Gavallér János
Légszomj
Csetlünk-botlunk, vergődünk
- Van-e reményünk? -,
mocsár alján szomjazunk,
még élünk… félünk,
szennyölelést mér időnk,
kolompos időnk.
Ingovány sovány-ösvény,
ahol a fösvény
osztott bizalom posztot,
koszt-kvártély sápot,
akkor süllyedt a nemzet…
(fenevad nemzett)
s csörgött a sapka rajtunk,
bohócok voltunk…
jussunk nyomor, gyalázat,
áldott hazánkat
hagytuk gubanckezeknek,
erkölcsteleneknek,
össze-vissza drótozni-
- Lehet-e hinni?-
Lélegzetet kortyolni…
s légszomjba halni…
(Isten látod arcomat,
döntsd el harcomat!)
__________________
hiányt ölelő karok…
görcsölő karmok…
szent emlékezetében
emlékek élnek,
testszellemük szemük,
s kolompol lelkük!
2009.11.07.