T R I A N O N    VS.   H O L O K A U S Z T

 

2007. június 28.

 

A címben szereplő két történelmi esemény látszólag független egymástól, különböző történelmi korszakok tragédiái. A közös bennük Magyarország érintettsége. Hogy miért állítom e két emblematikus fogalmat egymással ellentétbe a címben, azt az alábbiakban egyszerűen, számadatok és szubjektív elemzések figyelembe vétele nélkül kívánom bemutatni:

 

A hitleri fajirtás, számtalan európai zsidó és cigány szervezett, „üzemszerű” meggyilkolása példa nélküli, talán az egész történelemben. Az áldozatok számáról és az őket ért megpróbáltatásokról rengeteg, gyakran egymásnak is ellentmondó jelentés, tanulmány látott napvilágot, a holokauszt ténye azonban vitathatatlan. Ebből a történelmi tragédiából a nemzetközi zsidó érdekképviseleti szervezetek rendkívül ügyesen és morális skrupulusok nélkül kovácsoltak védettséget, pozitív diszkrimonációt a maguk számára; ötven éve töretlenül hirdetik (mit hirdetik, harsogják), hogy ilyen gyalázat még soha, sehol, senkivel nem történt (figyelmen kívül hagyva azt a lényeges alapkérdést, hogy miért éppen a zsidók ellen fordult ez a jelentős társadalmi támogatottságot élvező népirtó gépezet), és aki ezentúl bármi rosszat mer mondani a zsidókra (beleértve a zsidó nagytőke gátlástalan gazdasági, és a titkos nemzetközi zsidó szervezetek gátlástalan politikai térhódítását), az embertelen, aljas, antiszemita, kegyeletsértő, stb. Ezzel aztán a zsidók (és cigányok) be is biztosították magukat, aki eztán velük ellenkezni mer, az a gyűlöletbeszéd, holokauszttagadás, hátrányos megkülönböztetés ódiumát veszi magára.

 

Na, ezzel kezdjünk valamit, ha tudunk. Tetszenek érteni: Az USA-ban élő feketéket sem illik bántani, hiszen ükapáik még a fehérek rabszolgái voltak, a zsidót sem szabad bántani hiszen nagyapáik jó részét elégették Auschwitzban (legalábbis ők ezt előszeretettel hangoztatják). A magyart viszont lehet bántani mindenkinek, lehet multinacionális áruházak és kínai ruhaárusok tömkelegével tönkretenni a hazai kiskereskedelmet, lehet külföldi kézbe adni az energiaszektort, lehet Budapesten kendermag-buli meg melegfesztivál, és persze lehet mindenkit kiközösíteni és antiszemitának bélyegezni, akinek ez nem tetszik.

 

És mi nem hivatkozunk a hazánkat kettétörő, honfitársakat az anyanemzettől erőszakkal elszakító Trianoni Békeszerződésre. Nem mondjuk, hogy: „Ti sem vagytok tőlünk rosszabb helyzetben, semmivel nem érdemeltek több szánalmat és együttérzést, velünk sem bánt kesztyűsebb kézzel a történelem.” Nem emlékeztetjük rá a privilégiumokért mohón törtetőket, hogy a mi népünktől is, akárcsak az övéktől, erőszakkal ragadták el honfitársaink millióit, odadobva őket idegen országok kényének-kedvének. Nem hangsúlyozzuk eléggé, hogy szimbólumértékű történelmi tájaink, ásványkincseink és stratégiai jelentőségű kikötőink lettek oda az igaztalan és méltánytalan kényszerszerződés miatt.

 

Kevés embernek jut eszébe a fenti párhuzamot megvonni a magyar nemzet és a (többek közt Magyarországon élő) zsidók, cigányok sorsa között. A legfelsőbb bíróság elnöke nem lobbizik azért, hogy büntetendő legyen az, ha valaki gyalázza vagy bagatellnek tünteti fel a hazánkat megcsonkító Trianoni Szerződést, vagy egyik évszázados történelmi jelképünket, az árpádsávos zászlót fasiszta jelképnek nevezi.

 

Emléktáblát akartok minden ház elé, ahonnan zsidókat hurcoltak haláltáborokba? Rendben van! De akkor legyen emléktábla minden olyan ház előtt is, amelynek bármelyik lakóját cigánybűnözők zaklatták, legyen emléktábla minden, a zsidó és multinacionális nagytőke miatt bezárni kényszerült bolton. Legyen emléktábla minden egyes banképületen, melynek fenntartói a magyar polgárok kizsákmányolása útján gyarapodnak. Jelöljük emléktáblával mindazon oktatási intézményeket, amelyekben fellelhető homoszexuális és/vagy drogfogyasztó tanuló (hála ugyebár a zsidó gyökerű, „mindenkinek mindent szabad” liberalizmusnak).

 

Münzberg Mihály

Nyíregyháza