Gavallér János

Magyar vagyok


Csörögnek csontjaink,
inog gerincünk,
de mégse bír velünk
se eső, se szél!
Csörögnek csontjaink,
inog gerincünk,
de mégse bír velünk
se idő, se pénz!

Az átok fog rajtunk csak,
az átkozott félelem,
a tükörből néző arc
síró tekintete!
Az átok fog rajtunk csak,
őseink hős szelleme,
sírokból üvölt apák
fájó tekintete!

Tesztelik, hogy meddig bírjuk?
Gyalázva, földbe taposva,
meddig tűr az ember, ha szúr
szemében a könny, az iszap!
Meddig tűr az ember, ha sír
szívében a föld és a nap!
S mikor ér véget parazita
férgek Sátán akarata?

Csörögnek csontjaink,
inog gerincünk,
de mégse bír velünk
se eső, se szél!
Csörögnek csontjaink,
inog gerincünk,
de mégse bír velünk
se idő, se pénz!

Az átok fog rajtunk csak,
az emberi félelem,
a gyarló önző érdek
pocsék tekintete!
Az átok fog rajtunk csak,
Sátán torz ideje
csalt csalfa világba,
férgek jelenébe!

Magyar vagyok. Magyar Isten
büntet, átkoz, ha rongy szívem
elárul, társul hazugság
lesz a párom, s halálom.
Igaz vagyok. Igaz égbe
visz az álmom, ha bűnlétet
igaz szívemből kaszálom,
igazságos a halálom.

Csörögnek csontjaink,
inog gerincünk,
de mégse bír velünk
földi hatalom!
Csörögnek csontjaink,
inog gerincünk,
de mégse bír velünk
hazug hatalom!

Az átkot most lerázzuk,
örök igaz időkre,
az égre írjuk büszkén,
Istent magyarul!
Az igazságot szentként
tisztelje élő ember,
áldás és irgalom
Isten kezéből hull!

2009.03.11.