Dr. Mihálffy Balázs:

MÉG MINDIG VALLÁSI KÖNTÖSBEN

 

A hatalom gyakorlásához bölcsesség és bátorság kell. E két alap egyszerre ritkán adódik. Vagy hallgatagon vagyunk bölcsek és e bölcsesség soha nem jut érvényre, vagy bárgyún vagyunk bátrak és bátorságunk csak értéktelenségünket erősíti fel. Ha a bölcsesség nem juthat felszínre és a hiteltelen bátorságnak kell uralmat gyakorolni, akkor érvek helyett ott a bomlasztás, felcímkézés, ellenség-kép kreálás, médiagépezet, mely mind a hitelt hivatott becsempészni egy rothadó, ellentmondásokkal terhelt rendszer mögé, amely bátornak, határozottnak kíván tűnni, de mindig saját farkába harap.

 

Mi a helyzet evvel az „iszlám terrorizmussal”? Most döntsük el, vagy iszlám, vagy terrorizmus! A kettő együtt nem létezik. Maga az iszlám szó is a békéből ered, tehát egy békés világvallás különös, egy kis csoport érdekeinek megfelelő felcímkézéséről van szó, amit ha tűrünk, akkor évek múlva ezzel a felcímkézéssel épül be a köztudatba. Viszont kétségtelen, hogy terrorizmus létezik, de ennek gyökerei valahova messzire vezetnek. Mennyiben megy szembe az iszlám e kis csoport érdekeivel?

 

Először is az iszlám megfoghatatlan, mert hatalma nem egy intézmény, vagy szervezet, hanem egy könyv, a Korán. Embereket meg lehet vesztegetni, szervezeteket fel lehet bomlasztani, országokat le lehet győzni, de egy könyvet? Mit lehet tenni egy könyvvel? Ráadásul az a vég sem juthat neki, mint a Bibliának, melyet időről időre átfordítottak, újra értelmeztek, mígnem emberi alkotássá vált, hiszen a Korán csak arabul Korán, abban a formában, ahogy azt 1400 évvel ezelőtt isteni kinyilatkoztatásként lejegyezték. Hiába különböző korok politikai megosztottsága, hiába a vallás mögé bujtatott politikai szándék, a Korán nem változhatott. Igaz, hogy az iszlamizálódott népek egyike-másika a Koránt saját birodalma megszilárdítására, nép-nemzeti törekvései eszközéül használta, de az íráson senki sem tudott változtatni. Beszélhetünk arab, török, indiai, stb. birodalmak eszmevilágáról, ahol az iszlámot mindegyik a maga felmagasítására és a leigázott népek alázatra szoktatására használta, de ez minden más vallással is hasonlóan alakult teljesen törvényellenesen.

 

Az iszlám sérti a tőke érdekeit, mert a többségi muzulmán társadalmakban nem teszi lehetővé a szekularizációt. Hiszen az iszlám nem csupán vallás, hanem államforma is. Igen ám, de hogyan jöttek létre Európában a szekularizált államok? A középkor kezdetéig állam és egyház együtt gyakorolta a hatalmat. Az állam gyakran került hitelezők adósságcsapdájába, mely gyakorta pogromokba, boszorkányüldözésbe csapott át, melyhez az egyház adta az ideológiát. Ez a hitelezőknek nem volt ínyére és a nemzeti arisztokráciák felszámolásával, a monarchiák felőrlésével és az állam-egyház szétválasztásával hosszú távon maguk a hitelezők alakították ki hatalmukat. Nos ezért volt szükség a szekularizációra. Azért még valamit világítsunk meg. A vallást sohasem célként kell értelmeznünk, amiért élnünk, halnunk kell, hanem eszközként, ami segít a földi boldogulásban. Ha a vallás cél, akkor könnyen manipulálhatókká válunk azok kezében, akik tőlünk áldozatokat várnak. Ha pedig eszköz, akkor a vallás erkölcsi, etikai kódex, hogy jó orvosok, mérnökök, esztergályosok, cipészek, apák, anyák, stb. lehessünk. Tehát eszköz a közgazdásznak, a politikusnak, a parlamenti képviselőnek is arra, hogy nem csak maga és a nép, hanem isten előtt is felelős tetteiért. Ebben az értelemben nem választható el az iszlám szerint az állam a vallástól.

 

Az iszlám bűnnek tartja az uzsorakamatot. Minden olyan bevétel, ami a „levegőből” származik és nem tartozik hozzá termelés, vagy kockázat, bűn. A kamat, ami több ezer éves átverés és ma már teljesen bevett szokás, végül is az idő eladásán alapszik, ami pedig nem birtokolható. Mégis több ezer éve szokás az időért pénzt kérni úgy, hogy a hitelező semmi kockázatot nem vállal.

 

Ha tehát összetesszük azt, hogy a Korán nem manipulálható, az isten által kinyilatkoztatott erkölcsi normákban nem teszi lehetővé a ferdítést, sőt az erkölcsi értékrendet előírássá teszi a hatalmat gyakorlók számára, valamint pénzügyi szabályozó rendszere szembe megy a kisszámú tőkéscsoport érdekeivel, akkor láthatjuk mennyire zavaró mindez napjainkban.

 

Sokan próbálkoztak azzal, hogy valamiképpen változtassanak a helyzeten. Az angol gyarmatosítás időszakában számos új szekta keletkezett, pontosan úgy, ahogy ma scientológiai alapon a keresztény egyházat is darabokra szaggatják. A XIX. század végén, India lelki gyarmatosítását célozta az Ahmedita szekta megalakítása erős angol sugallatra. Az alapító, Mirza Gulam Ahmed valamiféle kombinációt hozott létre a Krisztusi és Mohamedi küldetés elegyeként és a muzulmánok figyelmét Jézus utóélete felé terelte, arra, ami a keresztre feszítés és feltámadás után történhetett. A Koránt ő sem tudta megváltoztatni, de a hivők táborát megosztotta. Jelenleg az ahmediták központja Londonban van. Az iszlám vallásból szakadt ki a perzsa Bahai Ullah vezetésével szintén a XIX. század végén a bahaizmus. Az alapító a központnak számító Haifában van eltemetve, Izraelben. Nagyon közel járunk ekkor a török birodalom végnapjaihoz, amikor 800 év kalifátust kellet szétzilálni. A kalifátusok korát nem a törökök megjelenésétől, hanem Mohamed prófétát követő kalifák korától kell számolni. Természetesen rengeteg gazdasági és katonapolitikai oka volt a török „rendszerváltásnak”, de jelenleg én csak az iszlám elemzésével foglalkozom. Ez az az időszak, amikor megsokasodtak a szekták. Se szeri, se száma azoknak a keményvonalas ortodoxiát hirdető és szeretetre épülő szufi iskoláknak, melyek vagy pániszlámizmust, vagy népi-nemzeti hovatartozást hangsúlyozva, de mindenképpen idegen érdekeket szolgálva egymás torkának estek. Ne feledjük, hogy az arab lakta területek mind török uralom alatt voltak, tehát ott célszerű volt az arab tradicionalizmusra építeni. Ilyen a Mohamed Taymiya és Abdel Wahab által a mai Szaúd Arábia területén meghonosodott wahabizmus. Ezzel párhuzamosan pedig az áldozathozatalra és szeretetre alapozó szufik a törökök táborát voltak hivatottak jobb belátásra késztetni. De milyen messze kerültünk a Korántól!

 

A török birodalom szétesett, az arab öbölben pedig olajt találtak. Most mi a teendő? Sikerült a világ népei számára a török iszlámot elidegeníteni, de hogyan lehetne megoldást találni ideológiai alapon az olajhoz úgy, hogy a töröknél sokkal konzervatívabb felfogást a világ elfogadja? Ez az a kor, amikor a gyarmati felszabadító mozgalmak útnak indultak. Megjelentek az első független államok, egyikük el nem kötelezett akart maradni, másikuk szovjet utat választott, mások bábkormányt alakítottak, szóval számtalan variáció jött létre, ahol mindenki az érdekét kereste. Ekkor még hittek a pozitív eszmékben, a haladásban, hittek a kizsákmányolás megszüntetésében, az emberi méltóság visszaadásában, nem tudva azt, hogy mindez egy színjáték, ahol a győztesek és a legyőzött volt gyarmattartók a színfalak mögött ugyanannak az egyetlen erőnek, a tőke erejének kellett, hogy behódoljanak. Ilyen körülmények között jól is jöttek a vallási mozgalmak, hiszen a megosztottságot jobban lehetett általuk manipulálni egy olyan történelmi korban, amikor a függetlenné vált államok még komolyan hittek függetlenségükben. Így történhetett, hogy Egyiptomban Hasan El-Banna a XX. század 50-es éveiben a mecsetekből az utcára terelte az iszlámot. Ez volt az Iszlám Testvériség gondolata, melyből később több illegális és legális csoportosulás származott. Gamal Abdel Naser kivégezte Bannát és követőit, de a gondolatiságnak nem tudott gátat szabni. A függetlenné válás gyakran nem tudott kenyeret adni a nép számára, hiszen a volt gyarmattartók ügyeltek arra, hogy ne csak ők, de tőkéjük is kivonuljon. Ismerős recept. Adósság csapdák, lokális elégedetlenségek, háborúk szitása, stb. Az elszegényedő rétegek mindig a radikalizmus szavát értik meg jobban és mi lehet radikálisabb a nyomornál? Íme, lehet ujjal mutogatni azokra a barbár, szakállas gyilkosokra, akik vallási jelszavakat hirdetve minket, a „civilizált” világot, az emberi kultúra egyetemes hordozóit támadnak és ölnek meg. Most el lehet gondolkodni ki is kezdte?

 

Az sem egyértelmű ám, hogy egyik-másik radikális iszlám mozgalom milyen finanszírozásban részesült! A Jasszer Arafat által vezetett palesztin felszabadítási mozgalom (Fatah) nagyon kellemetlen volt a frissen létrejött Izrael állam számára. Izraelnek jól jöttek a 1970-es, 80-as évek iszlám mozgalmai. Az Iszlám Dzsihád és Hamasz izraeli pénzen tudott megerősödni a kezdetekben és valóban megosztották a palesztinek sorait. Nem csoda tehát, hogy a Fatah akciói 70%-át saját palesztinjai ellen hajtotta végre. De jól jöttek ezek a szunnita iszlámot hirdető mozgalmak azért is, mert egy olyan korban vagyunk, amikor 1979-ben, Iránban shiíta iszlám alapon iszlám állam jött létre. Azt azonban a „civilizált” világ részéről senki sem feltételezte, hogy ezek a muzulmánok ennyire komolyan gondolják ezt az iszlámot és idővel ki fogják nőni azt a ruhát, amit vásároltak nekik.

 

Elérkeztünk Afganisztán szovjet megszállásának idejére. A propagandagépezet a keményvonalas iszlámot rendkívül pozitívan állította be. Az 1970-es, 80-as évek hősként tüntették fel azokat a mudzsahedeket, akik pl. Hekmatiyar és más afgán hadurak zászlaja alatt a szovjet csapatokkal szemben felvették a harcot. E kor nagy alakja volt Osama Bin Laden. Őt is, mint mindenki mást ezen a hadszíntéren, a CIA képezte ki. Ha eddig volt képünk az iszlám mozgalmak eredete és hovatartozása felől, az ettől kezdve teljesen ködbe vész. Ez az az időszak, amikor a világ demokratikus országaiban meghozták az idegenek családegyesítését elősegítő törvényeket és Európa, USA muzulmán lakóssága egyik évről a másikra megsokszorozódott. Ez az az időszak, amikor rengeteg iszlám központ és mecset épült a kereszténynek kikiáltott civilizációkban és rengeteg muzulmán térítő járt nem kis anyagiakkal a háttérben az eszme terjesztése érdekében. Itt harapott a kígyó a farkába! Európa és USA olyan iszlám iskolákat, mozgalmakat koncentrált, amelyek azelőtt térben és időben sohasem találkoztak. Olyan mozgalmak is voltak közöttük, melyet éppen a volt gyarmatosítók a gyarmataikon olyan célból hoztak létre, hogy megosszák vele a lakósságot. És íme most ezek itt kell, hogy megküzdjenek Európában. Azt hiszem ezt senki sem így tervezte! A muzulmánok reakcióit több esetben „beszondázták”, miként reagálnak le „európai” tréfákat. Ilyen volt pl. a Salman Rushdie által irt Sátáni Versek című könyv, mely a prófétát meglehetősen ledér színben tüntette fel. Nos, a muzulmánok tüntettek, nem „európai” módon reagáltak erre a poénra. Ugyanakkor az iszlám térnyerése ijesztő volt, az iszlám mozgalmak pedig valóban annak a szabálynak megfelelően kezdtek működni a fehér civilizáción belül, amire a volt gyarmattartók kitalálták őket. Az iszlám anyaországain belül pedig ellenőrizhetetlen volt az olajbevételek sorsa. Rengeteg pénz áramlott a muzulmán diaszpóra megsegítésére és hitterjesztésre. Missziók járták Európát, Ázsiát, Afrikát, építettek mecseteket, alapítottak gazdasági vállalkozásokat, alakítottak ki saját logisztikai háttereket. Nos itt a vége. Ez nem mehetett így tovább. Ez szögest ellenkezik azoknak az érdekeivel, akik minden pénzügyi ellenőrzést maguknak akarnak. Kirobbant az öböl háború. Az addig jó barátnak számító Szaddam Hussein elfoglalta Kuvaitot és már Szaud Arábiát fenyegette, amikor USA megállította Szaddam csapatait, majd kivonulásra késztette azokat. A második öböl háború 1982-ben Szaddam „méretre szabásával” (azért maradjon ijesztő a térségben) végződött és még valami! Az amerikai védőszárny kiterjedt a gazdag arab olaj-államokra, aminek az eredménye, hogy ma ezek az államok nem rendelkeznek szabadon sem olajukkal, sem pénzükkel. Mindkettőt benyelte a globalizáció. Nincs olyan független arab pénzintézet, ahol a sejkek továbbá szabadon rendelkezhetnének pénzeikkel.

 

A Bin Laden család, amely szoros üzleti kapcsolatot ápolt a Bush családdal, működésbe kezdett. Terveket szőttek a távol keleti olajmezők kincseinek Afganisztánon és Pakisztánon keresztüli szállítására. Az akkor még „jó szagú” Tálib kormány képviselői meghívást kaptak az USA-ba ennek letárgyalására. Nem jött létre egyezség. Osama, a Bin Laden család Afganisztánban elhíresült tagja, a hírek szerint USA ellenessé vált és létrehozta az Al-Kaida militáris szervezetét. Szintén a hírek szerint ezt működtette Szudánban, Szomáliában és minden olyan helyen, ahol az USA-nak stratégiai érdekei szólnak amellett, hogy „rendet teremtsen”.  Nem vitatható, hogy az Al-Kaida működő szervezet, amelyhez nagy számban csatlakoznak a szegénységben, nyomorban szenvedő, gondolkodni már nem tudó, csak a radikalizmusban hívő fiatalok tömegei. Az viszont vitatható, hogy ki a fej és honnan jön a parancs! Ugyanis bárhol találkozunk az Al-Kaidával, bármilyen akciót is hajtson végre (lásd szept.11), az eredmény midig az, hogy az USA legalizálni tud egy újabb háborút, egy újabb terület foglalást-kifosztást és egy újabb stratégiai célt valósit meg. Ha az Al-Kaida nincs, akkor nem lehetett volna terrorizmus elleni háborút hirdetni, nem kellett volna bevonulni Afganisztánba, nincs létalapja feltételezni Szaddam-Osama kapcsolatot, Irakot sem kellett volna elfoglalni és ami a legfontosabb, nem lehetne a világ minden polgárát félelembe tartani,  minden utolsó garasukat ellenőrizni.

 

És itt vagyunk, megérkeztünk a mához. Az emberek tudatában sikerült egy vallást úgy beállítani, mintha az lenne oka mindennapi szenvedéseiknek és elkerülhetetlenek azok a kellemetlenségek, amelyek jogfosztottságukhoz vezetnek. Mennyire messze vagyunk már az iszlám eredeti tanításaitól! A Korán még ma is érintetlen, de a tanítások, értelmezések emberi dimenzióba kerültek!

 

Ma is érvényes a megbékélés hirdetése, az erkölcs, értékrend alapú követelményrendszer azokon, akik uralkodnak rajtunk és ha a pénz törvényei ütközésbe kerülnek a hit törvényeivel, akkor a pénz nem kerülhet ki győztesen.

 

Nos továbbra is szükséges a bölcsesség és a bátorság. Bátorság ahhoz, hogy merjünk jók lenni és ne hazugok. Merjünk jó elemzéseket adni a gazdaságról, merjük meggyógyítani a beteget, jóra tanítani a diákot, felvállalni azt a küldetést, ami mindannyiunk számára megadatott. A bölcsesség pedig ahhoz kell, hogy ne veszítsük el a fejünket. Ne annak higgyünk, akit állandóan hallunk, mert ő azért mondja, mert mondhatja, hanem nyissuk meg fülünket azok irányába is, akik nem mondhatják. Nem erőszak a kiút, nem a militarizmus, mert abban a Sátán verhetetlen, hanem a szeretet.