Ne azért

 

2012. 07. 22.
 

Ne azért, csupán csak,
csak mert kérem, vágyom
az igazságot,
csak ezért add nekem a világot!

Hisz ide küldtél:
Lélegzetet venni, valóra váltani
az álmod.
Ide küldtél,
látni, hallani az ostobaságot,
az átalakuló valóságot,
s megölted,
még mielőtt a szeretet tüzére
szállt volna szívem,
megölted
bennem, az álmot!
Csak, ha kinyitom a szemem,
ha látok, csak akkor lesz reggel,
csak akkor lesz remény,
ha a fény
elérkezik testembe és érzem,
ha tudom, hogy nem hagytad
ellopni a létem,
ha meghagyod nekem a reggelt,
a reményt!
Csak csupán azt kérem,
arra vágyok, hogy Isten
a Te álmod váljon valóra!
S ha az volt az álmod,
hogy szenvedjen az embertest,
ha az volt az álmod,
élek a sötét éjszakában.
De ne mond nekem,
ne mond,
hogy a világok legjobbikában
szenved, vergődik a lélek:
Maffia-mámor bolond-bódultságából
nem menekülhet az ember,
s oly teher-sors az idő,
hogy a bűnbefelejtkezés
bombájába szorult a lelek,
s nincs kiút:
Ketyegő-vég felé vezet az út!
A tudásfája a semmibe repített.
Ez itt, a káoszbirodalom.
Uram, mindegy hogy gyilkos,
vagy rabszolga,
csak a Nirvánába minél előbb?
Átgázolunk a mindenségen
s visszanézve:
Hiány árnyékolja a végtelent…

Ne azért, csupán csak,
csak mert kérem, vágyom
az igazságot,
csak ezért add nekem a világot!