Bayer Zsolt február 4-i Magyar Hírlap-beli cikkében magyar párhuzamokkal a nácizmus németországi okaira próbált rámutatni. Majd március 18-án megírta a Medence és környéke c. cikkét. Ez utóbbi miatt mintegy 100 balliberális értelmiségi Széles Gábor tulajdonoshoz fordult egy petícióval. Erre a helyzetre reflektált Bayer Még egyszer a medencéről címmel. Ezt a cikket kommentálta publicisztikájában Stoffán György más nézőpontból.


Stoffán György:
Az a társadalom, amelyben a többségi nemzet és a vele együtt élő nemzetek  ellenségeskednek, az beteg társadalom. Így a magyar társadalmat is súlyos beteg társadalomnak nevezhetjük, mert az. És ennek a betegségnek az okozói többek között Ti (is) vagytok, akik ma a nemzet szószólóinak tartjátok magatokat ok és jog nélkül. Ha visszatekintesz úgy húsz esztendővel, vagy egy kicsit kevesebbel ezelőttre, akkor világosan láthatod, hogy akkor fertőződött meg a társadalom. Miattatok is. Azaz, a Fidesz miatt, amely párt akkoriban az SZDSZ ifjúsági szervezeteként legalább olyan aljas dolgokat követett el veled együtt, mint ma Ferenc testvér és a „vérszagra gyűlő vad” csőcseléke.

Akkoriban Ti, épp oly felháborodottan csatlakoztatok az SZDSZ nemzetroppantó kérdéséhez, mint maga az anyapárt… és e kérdés, miszerint „ki a magyar?”, valamint a keresztény kurzus emlegetése volt az a baktérium, amely mint ma a vegyi fegyverek megmérgezte a magyar társadalmat. Sokszor leírtam már, hogy Gadó György mit is mondott a Jurta Színházban a rendszerváltás hajnalán: - Minden, ami keresztény, az antiszemita. Tiltakoztatok-e ez ellen a kijelentés ellen? Nem! Pedig ez a kijelentés is a fertőző baktériumhoz tartozott. Nem tiltakoztatok ellene, sőt! Az ellen tiltakoztatok, hogy az eredeti tulajdonos visszakérte azt az épületet, amelyben a Bibó Kollégiumotok volt… Ugye Zsolt, tudod, miről beszélek… Arról, hogy bizony ebbe a medencébe beleturháztál Te is, és a most támadott cikkedre írt válaszodban emlegetett barátaid is.

És tiltakoztatok-e az ellen, hogy Antall – bizonyítandó nem követelt hűségét Tel Avivhoz és Zuckermann úrhoz – Horváth Balázzsal újságírókat állíttatott bíróság elé, mert az újságírók előre vetítették 89-90-ben, hogy mit jelent ez a súlyos fertőzés, és hová vezet az, amit Ti generáltok… (A bíróság elé állított újságírók között olyan is volt, aki egész életét a nemzet megmaradásának ügyére szentelte attól kezdve, hogy a Brassói lapoknál, majd a Székely Nép című sepsiszentgyörgyi lapnál való munkássága miatt szülőföldjéről kiutasították… itt pedig, miattatok és tiltakozástok elmaradása miatt nyolcvan évesen(!) a bírói pulpitus előtt kellett álljon!!!!) Nem, nem tiltakoztatok, s ezzel ismét taknyos lett a medence vize. Tiltakoztatok-e az ellen, hogy románellenességért álltak bíróság előtt néhányan a sajtó képviselői közül, mert merték bírálni az 1990 márciusában Marosvásárhelyen történteket? Nem, nem tiltakoztatok Zsolt, és ezzel mélyítettétek az általatok is a nemzetre hozott rontást. Liberális, nemzetietlen ócska kis párt voltatok, akiknek mindegy volt, hogy mi lesz később. Csak az számított, hogy a hatalom azon oldalán legyetek, amely oldal évekre biztosítja a bársonyszéket. De menjünk tovább a turha-ügyben.

Segítenél-e kitalálni, melyik párt állt fel 1990. június 4-én a Magyar Parlamentben és vonult ki, mert egy percre emlékezni kellett volna Trianonra, azaz a magyar holocaustra… nemdebár ismét Ti, a Fideszesek lehettetek azok? Ugye jól emlékszem? És ugye arra is jól emlékszem, hogy Németh Zsolt és a pártod, valamint az abban lévő barátaid az Uniós tagságtól várták az elcsatolt területek magyarjai sorsának jobbra fordulását, és ezért mereven elleneztétek a kettős állampolgárságot... Majd december 5-e után sikítozva vádoltátok a véretekből való mai miniszterelnököt…

Kedves Zsolt! Nem veszed észre, hogy Te éppen olyan vagy, mint az általad említett budapesti zsidó újságírók, akik korábban a zsidó medencét is teleturházták, ma pedig a hazaival teszik ugyanezt.

Ugyanis nincs erkölcsi mentség – és még az idő sem lehet az – ha valakik a nemzet és a haza egysége, jövője ellen tettek bármikor is életük folyamán. A Haza és a Nemzet örök, akárcsak az erkölcs. Nem elfogadható az a magyarázat, hogy ma már másképpen látja bárki is. Vannak kőkemény követelmények a Hazát és a Nemzetet illetően, amelyekből egy jottányit sem lehet engedni. Akár maradsz a bársonyszékben akár nem. Számos példa van erre Apor Vilmostól Mindszentyn át, Márton Áronig.

Nektek akkor kellett volna tiltakozni, amikor a nemzetmegosztó – ki a magyar – kérdést először megpendítették akkor istenített liberális barátaitok. Akkor kellett volna tiltakoznotok, amikor Gadó mondta, amit fent idéztem tőle. Mert ez a métely, ez rágja a nemzetet, ez ad alapot a politikai zsidóknak arra, hogy nagypofával lefasisztázzanak milliókat. Ez jogosította fel a pufók volt KISZ vezetőt nem is olyan régen, hogy Amerikában bemocskolja a magyar nemzetet az antiszemitizmus vádjával, s ez adta a jogot Herr Spillman Neue Zürcher Zeitung-jának is arra, hogy hasonló rágalmakat szórjon a zsidókat mentő és életét az üldözöttekért adó magyar többség fejére, a magyar népet porig alázva.

Ma pedig? Te a medence takonytartalmát méricskéled, Karsai történész Szálasit menti föl, s ki tudja még mi következik. Hiszen Teleki gróf miniszterelnök 1941-ben meghalt, mégsem lehet szobra Budapesten, mert Karsai szerint ő is felelős az antiszemitizmusért… most meg? Ugyanaz a Karsai Szálasit mentegeti… Na mindegy, hagyjuk. A lényeg, hogy ma is szépen, nyilvánosan, bátran fikáztok egymás medencéjébe. Az enyémbe azért nem! Én más medencébe járok úszni Kddves Zsolt. Nem a Ti összeszart, teleturházott mocskos kis politikai medencéteket látogatom. Nekem mindig volt egy tiszta, kristályos medencém, ami előtt lábmosó és zuhanyozó is van. És ebbe zsidó, rác, román barátaimat is beleengedem fürdeni, mert van zsidó, rác és román is, akiknek van medencéjük, és ők is beleengednek engem, mert tudják, hogy nem kisstílű politikai szarrágással töltöm az időmet, megemlítve a hitelesség kedvéért az ilyen-olyan barátaim nevét…

Zsolt az a medence, amiről Te beszélsz cikkedben, az a Ti közös medencétek. Nem a nemzetben gondolkodóké, hanem az egyszer így, egyszer úgy gondolkodók medencéje. Azoké, akik hallgattak az olaj-ügyben, akik hallgattak a bank-ügyekben, akik ha hatalmon voltak, épp úgy visszaéltek azzal, mint a mai Hatalmon lévők. Fürödjetek tehát a közös turhával nemesített undort keltő koszos medencétekben Ti együtt. De a nemzetet hagyjátok ki, és ne akarjátok belerángatni a zsidózás és a fasisztázás okádékába. Ne akarjátok tovább élezni és sulykolni a „Ki a magyar kérdést”, a „Minden, ami keresztény az antiszemita” kijelentést. És ne pacskoljátok ki azt a vizet a Ti medencétekből, amit magatoknak csináltatok, a saját ízlésetek szerint. Mert a medence szélén is el lehet csúszni rajta…

Kedves Zsolt!

Nincs bennem harag, amikor a fenti sorokat írom. Egyáltalán nincs bennem ellenszenv, mert van igazságtartalma annak, amit leírtál. De ez csupán egy diagnózis. És a diagnózist annak a legkönnyebb leírni, aki okozta a betegséget. És az okozók között ott voltál Te is, a rendszerváltás hajnalán… Mitől lettél Te mára ekkora nemzeti, ilyen liberalizmusellenes, ekkora magyar és keresztény, nemzetvédő és észosztó? Talán erre mondták régen, hogy: ha hallgattál volna… de én még ezt sem mondom. Beszélj csak, írj csak, hogy felelevenedjenek az olvasóban a nem is olyan régi igazságok, jelenkori történelmünk első napjainak általatok elkövetett bűnei… Ám, egyet ne felejts el: - minden írásod előtt kérj bocsánatot azokért a ma már helyrehozhatatlan bűnökért, amelyeket, mint liberális Fideszes, társaiddal egyetemben elkövettél.

Mert tudnod kell: - vannak tiszta vízben úszni akaró magyar emberek, akik a Ti bűzös medencéiteket úgy kerülik, mint ördög a szenteltvizet. És ezek között az emberek között a megbékélés, a szeretet, a nemzeti egység megteremtése és a túlélés, a magyar jövő biztosítása az összekötő erő. Nem a zsidózás, a fasisztázás, és a medencébe köpködés… – jó pénzért, fizetett „igazmondás”.  És ezeknek az embereknek – a méreg drága „nemzeti előadásokból, a jól fizetett főmunkatársi beosztásokból, a primitív beszélgetős TV-műsorokból” – nem telt új köpönyegre… viselik a régit. És büszkék rá, hogy viselhetik, s hogy bármilyen ósdi és divatjamúlt a szabása, mégis tiszta maradt…