Gavallér János

Lélekharangok

A hegyeken túl dübörögnek a tankok,
agyunkban gép diktál parancsot,
s a lelkünkben zúgnak a harangok!
Sírnak özvegyek, anyák,
sírnak városok, tanyák!
S mit se tudnak az unokák!
Csak titokban őket féltve,
szorulnak végkimerültségbe
remegő szívek…

A hegyeken túl dübörögnek a tankok,
agyunkban gép diktál parancsot,
s a lelkünkben zúgnak a harangok!
Hazugok lopják a holnapot!
S zúgnak, zúgnak a harangok…
Lelkünk őrzi a tisztaságot
és senkit soha semmiért sose bántott,
de vérzik az égben az a kard,
melyet Isten kitakart…

A hegyeken túl dübörögnek a tankok,
agyunkban gép diktál parancsot,
s a lelkünkben zúgnak a harangok!
Az igazság égi hangja, kongatja
a lélek zászlaját. Emberek talpra!
Talpra álljon a világ! Fejetetejére
állt az élet, kihalt az igazság,
s harcok ártatlan halottját
siratják az anyukák…

A hegyeken túl dübörögnek a tankok,
agyunkban gép diktál parancsot,
s a lelkünkben zúgnak a harangok!
Az igazság hazug támadói,
mind, mind harcra szólítanak:
Háborút üzent ember-mammon,
háborút üzent a társadalom,
hallj meg gyorsan árva egyén
a háború egén!

A hegyeken túl dübörögnek a tankok,
agyunkban gép diktál parancsot,
s a lelkünkben zúgnak a harangok!
Hallj meg testvér, mert kevés a kenyér!
Kevés a föld, a ház, a kényelem…
Kevés igaz fájó sírás öleli át a szíveket.
A hegyeken túl dübörögnek a tankok,
agyunkban gép diktál parancsot,
s a lelkünkben zúgnak a harangok!

2008.08.29.