Gavallér János:

Szabad-gettó


Ott volt az iskola,
szemben volt a posta,
a mosoly ott született,
a mosoly ott született újra

Ott szülhetett anyád,
s ott dolgozott apád,
ott léptél először a porba,
s múltak játékban az évek
és ott tetszett a fülednek az ének,
s most azt ítélték halálra

Sót hintettek a szívedre,
sóval ültették be a földet,
az arcodra fagyott a mosoly,
kiveszítettek a szélbe

Nyomorog benned az öntudat,
dübörög most arra a sztráda,
ezer út visz bárhova,
csak menj, menj minél távolabb!
nem kellenek emlékek
vár a Szabad-gettó,
fuss, vidd el az emléket bárhova!
üres a ház nem vár haza,
múlt idéző élmények,
töröl a Szabad-gettó

A fellegekben fú a szél,
földre hajol a gally és a nép
egy imát mormol magában:
Szentlélek arra kérünk csak,
lelkünket szabadítsd ki
a gyűlölet öleléséből!
Szentlélek arra kérünk csak,
lelkünket szabadítsd ki
a gyűlölet öleléséből!...

 

2008.01.16.