Kellner Dénes:  Őszinte szóval                                        Vissza

 

Furcsa világ lett itt, Barátom,

Elborít ma mindent a tőke,

És nincs ami útjába állna,

Ajtó-ablak nyitva előtte . . .

 

S a tőkés nem áll mellénk sosem,

Szót érteni nem tudunk vele:

Bármilyen nyájas arcot mutat,

Neki mást diktál az érdeke.

 

A te gondod nem érdekli őt:

Hogy van-e munkád és kenyered,

Mit adsz enni a gyermekednek,

S a számlákat miből fizeted?

 

Ő csak azt veszi emberszámba,

Ki vele azonos szinten él,

Te nem vagy más, csak munkaerő,

S egy a fontos, hogy olcsó legyél!

 

Ha kidőlsz, ki törődik veled?

Tízen várnak már helyedre kint,

S ha utódod sem bírja tovább,

Helyette is jön újabb megint . . .

 

A hasznot, mindegy, ki termeli,

A gépezetben ki dolgozik,

A tőkésnek csak annyi fontos,

Hogy meglegyen a kellő profit!

 

Olvasd csak el József Attilát,

Ebben ő a legjobb iskola:

Hasztalan próbálják tagadni,

Ma is érvényes minden sora.

 

Marx óta eltelt százötven év,

S azt látja, aki ma körbenéz:

A tőke semmit sem változott,

Csupán a madzagon több a méz . . .

 

A szemfényvesztés lett csak profibb:

Gyerekjáték a médiának,

Belénk sulykolni napról napra

Hogy a dolgok remekül állnak . . .

 

És te szépen elhiszel mindent,

Jobban, mint a saját szemednek,

És nem is veszed közben észre,

Hogy orrodnál fogva vezetnek.

 

Ne kergessünk illúziókat,

Nézzük az egyszerű tényeket:

Magasztos eszmék? Ugyan kérem!

Pénz, profit és piszkos érdekek . . .

 

Amire mindig, minden épült,

Hogy dolgozni és termelni kell,

Azzal ma senki nem törődik,

Az itt már senkit sem érdekel . . .

 

Neked a munka az életed,

Mint apádnak és nagyapádnak,

Mit keresel te azok között,

Akik a tőzsdén spekulálnak?

 

Akik sosem dolgoztak semmit,

Csak mások munkájából élnek,

Kinek a törvény csak bújócska,

S kampányszöveg a közérdek . . .

 

Mit érthet a mi gondunkból az,

Kinek az úszómedencéje

Drágább volt mint neked vagy nekem

Egy egész élet munkabére?

 

Tőle várnál te együttérzést?

Barátom, még mindig nem látod,

Hogy neked itt nincs többé helyed,

Hogy ez már nem a te pártod?

S akik miatt ide jutottunk,

Semmit sem fognak rendbe hozni,

Ideje hát a változásnak,

Ehhez kell végre összefogni!

 

                                  2006. február