Gavallér János

Stáció


Miért és mire várjunk? Kire?
Nem szenvedtünk még eleget?
Hisz leszakadna az ég, ha az átok fogna!
Ördögfajzatokon csak tisztaság,
becsület és az igazság rendje,
az őszinte szó, fogva tartott
néma magyar lelkünk nyomora,
halálsiralmaink dallama,
csak gyilkos szándékuk eredménye:

Kihalt, megalázott föld,
szellemsiralmakkal ölelt medence;
csak az emberen uralkodó gond fog.
S gyilkos mosolyukat sátáni kéjben
füröszti gőgjük!

Miért és mire várjunk? Kire?
Nem szenvedtünk még eleget?
Apáink földjén fojtsák belénk a szót!
Őseink lelkét gúzsba kötötték,
zsarolták, s annulálták a szószólókat…
Irigység eszméjének koronáját hordják,
hatalmas Káin-vágy szívükben:
Győzni, győzni, csak győzni tanultak,
s nem tudják szolgálni az életet,
nincs szívükben szeretet.

Miért és mire várjunk? Kire?
Nem szenvedtünk még eleget?
„Ha Isten velünk, ki ellenünk?”
Fegyverünk az életünk,
két erős kezünk, akaratunk,
az élethez való jog, a mindenség-egység
ringatja igazunk,
s ha gyávák vagyunk, mint az urak
- másokat küldünk magunk helyett -,
keresztre feszítenek, mert a földön
kereszten végzik az igazak!

Miért és mire várjunk? Kire?
Nem szenvedtünk még eleget?
Megvették Júdás-igazságuk,
megvették a bűnös lelkeket,
és mi mind hallgatunk. Hallgatunk.
Bűnös néma magyar lelkünk,
mert az égnek nem kiált:
Bűnbe visz az önös érdek!
Bűnbe visz a hazug jog!
A szívetekbe van csak írva

az Isteni akarat!

Miért és mire várjunk? Kire?
Nem szenvedtünk még eleget?
Gyáva gyengék váraiba húzódott
a sátánérv: Törvényhirdetők, s térítők
dönthetik el ki méltó, s ki nem!
Magára hagytátok Istent, a teremtőt!
Júdássá vált az élet, perchaszonná,
és az elárult Isten sír értetek:
Legyen bennetek hit és szeretet!
Vigyétek hátatokon a kereszteket!

 


2008.08.31
.