Gavallér János


Magyar szívemnek

Miért kell nekem csendben törölni
ártatlan arcomat? Leborulni,
bűn-mocsokhivalkodók előtt?
Miért kell bennem, bennem nőni
a föld fájdalmainak? Idő
előtt sírva-ríva, gyászolva,
énekelve nyújtani vigaszt!
Kicsi földem, drága földgolyóm:
Miért fáj nekem a könny, a só,
lelked sóhaja? Vérsejtjeim
miért tiltakoznak mást rabolni?
Miért fáj, ha irtják erdőt, vadat?
Miért költöztem ide, haza?
S hogy szeretem a múló humuszt,
az élet rothadó, vágy-nimbusz
néma hangját! Szeretek idő
előtt sírva-ríva, gyászolva,
énekelve nyújtani vigaszt!
Kicsi földem, drága földgolyóm:
Vigyázom álmod! Enzim valóm
küzd, Örökatya, küzd! Ez dolgom!
Vigyázom a forgandó sorsot!
S letörlöm arcomról a mocskot.
Se több, se jobb nem érdem, csak bűn!
Két kezem terhe, valóságűr!
Mit őrzök, az bennem a lélek,
a hit velem, semmitől sem félek!
Kicsi földem, drága földgolyóm:
A te szíved az élet,
s őrző enzimje vagyok én!

2008.11.11.