Gavallér János

Petőfi asztalán


Annál az asztalnál némák a szavak,
annál az asztalnál meghívott se vagy.
Most verik a szöget, most verik aszfaltba,
betyárok a követ, most rakják agyadba.

Annál az asztalnál sírnak az évek,
annál az asztalnál halt meg az élet.
Most verik a szöget, most verik aszfaltba,
betyárok a követ, most rakják agyadba.

Paktumot kötött az élet:
Senkitől sohasem féltem!
Senkitől soha semmit sem reméltem!
Senkitől soha semmit sem reméltem!

Ennyit ért hitem, reményem:
Ennyitől serkent ki a vérem!
Senkitől soha semmit sem reméltem!
Senkitől soha semmit sem reméltem!

Annál az asztalnál nincs egy szem igazság!
Annál az asztalnál bilincs a szabadság!
Most verik a szöget, most verik aszfaltba,
betyárok a követ, most rakják agyadba.

Onnan szabadulni nincs remény, igazság,
ölel az örök gazság, nincs más igazság.
Most verik a szöget, most verik aszfaltba,
betyárok a követ, most rakják agyadba.

Paktumot kötött az élet,
eladta olcsón a létem:
Senkitől semmit sem kértem cserébe!
Senkitől semmit sem kértem cserébe!

Ennyit ért hitem-reményem!
Ennyiből kell most, hogy éljek!
Sohasem kellett hogy féljek, Istenem,
ne vedd el, ne vedd el végső reményem!

Ennél az asztalnál nekem nem terítettek!
Ennél az asztalnál nekem nincs székem, helyem!
Most verik a szöget, most verik aszfaltba,
betyárok a követ, most rakják agyadba.

Nehéz innen néköm a nagyvilágra néznöm,
nehéz a szívemen a nagyvilágot vinnöm!
Most verik a szöget, most verik aszfaltba,
betyárok a követ, most rakják agyadba.

Paktumot kötött a Sátán,
paktumot kötött az Isten:
Senkitől soha semmit sem kell kérnem,
semmit sem kapok, ha nincs hitem, reményem!

Paktumot kötött a Sátán,
paktumot kötött az Isten:
Senkitől soha semmit sem kell kérnem,
semmit sem kapok, ha nincs hitem, reményem!

2011. 04. 26.