Gavallér János

Testemből kiáltok

Gnóm-gonosz térképek, határok
bábja lelkem, akaratprésbe
szorított a győztes-sarc álom:
Tagadjam testvérem, barátom,
hajtsam fejem guillotine résbe,
akarják, mert győztek, gyalázat,
akarják gyalázni az embert,
felejtsem el örök hazámat,
felejtsem a falut, a házat,
az utat, amin jártam, vesztes
testemnek nem fájhat a vérem,
isszák, csapolják, szívem-éltem,
Istenem, Te vagy utolsó reményem!

Győztesek szemembe hazudnak,
titokban felnézek az égre:
Látod odafönt! Írják, írják
a véget! Szívembe új törvényt,
át- és átírják történelmem,
senkit sem érdekel, hogy érzek,
hogy testembe szorult a lélek,
ár- és átírják történelmem,
embernek születtem, ez vétkem,
testemnek nem fájhat a vérem,
isszák, csapolják, szívem-éltem,
Istenem, Te vagy utolsó reményem!

Minden kis kunyhóban, veremben,
itt jár házunkban fiad lelke,
- villámok cikáznak, huzat van-
embertől emberig, nem látnak,
nyomodba lépdelnek kufárok,
próféták kínálják országod,
széttépett törvények, határok,
lélegző testemből kiáltok:
Át- és átírják történelmem,
megölik utolsó szerelmem,
testemnek nem fájhat a vérem,
isszák, csapolják, szívem-éltem,
Istenem, Te vagy utolsó reményem!

2011. 06. 03.