Gavallér János

Vértócsák

Torz időben
csapzott táltosok prüszkölnek
álmatlan éjszakákból,
megbánást kerget a méreg,
s kibicsaklott a jelen:
Bűnbakot lök elénk a bűn!
Már bátran tesz bármit, megszokta,
hogy csontot, legfeljebb mócsingot,
mély megvetést lök flegmán oda:
Na, ne! Ennyi jár, ennyi jutott!
     
Távolba vezető szarvascsorda
nyomait követi a gondolat…
    
Dadogó számok mögött
ficsúr vircsaft hőzöng,
heccel, uszít, incselkedik,
piszkálja bajszát megint
a békés oroszlánnak…
Bűnbakot lök elénk a bűn!
Népek nyomorából húznak szőrszálat,
üssük-vágjuk egymást, mint az állat,
mert ki kell fárasztani a vért!
Míg visít a disznó addig él
- Szorítsd a földre, el ne engedd,
míg van benne szusz!

Na, ne! Ennyi jár, ennyi jutott!
A hibákért sose felelő
felelős kényszere süvít meddőn,
tett-bilincsként rajtunk a szenny,
s átgázol rajtunk a hőbörgő
hőzöngők magán hadserege.

Vértócsák a tereken,
vértócsák az éjszakában
- a jeleket keresem
gyermekek vágyálmában-,
S bűnbakot lök elénk a bűn!
Na, ne! Ennyi jár, ennyi jutott:
Üsd agyon ki többről bűnben álmodott!

Távolba vezető szarvascsorda
nyomait követi a gondolat…

2009.02.11.