Gavallér János

Lélekemésztőnk


Nagyon nagy bajban az ország. A törvények ismeretének és gyakorlati alkalmazásának a kikerülését éli az egyén, így az etika által működő társadalom, működésképtelen. Meg kell vizsgálnunk, miért és kik okozzák, okozták a kontrolálhatatlan erkölcsi kisiklást? A kérdés hogyan lehetett Magyarországon valakiből elismert, anyagilag elfogadott közszereplő, vezető, helyzetbe kerülési esélyes személy?

A második világháború előtt született, szocializálódott személyek tiszteletben tartották a tudást, az emberi méltóságot, 1945 után megpróbálkoztak a demokrácia gyakorlatát elültetni, amire összefogott csalással 1948-ban erkölcstelen választási csalással válaszolt, az országot befolyása alá vonó győztes hatalom. A megaláztatás korában, 1948-1956-ig az emberek maguk sem hitték el a galádság oly mérvű jelenlétét a társadalomban, mint ahogy tapasztalhatták. 1956-ban erkölcslázadás tört ki hazánkban. A Szovjetunió segítségével letörték és jött a megtorlás kora 1956-1963-ig, amikor is minden magyarázat nélkül bárkit koholt vádakkal nem csak el lehetett ítélni, de ki is lehetett végezni: A normális emberi életbe vetett hitet tönkre tették. Megállapítható, hogy aki közvetlenül a világháború előtt, vagy az említett években született, már alázatos állati tulajdonságokkal terelték a globál-megfelelés modern, úgynevezett fogyasztói társadalmába. Mit is jelent a szó? Fogyasztói társadalom. Mit csinál az állat? Élete fenntartása érdekében elfogyasztja a felkínált élelmet. Igen, a fogvatartott állat, de a szabadságát élvező oroszlán akkor eszik, ha a szervezetének működése megköveteli tőle. Az ember ugyanígy vált önmaga foglyává, vagyis embertársai akarata szerint, életösztönévé vált, hogy a másik ember elől, a másik ember kárára is, de ő feleljen meg az elvárásoknak, ő fogyassza el a felkínált javakat.
1963-tól konszolidálták azon gondolkodásmódot, hogy a becsukott szemmel zsebre tett köztulajdon, amennyiben az uralkodó ideológia (embertelenítési folyamat) szerinti egyéntől való, úgy mentelmi joggal bír az erkölcs oltárán. A gátlástalan féreg-megfelelési kényszer az emberekbe préselte azt a felfogást, hogy figyelmen kívül hagyható a faji azonosság elvén működő összetartozás, embert megőrző szerepe.

A kialakult viszonyok lehetővé tették, hogy bárki párttagsága révén, vagy szülei párttagsága révén bármilyen iskolát elvégezzen. A selejt elkezdte gyártani a selejtet. A funkcióba kerülés elvhűséget, de minimum szótlan engedelmességet követelt azoktól, akik a közterhére, de saját boldogulásukra többet merítettek a közös fazékból a megengedettnél. Az egyének, így hozzászoktak a hamisított kimutatások, az őszintétlen megnyilatkozások, az önmaguk becsapására irányuló tevékenységek sorozat láncolatához, tehát már egy álságos közegben utasították el, az állati fajoknál fennálló fajvédelmi rendszerük alapképességét, a közös-sors gondolatát.

A Magyarországi populáció tehát, így érkezett el, a „győztesnek mindent lehet” hatalom összeomlásához, a szocializmus megsemmisüléséhez. A rendszer összeomlott, de a rendszert felépítő egyedek rákos sejtjeinek kezébe pottyant a lehetőség, a beléjük ültetett mindenen átgázolva világukból adódóan, az „átkosnak” hirdetett kapitalizmus kialakítása. A félelem generált embertelenítési folyamat során szerzett tapasztalatok alapján, a spekulációs manipuláció erejében bízva, eszük ágába se jutott, hogy egy populáció életképessége függ a populációt alkotó tagok közös-sorsgondolat erejétől. Mert az a populáció, amely képtelen gyengébb egyedeinek a gondoskodásáról, önmaga felélőjévé válik, vagy egy másik populáció által megsemmisül.

A mi vezetőink, életösztön-rabszolgákká avanzsálták emberi tartásukat, azaz önmaguk pillanatnyi túlélés ösztöne, a gátlástalan féreg-megfelelési kényszer, feladta fajfennmaradási törvény alapján működő emberérzésüket és populációjuk cserbenhagyásával bevonultak a fogyasztói társadalom szabad akaratot annuláló globál önmegsemmisítő aklába. Mivel szüleik elvesztették felelősség érzetüket, a megalkuvás a győztessel és az alázat a regnáló hatalom iránt, alap mentelmi jog-hiszemben követték el a társadalomra majdnem végzetessé váló spekulatív önzéseiket, ezért gyermekeik, a jelenben már meghatározó tulajdonságként élik meg az önzés, populációemésztő, erkölcsi mentelmet nyújtó kivagyiságukat: Nincs társadalmi felelősség érzetük.

Az az állatcsorda populáció, amelyik feladja identitását, egy másik, erősebb állatcsorda populációjának a martalékává válik. Vagyis feladva függetlenségünket, egy olyan globalista törekvés áldozatává válunk, amelyik azon egyedek leszármazott-összessége, akik képtelenek voltak közösséget vállalni populációjuk tagjaival, úgynevezett világpolgárokká váltak, ami alapján gátlástalan és jogtalan hatalomgyakorlással élnek a világ fölött. Az ember önkivetkőzési folyamatában a gondolkodás bizonyos mérvű kiiktatása történik. Észhez kell térni, mert az embert emberré tevő tulajdonságok elvesznek!

2008.07.14.