Gavallér János

Visszhang


Jaj azoknak, kiknek lelkén szárad a becsület könnye!
Jaj azoknak, kik hazudtak, csaltak!
Jaj a bűnben megőszült, kiszáradt testeknek!
Jaj a lélek nélküli harangoknak,
mert csak zúgnak, zúgnak,
s lerombolják sorsközösségünk várait:
Sátánküldöttek, akikben nem dobban a szív,
mindannyiúnkért, akikben a jövő önös!

Sok-sok Sodoma és Gomora süllyed a pokolba!
Sok bűn büntetlen újra!
Kénkőeső, tűz és a föld, mint sérthetetlen szűz,
felemészti megrontóit!
A harangok csak zúgnak, zúgnak,
s az emberek katakombákba bújnak.
Ördögtüzeket okád majd újra a Sátán,
csak a lelkek maradnak szabadok!

Csak a tiszta lelkek szabadok, kiknek ajándék a lét,
kik a Létezés Golgotáját zokszó nélkül tűrik,
kikben uralkodik a természetes érzés!
Jaj a lélek nélküli harangoknak,
mert csak zúgnak, zúgnak,
hamis illúziót ringatnak! A szabadság
fájdalmat kiált világgá:
A Mindenségbe szerelmes az ember!

Jaj azoknak, kik elvették a mindenséget!
Jaj azoknak, kik csapdába csalták a fényt!
Jaj a kísértés kapuit kitáró tudásnak!
Jaj a lélek nélküli harangoknak,
mert csak zúgnak, zúgnak,
s káoszt hirdetnek az emberi agyban!
Sátánküldöttek, akikben nem dobban a szív,
mindannyiúnkért, akikben a jövő önös!

2010. 04. 16.