbeszédnek van tere a „közszolga” médiában.

 

Az elanyagiasodott világ csak fogyasztókban, lobbyérdekekben és profitmaximalizálásban tud létezni és gondolkodni, így nem meglepő, hogy a lebutított betelefonálók, a „médiazsoldosok” és a politika jelenlegi vámszedői is, egybehangzóan sajnálatos „őszi zavargásokról” beszélnek.

Mennyire más érzés van azokban, akik végigélték a Kossuth tér 37 felemelő, lelkes, őszintén tiszta napját, mert ők rendőri zavargásokat és erőszakot tapasztaltak október 23.-án már kora hajnaltól.

Magyarország ma, átalakulóban van. Aki tovább megy azon az erkölcstelen úton, ahol a hazugság: „erénynek minősül”, a jogos követelések be nem olvasása:„közszolgálatiságnak” a jogellenes térkiürítés majd az ünneplő tömeg inzultálása, viperás verése, lövetése: „kitüntetendőnek” az az ember már nem védekezhet azzal, hogy: nem tudtam, hogy mi történt, becsaptak! Mert ma már a becsapottból-becsapóvá válik az is, aki védi a hazugság eme nemtelen bajnokait.(a mostani terrorfenyegetés sem a békés Kossuth tériek „találmánya” sokkal inkább a többször lelepleződött hatalom próbálkozása a lejáratásukra  és az emberek megfélemlítésének olyan eszköze, amely el is tereli a figyelmet a lényegről)

 

A kábítószerként ható média valódi célja, úgy mutatni be a tényeket, hogy a néző elfelejtse a valódi összefüggéseket, tehát:a tényleges világ–tényleges problémáit. Mesteri alattomossággal és a szavak, s tettek közötti aljas játszmájukkal, sok naiv nézőt vezettek félre eddig. Most már azonban az emberek többsége, nem gondolja tökéletesnek a tájékoztatást, ahogy a „kúrmányt” és a rendőrséget sem. Sőt, egyre többen gondolják a közéletre veszélyesnek – az átlátszó - terrorveszély fenyegetést. Ráadásul sokakban felmerül a kérdés, hogy kinek az érdeke elhitetni a békés tüntetőkről, hogy ők azonosak az újfasisztákkal vagy a hogy terroristák? Így lepleződik le a média és a politikai elit összekacsintása sőt, összefonódása.

 

Ki kell jelentenünk, hogy 2006. október 23.-án valóban történt fizikai agresszió, de ezt nem a nép, nem az ünneplő tömeg követte el, hanem a hatalom utasítására eljáró rendőri vezetés, valamint az azonosító nélküli – feltételezhetően – csak rendőrruhába bújtatott személyek.

A hatalom valószínűleg attól fél legjobban, hogy mindez kiderül és ezért mutogatnak egymásra ilyen bőszen az egykori elvtársak, sőt ezért próbálják minden eszközzel a Kossuth Tériek nyakába varrni a felelősséget.(enyhén nevetséges, hogy játék golyókat foglaltak le a téren mintha azok bombák, vagy gránátok lettek volna, a hatlövetű konyhakésekről és az egy darab kisbaltáról ne is beszéljek.) Amit viszont a média előszeretettel állít, hogy veszélyes zokniba rejtett, faszénnel is találkoztak, az már nem is nevetséges, hanem súlyos! Csak az a kérdés hova tették az eszüket azok a szerkesztők, akik ennyire hülyének nézik a televíziónézőket és az egész országot?

Szóval kétlem, hogy a Kossuth tériek, bármikor is, bármilyen erőszakra készültek volna.

 

Nézzük, hogy valójában mi a célja ennek a médiában állandóan meggyanúsított társaságnak? Az alapvető erkölcsi és társadalmi rend helyreállítása, amit a harcter.info honlapon is így fogalmaznak meg: Honvédő, alkotmányos Rend a Célunk!

A hogyan? Kérdésre a válasz egyszerű: rendet fönt a hatalomban de rendet önmagunkban is. Az egysíkúan haszonelvű szemlélettel szemben a Kossuth tér felmutatott valami nagyon fontosat, ami eddig hiányzott a magyar közéletből. Felmutatta a hit, a kitartás, a konzekvens nép-nemzetben gondolkodás és az önzetlen, párt mentes gondolkodás szép példáit. Felmutatta, hogy lehetséges minden embernek elmondani, az ő saját véleményét, félelem és a televízióból jól ismert, riporteri „terelgetés” nélkül is. Felmutatta azt is, hogy a hatalom nem bírja elviselni a máskéntgondolkodók tüntetéseit, szókimondó beszédeit. Ez azt is jelenti, hogy a szabadelvűség (liberalizmus?) abszolút mértékben hiányzik a mai magyar politikai elitből és csak (mint annyi mást) szavakban hajlandók hivatkozni rá és kihasználni azokat, akik elhiszik hazug szavaik és pártnevük üzenetét. (ld.SZDSZ) A kialakult helyzetet úgy értékelem, hogy ma már nem a VÉLMÉNYDIKTATÚRA veszélye áll fenn, hanem sajnos ez a valóság, sőt világvalóság. Joggal merül fel a kérdés: nem túlzó ez a megállapítás?

Sajnos nem. Mert ami nem fér bele a jelenlegi egységideológiába  az üldözendő, sőt akik ezt az egész „liberálisnak hazudott” világ által diktált véleményt elutasítják, azokat ki rekesztik mindenhonnan - leginkább a médiából- nehogy ott, megjelenhessenek ezek a vélemények is. 

Ezen a véleménydiktatúrán kíván rést ütni a maga szerény eszközeivel a Kossuth tér mozgalma, amely zászlajára tűzte az alkotmányos rend helyreállítását. Mindezt,  a valódi és magyar alkotmányossági elvek visszavételével, amelyek majd megakadályozzák a jelenlegihez hasonló válság kialakulását és a hatalom megosztásának, valódi lehetőségét biztosítják.

 

Ha a magyar lelkek meggyógyulnak, a félelem megszűnik, az igaz-hamis felismerése megtörténik, akkor felépül  egy második nyilvánosság, megérzik az emberek a civil önszerveződés szükségességét és hogy a felvilágosítás kell ahhoz, hogy hite legyen a népnek a cselekvéshez, de a megtisztuláshoz is. Le kell küzdenünk magunkban a kishitűséget és hinni kell abban, hogy a Kárpát-medence magyarsága alkalmas arra, hogy nem további ezer évig hanem az idők végezetéig itt éljen ebben a hazában éppen úgy, mint ősei.

 

E sorok írója 2007 februárjában ismét a saját bőrén tapasztalta meg, hogy a hatalom nem riad vissza semmitől annak érdekében, hogy ne kelljen szembesülnie az igazsággal. Miközben a publikum várta a Fidesz ígérete szerinti, szombati kordonbontást, a törvényőrei igazoltatás címén, zaklatni kezdték a zászlós állampolgárokat. Meg kellett kérdeznem a törvénysértő-törvényőröktől, hogy mely paragrafus alapján csavartatják össze a nemzeti zászlókat? Válasz nem érkezett, csupán egyikük sziszegett a fülembe mocskolódást. Válaszként elkezdtem az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának idevágó passzusait felolvasni és magyarázni egy megafonba. Letartóztattak és félnapos vendégszeretetük után, még szilárdabban hiszem, hogy az állampolgári jogok fontosabbak, mint az állam –hatalommániákus- vezetése, sőt azt  tudomásul kellene vennie az államnak is, hogy a jogait csak az emberi és állampolgári jogok tiszteletben tartása legitimizálhatja. Márpedig, ez az állam folyamatosan mindent elkövet azért, hogy bebizonyítsa a törvénytelen voltát. (nem kellene ezt bizonygatni, hiszen véleményem szerint a magyar állam - a megszállás megszűnése óta - illegitim!)

 

A jelenlegi sokszínű válságot, csak a jogfolytonosság mielőbbi helyreállítása oldhatja meg. A megszállás időszakát – a nyilas vagy szovjet időket – nem tekintheti a magyar állam jogelődjének soha, mert ha –mint jelenleg is- annak tekinti, akkor nem demokratikus. Ha nem nő fel a jelenlegi politikai elit arra a szintre, hogy kimondja az igazságot miszerint a magyar demokratizmust a német, majd szovjet megszállás számolta fel és jogelődnek csak a Horty korszak tekinthető, akkor alkalmatlanok politikusaink a feladataikra. Ez utóbbiakat (alkalmatlanságukat és a demokratizmus hiányát) tetteikkel naponta igazolják, még ha a média zsoldosaik, bennünket csőcselékeznek, primitíveznek, szélsőségeseznek is.

 

A rendszerváltásnak nevezett folyamat volt az elhibázott és nem arról van szó, amit a Göncöl-Bizottság, de maga a „hőssé nemesült” főhazug is szokott mondani, hogy minden kormány hibás, mert nem merte bevezetni a reformokat! Az un. rendszerváltásnak, következetesen kellett volna elhatárolódnia nemcsak a megszállás idején született jogrendszertől, hanem magától a megszállás alatt  működő diktatúráktól is, tehát nem csak a nyilas, hanem az MDP és MSZMP fémjelezte un. kommunista diktatúrától is. Érthetetlen, hogy ez miért nem történt meg? Az pedig, hogy a jogi alapokat is ettől, az eleinte hihetetlenül véres, később felpuhított diktatúrától vették át, egyszerűen elképesztő. Olyan ez mintha a Náci Németország jogfolytonosságát vitte volna tovább, akár a Szövetségi Németország, akár az NDK. Álláspontom szerint, mindez azért volt lehetséges Magyarországon, mert nem a valódi rendszerváltást tekintették célnak a kerekasztal résztvevői, hanem az átmentés volt a cél. Egyrészt a spontánprivatizált gazdasági hatalom, másrészt, a Szocialista Pártba átmentett, politikai hatalmi nomenklatúra átmentése.

 

Mindezek fényében a felelősség, nem csak a politikai elité, hanem a közszolgálati média, az értelmiség, a rendőrség és külön a miniszterelnökök, köztársasági elnökök esetében is fennáll Ezek után ne csodálkozzon senki, hogy miket mond a hiperaktivitást felmutató miniszterelnök Íme: a zavargás nem kapta meg a széleskörű társadalmi támogatást és megmenekült az alkotmányos berendezkedés.

  Itt csupán annyi a probléma, hogy a zavargást a hatalom rendőr ruhába bujtatott martalócai követték el, ami valóban nem kapott széleskörű társadalmi támogatást, viszont a főhazugnak nem kellene hivatkoznia arra az alkotmányos berendezkedésre, amelyet a megszállás alatt produkált, néhány felhatalmazás nélküli kerekasztal maszatoló. Persze, mit várunk egy újgazdag, mindenhez értő KISZ titkártól, aki se nem hazafi, se nem demokrata, csak egy gátlástalan ripacs.

 

Legutóbb közölte, hogy ha a reformokról van szó, ő bizony elmegy a politikai öngyilkosságig, de nem enged belőlük. Ezzel a határozottsággal kellene inkább lemondania. Belátni, hogy nem alkalmas arra, hogy – a nyakas magyarságra- rá erőltesse az akaratát és azt a sok „jót” amit nekünk szánt. Mert mi, nem vagyunk méltóak egy ilyen kiváló miniszterelnökre. Ráadásul az lenne az igazi reform, ha felkészült szakemberek ülnének a kormányban és nem mániákus (félre) beszélők.

 

 

 

Szeged 2007. február 13.                                                                     Dr Bene Gábor Sándor

Honlap:harcter.info                                                                 villámposta: bene.gabor@freemail.hu