VALAMIT ROSSZUL CSINÁLUNK

 

Costa Rica Köztársasági Elnöke, Senhor Oscar Arias beszédéből, amit ez év, 2009. április 18.-án mondott el Trinidad és Tobago államban megtartott ez évi Amerikai Államok Kongresszusán. Magyarra fordítva kezdeném a hazám javára is szánható figyelemre méltó intelmeket. Amelyeket remélem a Fidesz - akinek a győzelme látszólagos a következő tavaszon -, de még sok mindenre kell felkészülnie és mindenkinek, aki akar egy új boldog Magyarországot meg kell tanulnia. Mert tanulni nem szégyen, de kötelessége mindenkinek, ha nem akar úgy élni, mint egy ostoba majom.

 

"Algo hiciamos mal"... 

 

" Úgy vélem valahányszor a karibi és a latin amerikai országok vezetői összeülnek az Amerikai Egyesült Államok Elnökével, kérni akarnak dolgokat vagy reklamálni akarnak dolgokat.

Majdnem mindig az Egyesült Államokat akarjuk felelőssé tenni minden múlt, jelen és jövőben történhető bajainkért. -  Nem hiszem, hogy ez így igazságos lenne.

 

Ne felejtsük el, hogy Latin-Amerikának előbb voltak egyetemei, mint az USA létrehozta volna Harwardot és a William-Maryt amelyek ott az elsők voltak.

Ne felejtsük azt sem el, hogy ezen a Kontinensen, ahogy az egész világon legalább 1750-ig minden amerikai egyenlő volt, mindenki szegény volt.

Amikor megjelent Angliában az Ipari Forradalom más országok is felkapaszkodtak erre a vonatra - Németország, Franciaország, USA, Kanada, Ausztrália, Új Zéland, és itt az Ipari Forradalom vonata már úgy száguldott át, mint egy üstökös, észre sem vettük. Természetesen elveszítettük a lehetőséget.

 

De van egy nagy különbség is. Ismerve Latin-Amerikának történetét és azt összehasonlítva az Egyesült Államokéval, meg kell értenünk, hogy Latin-Amerikának nem volt egy spanyol vagy portugál John Winthrop-ja, aki ide jött volna a Bibliával a kezében, eltökélve, hogy építeni fog egy várost egy Dombon, egy várost, ami tündökölne, ahogy a szándéka volt a sok zarándoknak, akik az USA-ba érkeztek vele és utána.

 

Ötven éve még, hogy Mexikó gazdagabb volt, mint Portugália. 1950-ben egy olyan ország, mint Brazilia az egy főre eső jövedelme magasabb volt, mint Dél Koreának.

Hatvan éve mindössze, hogy Hondurasnak nagyobb fejenkénti gazdagsága volt, mint Szingapúrnak és ma ez a Szingapúr, már vagy 35-40 éve egy ország, ahol az évi átlagos jövedelem fejenként 40 ezer dollár. Hát akkor biztos valamit rosszul csináltunk.

 

De mit csináltunk rosszul?

 

Nem is tudom felsorolni, annyi mindent csináltunk hibásan. Csak úgy kezdetre van nekünk egy 7 éves átlag iskolázottságunk. Ez a Latin-Amerikai átlag nem átlaga a legtöbb ázsiai országnak.

És biztos, hogy nem ez az átlag az USA-ban, Kanadában, vagy az európai országokban. Latin-Amerikában minden 10 tanulóból, akik megkezdik, a gimnáziumot csak egy fejezi be az államaink nagy részében.

A legtöbb dél-amerikai államban a gyerekhalálozás 50 minden ezer születettből, amíg az átlag a fejlettebb ázsiai országokban 8,9 vagy 10.

Vannak olyan országaink, ahol az adóteher csak 12%-a az össznemzeti terméknek, ez pedig senki más felelőssége, csak a mienké, mert nem hajtjuk be a pénzt az országaink gazdagabbjaitól. Hagyjuk őket azt csinálni, amit akarnak. Ezért senki mást nem hibáztathatunk, csak önmagunkat.

 

1950-ben minden észak-amerikai polgár négyszer gazdagabb volt, mint egy latin-amerikai. Ma az amerikai 10,15,20-szor gazdagabb, mint a latin-amerikai.

Ez nem az Amerikai Egyesült Államok hibája, csak a mienké.  

 

A ma reggeli hozzászólásomban megcéloztam egy tényt, ami számomra groteszknek tűnik, és ami csupán azt bizonyítja, hogy a 20. század értékelési eljárása, amit úgy látszik gyakorolni, akarunk a 21. században egy elhibázott értékrendszer.

Mert miért nem lehet az, hogy a gazdag világ elköltsön 100.000.000.000 dollárt, hogy könnyítse a szegénységét Földünk lakossága 80%-ánák? Ezen a bolygón 2,5 milliárd olyan ember él, akiknek a napi bevétele csak 2 dollár, miért kell költenie 13 szorosát fegyverekre és katonaságra?

 

Mint mondtam ma reggel, miért kell Latin-Amerikának elköltenie 50.000.000.000 dollárt fegyverekre és katonaságra?

És megkérdezném, ki a mi ellenségünk? A mi ellenségünk tisztelt Correa Elnök Úr, (Ecuador), ez a szörnyű egyenlőtlenség, amit tisztelt uram Ön nagy igazsággal jelölt meg: az a műveletlenség, és az írástudatlanság. Mert nem költjük a népünk egészségére, az alapvető infrastruktúrákra a szükségeset, az utakra, a kikötőkre, a repülőterekre, a csatornákra, mert nem adjuk meg a minimálist, hogy megállítsuk a környezet teljes tönkretevését, tehát mindettől az egyenlőtlenségtől kell valójában szégyenkeznünk és ez a terméke sok minden más mellett, hogy nem neveljük megfelelően a fiainkat és lányainkat.

Menjen ma valaki egy latin-amerikai egyetemre és úgy fogja érezni magát mintha a hatvanas, hetvenes, vagy nyolcvanas években lenne.

Úgy látszik, hogy elfelejtettük, hogy mi történt 1989. november 9-én, hogy valami nagyon fontos dolog történt, amikor a Berlini Fal ledőlt, amivel a Világ megváltozott.

 

 

El kell fogadnunk, hogy ez most egy más világ, és ezen őszintén elgondolkodom. Az akadémikusoknak, s minden gondolkozó lénynek, minden közgazdásznak és majd minden történésznek egyezni fog a véleménye, hogy ez a 21. század nem a latin-amerikaiaké, hanem az ázsiaiaké.

És én sajnálattal igazat adok nekik.

 

Mert amíg mi folyamatosan vitázunk ideológiákról, vitatkozunk az "izmusok"-ról, hogy melyik jobb; a kapitalizmus, a szocializmus, a kommunizmus, a liberalizmus, a neoliberalizmus vagy a keresztényszocializmus, addig az ázsiaiak megtalálták a számukra eléggé realista "izmus" -t a 21. századra és gyakorlatba helyezték már a 20. század végén. Ez pedig a "Pragmatizmus"

 

Csak, hogy említsek egy példát, emlékezzünk vissza, amikor Mao utóda észlelte, hogy közvetlen szomszédaik nagy sebességgel gazdagodnak, a Szingapúrban és Dél-Koreába tett látogatásai után magához hívatta a régi maoista elvtársait, volt társait az egykori Nagy Menetelésben és így szólt hozzájuk:

- Az igazság az, szeretett elvtársaim, hogy engem nem érdekel, hogy a macska fehér-e, vagy fekete, a lényeg az, hogy vadássza az egereket,

És ha Mao még élt volna, biztos a guta megütötte volna, ha látja a folytatást - ...az igazság az, hogy meggazdagodni keményen dolgozva lehet csak dicsőséges!!!

Amíg a kínaiak ezt teszik 1979 óta és máig növekedtek 11,12, és 13%-al, és kiemeltek 300 millió lakóst már a nyomorból, mi továbbra is vitatkozunk, és vitatkozunk megállás nélkül ideológiákról, amiket már rég el kellett volna temetnünk!!!

A jó hírem befejezésül, hogy mindezt Dieng Xiaoping elérte, amikor 74 éves volt!

 

Körülnézve itt nem látom egyikünket sem kedves elnök társaim közel ehhez a fantasztikus 74. évhez, tehát nagyon kérek mindenkit, ne várjuk meg mi is azt a kort. Tegyük meg azokat a nagyon szükséges változásokat, amiket népeink elvárnak tőlünk.

Muchas gracias !"

 

Most kedves honfitársaim képzeljétek el ezt az egész történetet, hogy a Latin-Amerika az Magyarország a jelenben (mert nem nagyon különbözik) és ezt a beszédet nem Senhor Oscar Arias elnök mondja, hanem Orbán Viktor a magyar Parlamentben a sok hazaáruló tolvaj képviselő jelenlétében a Fideszes képviselőknek és a tisztességes hazájukat szerető magyar választó polgároknak a TV állomásokon át.

Mert mi egy boldog magyar nemzetet akarunk, egy igazi Magyar Hazát egy dédelgető hont, mire büszkén mondhatjuk a leszármazottainknak egy nap, ezt mi építettük nektek.

Majd vigyázatok rá ti is, jobban mind mi tettük!

 

 

De van egy jó hírem is innét az én kísérleti eszközömből, az én második hazámból, Brazíliából

 

A Brazil Állami Hírügynökség kedden közölte, hogyan vélekedik a legnagyobb dél-amerikai ország elnöke, a baloldali Luiz Inácio "Lula" da Silva a hazája és a Nemzetközi Valutaalap közötti új viszonyról. A 132 napilaphoz eljuttatott "Az elnök válaszol" című szokásos heti rovatban Lula megállapítja az IMF-nek nyújtott brazil 10 milliárd dolláros hitelről, hogy végre fordult a kocka, és már nem a Valutaalap mondja meg, mit tegyenek, hanem ők diktálnak az IMF-nek. A hitelbe adott összeget a megszorult nemzetközi pénzintézet ennek értelmében köteles a szegény és a fejlődő országok gazdaságának fejlesztésére fordítani. Lula egy másik kérdésre válaszolva elmondta, hogy országát utolsóként érte el a nemzetközi pénzügyi válság, és a jelek szerint elsőnek is lábal ki belőle. Így Brazília még erősebb lett, és tovább erősödött tárgyalási pozíciója a diplomáciában és a kereskedelemben is.

 

Erre írtam az alábbit a Kanadában élő magyar barátomnak:

 

Ez azért sikerült így, és igaz, mert egykor mi elzavartuk az IMF-t Brazíliából és csak azt a kevés régóta ittlevő külföldi bankot hagytuk meg működni, de úgy, hogy egy millimétert sem térhettek el a Brazil Központi Bank által megszabott normákból. Valutát pedig csak a brazil állami banktól lehetett venni, kapni és általa küldeni bárhova. Az akkor itt hagyott bankok voltak a First National City Bank of New York, a Bank of Boston és egy angol-holland bank, melynek a nevére már nem emlékszem, mert elkotródtak innét 2000-ben.

És a rendtevést úgy kezdtük 1994-ben, hogy új pénz került forgalomba, aminek neve Reál, a régi, a Cruzeiro egy hónap alatt lett a forgalomból kivonva. Nem volt ez idő alatt forgalomban semmilyen pénz, csak váltók. Hogy hogyan működött ez, majd megírom, de csak akkor, ha Fidesz átvette a hatalmat bő kétharmados többséggel. Mert nem lesz időnk a pofázásra, ha majd végre a rendcsinálás mindenki számára sürgőssé válik.

 

Auslander56